Élménybeszámoló a Távol-Keletről

Kábelkötegek, végeláthatatlan robogósor és egy lenyűgöző kultúra

Európai lakosnak, aki eddigi élete során nem sokszor hagyta el az öreg kontinenst, elutazni több mint 10.000 kilométerre egyértelműen hatalmas kulturális sokkot eredményez. És egészen biztosan azt eredményezne egy olyan személy számára is, aki már számos helyen megfordult a Földön. Ugyanis a Távol-Kelet egy teljesen más világ, lehet filmeket nézni róla, lehet vele kapcsolatos utazási könyveket, cikkeket vagy blogbejegyzéseket olvasni – igen, ezek nyújtanak egyfajta ízelítőt, azonban közel sem tudják feltárni ezen országok rejtelmeit, hagyományait, mindennapjait. Ahhoz, hogy ezekbe betekintést nyerjünk, oda kell menni és a saját szemünkkel látni. Ezért ez az írás nem is szeretne egy utazási ajánló lenni, valamint nem az a célja, hogy megmondja a „tutit”, hogy milyen helyszíneket érdemes meglátogatni Vietnámban, Kambodzsában vagy Laoszban.

Amikor egy összesen több mint 12 órás út után megérkezik a kipihentnek nem éppen nevezhető turista Romániából Vietnámba, és kilép a reptérről, az első dolog, ami szó szerint arcul csapja, az a meleg, ami magas páratartalommal társul. Aztán felül a buszra, és elindul be Hanoiba, Vietnám fővárosába. Oda megérkezve pedig gyakorlatilag az első tapasztalati élmény az európai ember számára felfoghatatlan közlekedési rend, pontosabban annak a teljes hiánya. Először ez komoly félelemmel tölti el, hiszen hiába világít neki zölden a lámpa, az csak amolyan díszlet az utcán, igazság szerint soha nem lehet benne biztos, hogy át fog-e érni az út másik felére. Legalábbis az első két napban nem, aztán szép lassan elkezd hozzászokni ehhez a tényhez, és már nyugodtabban vág neki az úttestnek. Sőt, egy adott ponton túl, bár még mindig van az emberben egy kevés stressz, elkezdi élvezni ezt az – európai szemmel nézve – kuriózumot.

Hosszan lehetne sorolni, hogy melyek azok a helyszínek, városok, amelyeket mindenképpen érdemes megnézni, ahogyan arról is oldalakat lehetne írni, hogy melyek azok a pontok a településeken belül, ahova érdemes ellátogatni. A teljesség igénye nélkül megemlítünk egypárat, ilyen például a Ha Long-öböl, ami a valóságban sokkal lenyűgözőbb, mint a filmekben, a vízből kiálló közel 2000 sziklasziget látványa egyszerűen leírhatatlan. A természet alkotta díszlet valósággal lélegzetelállító. Ott hajókázni, bemenni a barlangokba (amelyeket teljesen kiépítettek a turisták számára), bemenni egy-egy szikla belső öblébe ténylegesen egy életre szóló élmény. Ahogyan az is, amikor az ember egy kosárcsónakban veszi szemügyre a Cam Kim folyó természeti övezetét egy kis himbálózással egybekötve. És ha már csónakázás, akkor Hội Ant sem érdemes kihagyni, és ott az esti csónakázást a városban, a lampionok között, ahol mi magunk is a vízre tehetünk egy gyertyát, közben pedig értelemszerűen kívánni is kell valamit! A sor még hosszú, hiszen számos épített örökséget, templomokat, Ho Si Minh mauzóleumát, Huếban a császári várost vagy éppen Ho Si Minh- város felhőkarcolóit is érdemes lehet megnézni, ahogyan a Mekong deltájába is egy nagy élmény ellátogatni, és megkóstolni az elefántfülhalat, illetve a rizsföldeket is be lehet járni, méghozzá biciklivel.

Vietnám és a Távol-Kelet egy más világ, ami nem rosszabb, mint az, amihez Európában szokott az ember, viszont a kettő nem hasonlítható össze. Az emberek zömében barátságosak, befogadók, és mosolyogva próbálnak válaszolni a turisták minden kérdésére. Ahogyan a Föld szinte összes országában, úgy Vietnámban is érdemes lemenni a „térképről”, vagyis elhagyni a turistaövezetet, hiszen így lehet betekinteni az ott élő emberek mindennapjaiba. Ahogyan érdemes lehet nemcsak a nagyon szép, európai igényeknek megfelelő vendéglőkbe bemenni, hanem helyette inkább kipróbálni az utcai ételeket és olyan különlegességeket, amelyeket itthon nem vagy csak elvétve lehet megtalálni. A pho levest, a tavaszi tekercseket, a különféle halakat és az egzotikus gyümölcsöket. Utóbbi kategóriában személyes kedvencként és egyben kuriózumként a jack fruitot (jákafa vagy kenyérfa termése) tudnám kiemelni.

Vietnám kapcsán még két dolgot kell mindenképpen megemlíteni. Az egyik a Ho Si Minhben található háborúmúzeum, amely egyértelműen az erősebb gyomrúaknak való. Az ott található képek ugyanis sokkolóak. Ismeretes, hogy a vietnámi függetlenségi háborúban az ország déli része segítséget kért az Egyesült Államoktól, amely először kiképzéssel, majd fegyverekkel, végül pedig konkrét belépéssel támogatta a forradalmárokat a kommunista rendszer leküzdése érdekében. A szabadságharc végül kudarcot vallott, azonban a háború éveiben az amerikaiak bevetettek egy úgynevezett Agent Orange (narancssárga ügynök) elnevezésű kémiai fegyvert, amely hatására nemcsak az erdők egy része pusztult el – ott bujkáltak a vietnámiak, és a terv az volt, hogy így derítenek fényt a tartózkodási helyükre –, hanem mind a katonáknál, mind az újszülötteknél számos elváltozást és betegséget idézett elő. A múzeumban ki vannak állítva a képek, amelyeken a malformációk láthatók, röviden: ijesztő és félelmetes.

Egy ilyen nehéz rész után pedig következzen egy kicsit vidámabb, az utolsó dolog, amit az ember megnéz Vietnámban, és ezt megnézi akarva-akaratlanul. Ezek a kábelek, amelyek elképesztő mennyiségben vannak jelen az utcaképben. A kereszteződésekben pedig olyan kábeldzsungelt lehet megszemlélni, amelyen elképzelhetetlen, hogy maguk a vietnámiak is képesek eligazodni. Bár lehet, ők átlátnak ezen a rendszertelen rendszeren is. Viccesen fogalmazva azt is lehetne mondani, hogy Vietnámot összeköti a végeláthatatlan kábelkorbács.

Átérve Kambodzsába, ott vannak a lenyűgöző templomok, az Angkorvat (Angkor Wat) vagy éppen a majmok temploma, amelyeket nem szabad kihagyni! Viszont a majmokkal vigyázni kell, és nemcsak azért, mert profi tolvajokhoz hasonlóan tudják kinyitni az ember táskáját, hanem azért is, mert nem annyira barátságosak, mint ahogyan azt elsőre gondolná a gyanútlan turista. Egy óvatlan pillanatban ugyanis, amikor talán arra készülnénk, hogy megsimogatjuk őket, vagy az is lehet, hogy oda sem nézünk, meg is haraphatnak. Óvatosnak kell lenni, de ezeket a templomokat kár lenne kihagyni. A köveken olyan faragászati munka van, amelyeket látva  még azoknak is tátva marad a szája, akik nem érdeklődnek kimondottan a művészet iránt.

Ami pedig Laoszt illeti, ott a természet az, amely magával ragad mindenkit. Könnyűszerrel megközelíthető egy hatalmas vízesés, amelynek a tövében fürdeni is lehet. Kristálytiszta víz, gyönyörű természet, már csak ezért is érdemes ellátogatni ide. Annak, aki Luangprabangban jár, érdemes felkeresnie az Icon Klubot, itt nem kell félni a nyelvi akadályoktól, ugyanis a hely tulajdonosa és egyben az egyedüli ott dolgozó személy magyar. Vongsaravanh Erzsébet közel 25 éve él Laoszban, ahova a férje miatt költözött. Egyedi hangulatú kis helyiségében kedvesen, különleges italokkal fogadja az arra járókat. Elmondása szerint számos magyar megfordul Laoszban, több, mint amennyire elsőként gondolnánk. Luangprabangban egy esti italozásra mindenképpen érdemes tehát az Icon Klubot választani.

Ezen körút során még betekintést kaptunk Thaiföldre is, de itt már főként csak a pihenésé volt a főszerep, ez volt a kirándulás utolsó két napja. Pattaya üdülőváros rendezett tengerparttal, számos szórakozási lehetőséggel, gazdag éjszakai élettel és egy különleges piaccal várja a turistákat. A piac fő különlegessége, hogy egy repülőgép van kiállítva oda, teljes életnagyságban. Egy valamikor működő és feltehetőleg leselejtezett repülőgépről van szó, amelybe ugyan nem lehet bemenni, de a gép hasa alatt asztalok vannak elhelyezve, ahova le lehet ülni egy padthai (thai egytálétel) vagy éppen egy mangós ragacsos rizs (mango sticky rice) elfogyasztására egy hideg sörrel vagy üdítővel. Utóbbi kimondottan szükséges a nagy melegben. Hosszas beszámolót Thaiföldről nem tudok írni, azt viszont még mindenképpen hozzáteszem, hogy egy egyórás esti program az Alcazar show, amelyre érdemes beülni, amennyiben nyitottak vagyunk a jó hangulatra és a humorra. Vannak a show-nak olyan részei, amelyeket nem biztos, hogy megértünk, hiszen európaiként nem lehetünk teljesen tisztában a távol-keleti kultúrával, viszont ez egyáltalán nem ront az összképen.

Összességében nézve a Távol-Kelet és a felsorolt országok egytől egyig képesek nagyon sok mindent adni egy turista számára, akit pedig érdekel a nagybetűs ázsiai kultúra, annak mindenképpen érdemes, hogy ellátogasson oda, ha lehetősége van rá. Még akkor is, ha első ránézésre számos dolog fogja sokkolni, utólag a kirándulás szinte minden része egy hatalmas mosolyt fog csalni az arcára. Ami pedig a szervezést illeti, egészen biztosan meg lehet valósítani egyéni kirándulásként is, viszont – ismételten mondván – ez nem Európa, hanem Ázsia, így lehetséges, hogy nem árt egy idegenvezető. Persze a csoportos kirándulások mindig kompromisszumokkal járnak, de sok esetben segítséget is nyújtanak, hiszen nem kell az ember feje fájjon a szervezés miatt, illetve abban is biztos lehet, hogy az igazán szép helyek nem kerülik el a figyelmét, hanem bemutatják őket. Nem reklám, hanem őszinte ajánlás: a Holiday Tour marosvásárhelyi csapata jó munkát végez, felkészültek, kellőképpen lazák és lélegzetelállító helyekre viszik el az embert, maga a kirándulás pedig hibátlanul meg van szervezve, minden pontos időben, svájcióra-pontossággal történik.

A 2024-es évre is kellemes kirándulásokat és nagyszerű élményeket kíván olvasóinak a Népújság szerkesztősége!