Erről jut eszembe
2012-08-28 16:38:18
- Nagy Miklós Kund
Lepsénynél még megvolt… Nóti Károly híres kabaréjelenetének szállóigévé vált csattanója jutott ma eszembe. Az az ötletem támadt, hogy nézzem meg, mit írt az újság tíz évvel ezelőtt.
Lepsénynél még megvolt… Nóti Károly híres kabaréjelenetének szállóigévé vált csattanója jutott ma eszembe. Az az ötletem támadt, hogy nézzem meg, mit írt az újság tíz évvel ezelőtt. Nosza elő a Népújság 2002. augusztus 29-i számát! Csütörtök volt akkor, nem szerda, de láss csodát! Szinte minden, ami ma is van, jellemző és aktuális, megtalálható az akkori lapszámban. A Salubriserv Rt. megvolt, átvételét szorgalmazta a városi tanács, a köztisztaság jelenleg is állandó téma, az Aquaserv dettó, szintén borzolja a kedélyeket, az Energomur is megvolt. Vásárhelyt is, nemcsak Lepsénynél. Ma nincs meg, sőt az utódja is elszállt. De a távfűtés megoldatlan problémája itt van velünk. Tíz esztendeje a marosvásárhelyi városi tanács igen fontos és sürgős határozattervezetéről is írtunk, miszerint a forgalom tehermentesítése érdekében 4 kilométeres közutat kell építeni a Somostetőn át. Igaz, hogy 12 hektár erdőt ki kell irtani miatta, de megéri, és két év alatt el is készül. Az út nincs kész, a fákat viszont folyton vágják a városban. Pedig akkor is tiltakoztak a környezetvédő civil szervezetek, elárasztották a lapot a tiltakozó olvasói levelek.
A nagypolitikában ugyancsak döbbentes a hasonlóság. Az akkori kormányfő előrehozott választásokat helyezett kilátásba. Az államfő elvetette miniszterelnöke gondolatát. Ion Iliescu volt az elnök, Adrian Năstase vezette a kormányt. Ma ki-ki nyugalomban. Egyik így, másik úgy. Vajon tíz év múlva mi lesz a mostaniakkal? …2002-ben ilyenkor az MTI egy olyan anyagot is közzétett, miszerint az RMDSZ és az erdélyi magyar egyházak képviselői az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról tanácskoztak, a kárpótlásról szóló törvény gyors és fölösleges bürokráciától mentes végrehajtásáért szálltak síkra. Az egyeztetés aktualitását az adta, hogy a kormány a törvény végrehajtásának formájáról és módjáról készült dönteni. Döntött. Örvendtünk is. Ma? Tömegesen készülünk Sepsiszentgyörgyre. Tiltakozni azért, ami a miénk, amit törvény szerint visszaadtak, ám most újra el akarnak venni. Sőt, be is börtönöznék azokat, akik a visszaszolgáltatásról döntöttek. Szóval így állunk. Mondhatnám most, hogy milyen operatív volt az újság, mennyire ráérzett az adott időszak időszerű témáira. De azt is, hogy jelzései mennyire nem találtak célba, hiszen egy évtized alatt mi sem változott. Ellenkezőleg! Amúgy annyi mindent varrnak a média nyakába, ezt is elviselné. De csak részben hibáztatható a sajtó, sokkal nagyobb mértékben a politika. És a közélet irányítói. És nyilván a nép is, hiszen engedi, hogy bármi megtörténjék vele. Ilyesmi is például, hogy ez meg az Lepsénynél még megvolt, most meg nincs meg. Vagy éppen hogy megvan. Ami jó hecc, kész komédia, országos szinten azonban inkább tragédiának tekinthető.
Maradjunk mégis a kabaréváltozatnál, jó kis orvosság a humor. Hogy is szól a Nóti-féle poén? „Én, kérem, régi motoros vagyok, na de ilyet! Áááá!”
