Ezt még nem tudjuk kellőképpen uralni. Tört-zúzott, rombolt a szende Sandy, pedig az amerikaiak illendően igyekeztek fogadni.
Ezt még nem tudjuk kellőképpen uralni. Tört-zúzott, rombolt a szende Sandy, pedig az amerikaiak illendően igyekeztek fogadni. A hurrikán pusztításairól számtalan döbbenetes felvételt láthattunk, a legkevésbé talán az hatott ránk, itteniekre, hogy milyen hatalmas sorok, tülekedések alakultak ki napokon keresztül a benzinkutak körül. Értünk meg mi már olyanabbakat is! Így a tévétudósítások keltette sajnálkozásunkba némi malícia is vegyült. De pár napja nálam kissé más megvilágításba került a jelenség. Ismerősöm mesélte, hogy a természeti csapás övezetében lakó lánya felvilágosította: nem annyira a gépkocsik miatt robbant ki a hajsza az üzemanyagért, hanem azért, mert teljes települések, régiók maradtak áram nélkül, és mivel szinte minden házban van generátor, azt szerették volna működtetni. Az áhított nedű azonban hiánycikké vált, a lakásokban nem volt se áram, se meleg. Villanyt és fűtést többnyire csak a középületekben, fontosabb létesítményekben sikerült biztosítani. És csodák csodája – meséli, aki átélte –, estefelé városkájában dugig telt a könyvtár, ameddig a szem ellát, a termekben sűrűn egymás mellett emberek ültek, és olvastak. Tévé és komputer nélkül sem dőlt össze a világ. Illetve lehet, hogy pont fordítva történt: némileg össze kellett dőlnie a világnak, hogy olvasni kényszerüljenek. De működött a dolog.
Távol volt ez tőlünk. Errefelé ritkább az égszakadás, földindulás. Itt társadalmi jellegű a katasztrófa, politikusoktól érkezik a csapás. Ami hasonlóan súlyos következményekkel járhat, mint az elemek rombolása, az olvasási szokásokra mégis kevésbé van hatással. Egyelőre legalábbis, még ha egyesek háborognak is bizonyos könyvekért. (Gondoljunk csak a székely tankönyv köré frissen gerjesztett hisztériára.) A Gutenberg-galaxis azonban még mindig eléggé nagy becsben van. Sőt, a holnap kezdődő marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár minden eddiginél több érdekes rendezvényt, változatosabb élménysort ígér. A szervezésbe is többen bekapcsolódtak, és a hagyományos könyvtári hét, a Philobiblon is ráerősít az irodalom, a művészetek, a tudományok, egyszóval az olvasás népszerűsítésére. Ilyenkor a könyvvásárláshoz szkeptikusan viszonyulók is lázba jönnek egy kicsit, olyanok pedig, akik erre az alkalomra gyűjtögették, kuporgatták nehezen megtakarítható, kevéske pénzüket, kimondottan sokan vannak. A nyomtatott szóra, a szép könyvre fordítható összeg viszont évről évre kisebbnek tűnik. Ennek ellenére úgy hiszem, hogy a marosvásárhelyi olvasóközönség most is jól vizsgázik majd, és élénk érdeklődéssel teszi mozgalmassá, pezsgővé az eseményt, amely néhány napra a könyv fővárosa rangot kölcsönzi településének.
