Előszó*

Irodalomtörténeti talajban gyökerező múltja van a fogalomnak: Súrlott Grádics. Valamikor, még nem is olyan régen, Marosvásárhelyt egy kisvendéglőnek volt ez a neve.

Irodalomtörténeti talajban gyökerező múltja van a fogalomnak: Súrlott Grádics. Valamikor, még nem is olyan régen, Marosvásárhelyt egy kisvendéglőnek volt ez a neve. A Súrlott Grádics azáltal vált nevezetessé, irodalmi berkekben is közismertté, hogy a 20. század húszas-harmincas-negyvenes éveiben falai között, asztalai mellett találkoztak esténként a helybeli és alkalomadtán itt vendégeskedő írók, lapszerkesztők. Általuk támadt híre szerte a Kárpát-medencében annak a finom flekkennek, ami a szellem embereit – de nem csak őket – kitartóan ide vonzotta.

Napjainkban – kerek fél évtizede – egy irodalmi kör viseli ezt a patinás nevet a Maros menti városban. Lelkes tollforgatók, sőt kötetekkel rendelkező költők, elbeszélők, publicisták lépnek közönség elé olykor a jelenkori Súrlott Grádics keretei között – nem csak Vásárhelyt, hanem gyakorta a nagyobb vidéki helységekben is, például Erdőszentgyörgyön, Dicsőszentmártonban, Szászrégenben, Szovátán, Marosszentgyörgyön, s már puszta jelenlétükkel is emlékeztetnek a rég letűnt időkre, a hajdani grádicsos flekkenekre, jeles író vendégekre. (Persze: falatozás és poharazgatás nélkül.) Ma is illő hangulata, jó közönsége van az új Súrlott Grádicsnak, köszönhetően (nem utolsósorban) a fáradhatatlanul ötletes szervezőnek, Bölöni Domokos barátunknak.

Szántó György Fekete éveim című önéletrajzi könyvében olvashatjuk, hogy az egykoron Aradon élő vak író 1929-ben járt először Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság meghívottjaként, s minthogy „csodákat hallott” a vásárhelyi Súrlott Grádics hírességéről, az itt fogyasztható flekkenről, hát mindjárt az esti szereplés után javasolta kollégáinak, Molter Károlynak, Kemény Jánosnak, Sényi László főtitkárnak, hogy ebben a hírneves vendégfogadóban folytassák az együttlétet. (Igaz, említés történt az Édes Lyukról és a kollégium tőszomszédságában található Schramekről is.) Molterék, Kemény Jánosék, Tamásiék – a vécsi Helikon tagjai – éveken át voltak a Súrlott Grádics vendégei vásárhelyi találkozásaik alkalmával. Megörökítette ezt az „intézményt” Molter Károly is az Örökmozgó című színdarabjában.

Nem kétséges: telibe találó ötlet volt napjainkban Marosvásárhelyt Súrlott Grádics névvel indítani egy irodalmi kört. És most, az ötödik évfordulóra kiadni egy antológiát a kör tagjainak az írásaiból. Újságokból, folyóiratok hasábjairól, könyvek címoldalairól ismert nevekkel találkozik az olvasó ennek a kiadványnak a lapjain. De nem csak helybeli szerzők szerepelnek a Súrlott Grádics-antológiában. Meglehetősen változatos az összkép. Nem véletlen, hogy ezúttal is, itt is voltaképp a költemények szerzői uralják a terepet. Azonban: döntő többségükben figyelemre érdemesek a prózaszövegek is. Megismerhető belőlük a Súrlott Grádics színes arculata, tematikai irányulása.

Kíváncsian várom – várjuk: merre kanyarodik a Súrlott Grádics útja az elkövetkező időkben? Szellemi életünk gazdagodását, a folytonosság érvényesülését jelentené, ha a tizedik évforduló alkalmával is megjelenne egy (még tartalmasabb, még kiforrottabb) antológia – bizonyságaként, hogy ennek a városnak, ennek a vidéknek nemcsak szép hagyományai vannak, de a mindenkori jövő is teremt valódi értékeket.

*Az eltérített felvonó című Súrlott Grádics-antológia előszava. Kriterion Könyvkiadó, 2011 

Nagy Pál