Erről jut eszembe
2012-09-18 16:29:03
- Nagy Miklós Kund
Miközben mind kevesebb pénz jut a kultúrintézményeknek, művelődési alapítványoknak, más hasonló létesítményeknek, tömörüléseknek, a legtöbbjük háza táján határozott felpezsdülés észlelhető. Mi áll mögötte?
Ahogy mélyül a válság, úgy szaporodnak a fesztiválok. Az embernek legalábbis ez a benyomása a rengeteg népünnepély, város- és falunap, vásár és seregszemle, hagyományos és újító, szabadtéri és zártterű összejövetel nyomán, amelyeket ezen a szokatlanul forró és száraz nyáron szerveztek mindenütt, ahol csak lehetett. Sőt ősz elején is, és bizonyára a továbbiakban is így lesz, idő- és széljárástól függetlenül. Örüljön, mulasson csak a nép, más amúgy sem jut neki! Még rekordokat is döntögethet, ami külön elégtétel, borfesztiválon, sörfesztiválon, pálinkafesztiválon, tömeges puliszkafőzésen, gulyásfőzésen, gyógyteafőzésen. A szomszéd, a barát, az ellenség lefőzésén. Mámorító feszt ivászaton, testtisztító teszt-evészeten. Ló-, bika-, kutya-, macska-, medvebemutatón. Mulathat és talán még a Guinness Bookba is bekerülhet. Sőt olyan kényszerképzete is támadhat, hogy a kultúrával minden rendben.
Egyébként tényleg érdekes, hogy miközben mind kevesebb pénz jut a kultúrintézményeknek, művelődési alapítványoknak, más hasonló létesítményeknek, tömörüléseknek, a legtöbbjük háza táján határozott felpezsdülés észlelhető. Mi áll mögötte? A csak azért is megmutatjuk? Vagy: bizonyítunk, és aztán kérünk? A tehetség és hivatástudat, ami a szegénységnél is erősebb? Bármi is motiválja a kulturális kínálat növekedését, nem hagyható szó nélkül. Legalább a sajtó honorálja! Tehát egymást érik a rendezvények, csak győzzünk mindeniken ott lenni. Bosszantó átfedések is akadályoznak ebben naponta, de ennél nagyobb problémánk sose legyen! A minőség viszont túl gyakran jelenleg is probléma. A műsorrendezőknél többfelé ez nem döntő szempont. De hátha éppen a versengés, a túlkínálat lesz a színvonalra jó hatással? Elvégre a néző, hallgató válogathat, és előbb-utóbb oda megy, ahol valóban jót kap.
Vagy ahol igazán silányat. Mert annak is van közönsége, és egyelőre lényegesen nagyobb, mint az igényesek tábora. Sajnos, az eltelt hónapok tapasztalata azt mutatja, hogy tömegrendezvények esetében a szervezők inkább az utóbbiak elvárásaihoz igazodnak. Akárha a kereskedelmi tévécsatornák legoltáribb produktumai, az oly népszerű valóságshow-k és kibeszélőműsorok lennének számukra a mérvadóak. Lesz-e ilyen vonatkozásban valaha szemléletváltás? Óriás adag optimizmus vagy határtalan naivitás kell ahhoz, hogy erre egyértelműen igenlő választ adjunk. Mert ehhez az egész társadalomnak alapvetően meg kellene változnia. Márpedig azt mindannyian folyamatosan tapasztaljuk, hogy a mondvacsinált celebek ízléstelen tévéshow-inál is van alpáribb jelenség: a társadalmat igazgatni hivatott bizonyos politikusoknak és politikai műsorsaiknak még mélyebbre süllyedt a mércéje. Bármennyire fájdalmas is tehát, kedves népünnepély-rendezők, bele kell törődniük, akárhogy igyekeznének, a politikai közszereplők többségének jelenlegi nívóját nem fogják tudni alulmúlni. Pedig hivatalosan a választási kampány el sem kezdődött. Akkor már inkább álljanak a JÓ oldalára. Erre is van azonban egy jó mondás, amit érdemes megszívlelniük: Egyedül nem megy!
