A csobán beszéde… Vajon erről is készül film valamikor? Egyelőre a tévé van tele vele. És csupa füttyögés a szövege, mert le kell fedni azokat a szavakat, amelyek nem szalonképesek.
A csobán beszéde… Vajon erről is készül film valamikor? Egyelőre a tévé van tele vele. És csupa füttyögés a szövege, mert le kell fedni azokat a szavakat, amelyek nem szalonképesek. Így aztán olyan a szereplése, mintha egy füttyművész szövegelne. Nem az. Bár fütyülni biztos tud, hiszen nem olyan rég a juhait és kutyáit irányíthatta ekképpen. Most főszereplő szinte valamennyi tévécsatornán, és minden mondatában sokkal több az illetlen, bárdolatlan kifejezés, mint az, amit elvisel a közbeszéd. És mindenkit úgy kezel, mintha az ő kutyája, barma lenne. Az újságírónőkkel még gorombábban bánik, mint másokkal. Biztos akad most olyan, aki azt mondja, mindannyian megérdemlik, ők tették ezt a káromkodó urat azzá, ami, a média csinált magának belőle folyton képernyőn látható, hallható „celebet”. Öntelten páváskodó, minősíthetetlen viselkedése, infantilis bohóckodásai, alpári szókincse ellenére. A botrányt, a cirkuszt kedvelő nézőtábor növelése érdekében. De más érdekek is lehetnek a háttérben. Nem a szókincs, csupán a kincs, pontosabban a pénz az, ami a mai világban valós értékeitől függetlenül bárkit előtérbe állíthat. Az illető pedig bárhogy is szerezte, pénzből nagy halomnyival rendelkezik, lépten-nyomon grasszál is vele. Olyannyira, hogy a parlamentbe is bejutott, és mint írják, már az őt tárt karokkal fogadó történelmi párt elnöki széke felé kacsingat. Sőt azt se titkolja, hogy Románia legmagasabb állami méltóságának a tisztségében is el tudná képzelni magát. Miért ne?! Végül is, akárcsak Amerika, ez a föld is a korlátlan lehetőségek hazája. Illetve reálisabb, ha korlátlan lehetetlenségekről beszélünk. Az Európában, Brüsszelben csiszolódott, újdonsült képviselő pedig középiskolai végzettséggel a jogi bizottság tagja lett a tisztelt házban. És első ténykedéseként lelkesen nyilatkozik, operatívan intézkedik, hogy sürgősségi eljárással szavazzanak meg egy olyan szabályozást, miszerint a profi futballisták adásvételéből származó nyereségekből ne 70, hanem csak 32 százalék adót vonjanak le. Az éllovas sztárcsapat tulajdonosaként nyilván elsősorban ő lenne ennek a legszerencsésebb kedvezményezettje. Állítólag a miniszterelnök megígérte neki, hogy támogatja indítványa érvényesítésében. Elemzők szerint úgy is lesz, elvégre él a betyárbecsület, a választási kampányban kapott anyagi támogatásért jár a jutalom. És járhatnak a szájak is. Nemcsak a televízióban, rádióban, a parlamentben is kevesen tesznek lakatot a szájukra, legkevésbé persze a szóban forgó palotalakó. De sajnos ő csak egy a sok hasonló közül. Túlzott sajtószereplésükért joggal kárhoztathatjuk a médiát, de ne feledjük, abban, hogy a képviselőház és a szenátus olyan összetételű lett, amilyen, a választóké az oroszlánrész. Az ország magát könnyen manipulálni hagyó szavazó népe is felelős azért, hogy mind mélyebbre süllyedünk a fertőben.
