Erről jut eszembe
2012-10-09 16:54:17
- Nagy Miklós Kund
Számítottunk rá, mégis rosszul esik. Itt most millió -egy dologgal folytathatnám, de a hétfőn ránk tört hideghullám az, ami így indította el bennem a mai gondolatsort.
Számítottunk rá, mégis rosszul esik. Itt most millió -egy dologgal folytathatnám, de a hétfőn ránk tört hideghullám az, ami így indította el bennem a mai gondolatsort. És biztos másokban is felmerült valami hasonló, főleg azokban, akiknek még mindig bizonytalan, miként melegítik majd, ha fagy, az otthonukat. Ha van ilyesmijük egyáltalán. Mert sok ember országszerte ezzel is szembesül. Szegényedik az ország népe, a statisztikák is jól mutatják, a nagy politikai csatározásokban nincs idő a gazdasággal foglalkozni, sőt az arra hivatottak még az EU kínálta jelentős pénzösszegeket sem tudják ide hozni, a köz érdekében hatékonyan felhasználni. Az unió és „kőszívű, imperialista vezetői” csakis mumusként jelennek meg a kormányzó pártok sziámi ikrekként szereplő vezéreinek harcias szónoklataiban. Az USL Romulus és Remusának hangvétele azonban rövidesen, amikor az Európai Bizottság illetve az Európai Parlament elnöke, Barroso és Martin Schulz az uniós alapokról jön tárgyalni Romániába, bizonyára mézesmázassá szelídül. Hogy milyen eredménnyel, az elég hamar kiderül, de addig gyakorta egymást sem kímélik, csak idő kérdése, mikor válik valóra a jóslat, hogy a két politikai alakulat fő emberei a szakításig menően összerúgják a port egymással. Valószínűleg ez csak a parlamenti választások után következik be. Ettől függetlenül a továbbiakban még rengeteg olyan rossz dologgal kell szembesülnük, amire számíthatunk ugyan, mégis letaglóz. Drágulás, infláció, a lakosságra áthárított megannyi válságjelenség nehezedik majd ránk, hat károsan amúgy is alacsony életnívónkra. Ráadásul most már arra figyelmeztetnek, hogy a romániai terrorcselekmények lehetőségét is komolyan kell vennünk. Jó hír, hogy ha valamelyik település halottaskamrájában túlzottan felgyűlnek a holtak, akadnak jó lelkek, akik eltemettessék őket. Két napon át ez volt a tévék szenzációja. A köztévé alkalmazottai amúgy spontán tiltakozással emlékeztetik a közvéleményt sanyarú állapotukra. Az újságírók helyzete általában sem nevezhető rózsásnak. (Ugye, milyen finoman fogalmaztam?!) De ez szinte minden társadalmi kategóriáról elmondható. Mégsem jellemző az állam csökkenő létszámú népességére a boldogtalanság. A minap közzétett világszintű boldogságindexek szerint mi, romániaiak valahol középszinten tanyázunk. Ki hitte volna? Illetve gondolhattuk volna, elvégre csupa bor-, sör-, pálinkafesztivál az életünk. Az eltelt hétvége is bizonyság rá. Eszik, iszik a jónép, rekordokat dönt nyakra-főre. Székelyudvarhelyen például a Székelyföldi Eger Napok során meg lehetett csodálni a világ legnagyobb pálinkáspoharát. Több mint egy méter magas, közel negyvenliteres, tavaly készült az anyaországban. Szerencsére mifelénk is van hozzá elég szilvanedű. Ez már felvértezhet annyi derűlátással, hogy elhiggyük: a többi majd csak előkerül valahogy.
