Bernádyék szobalánya volt. Tőkés Krisztina (született Albert) életének 103. évében hunyt el rövid szenvedés után. Mint a gyászjelentésében olvasható, a szeretett édesanyát, anyóst, nagymamát, dédnagymamát, sógornőt, nagynénit, rokont, szomszédot és ismerőst hétfőn, augusztus 23-án helyezték örök nyugalomra a marosvásárhelyi református temetőben. Sokan ismerhették az egykori kis berei lányt, aki egyszer csak hirtelen a város híres-nevezetes polgármesterének családi otthonába került szolgálni, vele egyidősök azonban, akik a kezdetektől mesélni tudnának róla, már hosszabb ideje nem lehetnek az élők sorában. Hosszú az a több mint egy évszázad, amit átélt, sorolni sem lehet mindazt, ami születése óta végbement a világban. Bármi is érte, belső derűjét ő mindvégig megőrizte. Személyesen nem találkoztam vele, de a YouTube-on megtaláltam azt a beszélgetést, amelyet a Román Televízió Marosvásárhelyi Szerkesztőségének munkatársai rögzítettek 2009-ben, és abból egy idős, de rendkívül eleven, vidám és kedves egyéniség vitalitása sugárzott felém. Jó volt látni, amint unokájánál, a Kishegyszőlőn levő lakásban fesztelenül mesél emlékeiről. Mindenekelőtt Bernády Györgyről, hiszen a szerkesztő riporter, Agyagási Levente elsősorban róla kérdezgette. És milyen jó, hogy felkeresték, kevés olyan hiteles személyes emlékezés maradt az utókorra a Városépítőről, mint az egykori szobalányé, Krisztináé, akit „a Méltóságos Asszony Ilkának nevezett el, hogy könnyebb legyen szólítani”.
Nem hangzottak el égrengető dolgok ebben a Bernády szobalánya voltam című 23 perces kisfilmben, de a leglényegesebbet az emlékező kimondta: „Nagyon jó ember volt a Méltóságos Úr”. Hogy akkoriban és később ki mit mondott az utóbb „áldott rossz emberként” is aposztrofált politikus városatyáról, abban is lehet igazság, de ki ne hinne az egykori egyszerű, tizenéves falusi lánynak, aki ebbe az előkelő új környezetbe csöppenve, ilyennek ismerte meg gazdáját. A Méltóságos „kicsi fiamként” szólította, és a házi teendőkön túl azzal is megbízta, hogy hol ezt, hol azt vigyen el neki, kísérje el ide meg oda a városi sétái, teendői során. Még aprópénzt is gyakran vele adatott a kéregető cigánygyerekeknek. Bernády György egészsége akkor már hanyatlóban volt, szeretett Györgyike lánya halála nagyon megviselte. Krisztina néni erről is részletesen mesélt a felvételen, felidézve az utolsó időszakot is, amikor mindegyre az volt a feladata, hogy „nyargaljon, hozza a gyógyszert!” Addig, amíg már az se használt, és bánat, szomorúság telepedett a házra.
Egyfajta dokumentum ez a tévéfilm is, ahogy azok a fényképek is, amelyeket a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány őriz arról a látogatásról, amikor az alapítvány vezetője beszélgetett a névadóról Tőkés Krisztinával. Azóta több fontos könyv, tudományos igényű monográfia is megjelent Bernádyról. A legújabb ilyen kiadvány a Minta és felzárkózás, az Iskola Alapítvány Kiadó és a Lector Kiadó közös kötete Fazakas László, Ferenczi Szilárd, Fodor János és Gál Zsófia átfogó tanulmányaival. A szerzők alapos kutatások és tudományos források nyomán Kolozsvár és Marosvásárhely fejlődéstörténetét vetik össze benne, a két város jeles élenjárója, Szvacsina Géza, illetve Bernády György polgármestersége idejéből. A kötetet érdekesnek ígérkező könyvbemutatón ismertetik a Vásárhelyi Forgatag keretében. A Teleki Téka udvarán augusztus 28-án, szombaton 12 órától beszélget a könyvről Fodor János, Gál Zsófia és Ferenczi Szilárd szerzőkkel a Lector Kiadó vezetője, Gálfalvi Ágnes. A szakmai igényességgel elkészített 300 oldalas kiadvány gazdag személynévmutatójában Tőkés Krisztina nevével nem találkozunk. Érthető, hiszen a történelemtudomány szempontjából jelentéktelen az, amit a valamikori vásárhelyi cselédpiacon felfogadott szolgálólány emlékezete megőrzött Bernádyékról, legfennebb az oral history számára lehet érdekes. De illő megőriznünk magunkban az ő emlékét is, még akkor is, ha már az újabb városünnep láza tereli másfelé a figyelmünket. (N.M.K.)
