Erdélyi magyar népviseletek (81.)

• 2014-10-01 14:35:18

• Asztalos Enikő

Az eredeti női ruhákat 1900-tól az 1930-as évekig csak a ma már 80 évesek nagyanyja, a „nanók” viselték.

Sáromberki női ruhák 1907-ből (Berekmériné Mózes Ilona gyűjteményéből)

A sáromberki női viselet lejegyzése igen nehéz feladat a gyűjtő számára. Az eredeti női ruhákat 1900-tól az 1930-as évekig csak a ma már 80 évesek nagyanyja, a „nanók” viselték. Lányaik, akik szolgálni mentek az 1920-as évektől Bukarestbe, Marosvásárhelyre, már anyjuk ruháit nem vették fel, polgári ruhákba öltöztek. A leányok a hajukat kisebb korukban két ágba, nagyobb korukban egy ágba fonva, masnival, a hátukon viselték, s a hajlevágatás nem járt együtt a polgári ruha felvételével, csupán az 1960-as években kezdődött, s az idősebbek ma is kontyot hordanak. A kontyot a XX. század elején lapos „kontyfára” tekerve, a fejük tetejére rakták, de leányaik – mai napig is – leteszik a tarkójukra, s kontytűkkel erősítik fel.

A ruhanemű viselőnek a II. világháború után is még háziszőttes volt.

Az ünneplő inget házi gyapot-szőttesből varratták. Eresztett vállú, bő ujjú, hasított ing volt, sűrűn fodros nyakkal és kézelővel, elöl gombolva. Az ünneplő ing fodrára csipkét is tettek. Az inget bekötötték a fersingbe. Alája alsóneműként vállon gombolós, fehér, szőttes alsó inget vettek fel, mely a csípőjükig ért, bebújtak a nyakán, szűkre szabott volt, melltartóként viselték. A réklit vagy csak az alsó ingre, vagy hidegben a felsőre vették rá (ilyenkor kilátszott a nyakán az ing fodra, s a kézelőn is szétterült). Varrták házilag is a viselőt vászonból, de az ünneplő egyszínű vagy apró mintás delinszőr, kasmír, szövetanyagból készült. A nyakán többnyire pánt volt, nem gallér. Elöl végiggombolták, s mellette 4-4 levarrott hajtás díszítette. Többnyire sötét színeket használtak, de a lájbis fersing lájbianyaga megegyezett a fersingével. A blúz selyemből, bársonyból is készülhetett, s ha gallért varrtak rá, azt csipkével szegték be a ’30-as évek végén. A lájbi anyaga kasmír, fekete delinszőr ünneplőnek, két-három ujjnyi fekete bársony szegélyezte körben, kapoccsal zárult. Nem zsinórozták, nem gyöngyözték, s leért a fersingig a hossza.

(Folytatjuk)