Élhetőek maradnak a nagyvárosok?

Egyre nagyobb probléma a lakáskérdés

Romániában (és nem csak) mind nagyobb problémát jelent a lakásvásárlás, illetve a lakásbérlés. Bár emelkednek a fizetések is, ezek korántsem tudják utolérni az ingatlanár-növekedést. Különösen a nagyvárosokban ugrottak meg az árak, ami érthető is, hiszen ott van a legtöbb lehetőség, csakhogy mostanra egy fiatal, ha nem örököl, akkor nagyon nehezen tud saját lakást vásárolni, holott ez lenne a célja. Mindeközben pedig egyre többen térnek vissza Romániába, a hivatalos statisztikák szerint 2023 volt az első olyan év, amikor több fiatal tért haza, mint ahány elment.

Drágák a lakások, és ez egy rendszerszintű probléma, amelynek a kezelésével számos más gondot is meg lehetne oldani, mondta lapunknak Farkas András, a Pont Egyesület vezetője a Vibe Fesztiválon. Meglátása szerint mind kormányzati, mind önkormányzati szinten fontos lenne megoldást keresni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Romániában nagyon sokan élnek saját lakásban, miközben Nyugaton már megfordult ez a tendencia. Ez részben a kommunizmus öröksége is, hiszen akkor mindenki saját lakásban élt, ebből kifolyólag pedig a mostani idős korosztály arra próbálja ösztönözni a fiatalokat, hogy vegyenek saját lakást, mert az ad egy biztonságot, ami igaz, viszont van a kérdésnek más vetülete is, emelte ki Farkas András. A másik rész pedig abban áll, hogy egy 20-25 éves fiatal nem lehet még biztos abban, hogy hol szeretne élni 20-30 év múlva, amennyi a lakáshitelek futamideje. Elképzelhető, hogy van, aki új dolgok kipróbálása vagy éppen tanulás miatt szeretne elköltözni, vagy talál magának egy párt egy másik városban, és megint költöznie kell, ezeket szem előtt tartva pedig nem biztos, hogy a legjobb megoldás 20 évesen a saját lakás, amelyen van egy nagy hitel is, még akkor sem, ha a saját ingatlan ténylegesen ad egy biztonságot, húzta alá a Pont Egyesület vezetője.

Továbbá nem titok az sem, hogy a fiatalok többsége nagyvárosba szeretne költözni, ezekben viszont robbanásszerű árnövekedés figyelhető meg. Jóval drágábbak a lakások a nagyvárosokban, például Kolozsváron, Bukarestben vagy Budapesten, mint mondjuk egy kisebb városban, de természetesen az előbbiekben több a munka- és szórakozási lehetőség is – fogalmazott Farkas András. A kisebb városok meg kell találják azt, hogy mivel tudják megszólítani a fiatalokat, hogy oda menjenek. Ez a kérdés különösen aktuális, hiszen megfordulni látszik a trend, és kezdenek hazatérni a fiatalok. A másod- és harmadfokú városok esetében tagadhatatlan, hogy olcsóbbak az ingatlanok, viszont a fiatalok felteszik maguknak a kérdés, hogy miből fognak ott megélni, mit fognak dolgozni. Ilyen tekintetben két választási lehetőségük is van: valahol munkába állnak vagy vállalkozást indítanak. Mindkettő rendben van, de előbbihez lehetőségekre van szükség, utóbbihoz pedig nem egy esetben támogatásra vagy ösztönzésre, ezt kell megtalálják a kisebb városok, vélekedett a Pont Egyesület vezetője, aki azt is hozzátette, hogy az is egy fontos szempont lehet a lakásvásárlás esetén, hogy mennyire vannak közel a szülők vagy a nagyszülők, hiszen ez egy hatalmas segítség lehet a gyermekgondozásban, mert amikor a fiatal szülők el kell menjenek dolgozni, akkor van kire hagyják a gyermeket. De nem elhanyagolható az sem, hogy az adott városnak milyen a társadalmi vitalitása. Farkas András szerint nagyon jó példa Sepsiszentgyörgy, s bár nem olyan pezsgő a gazdasági élet, jó ott élni, a kialakított tereknek, a biztonságnak és a zöldövezeteknek köszönhetően.

De visszatérve a nagyvárosokra, mert azért továbbra is ezek az első számú opciók, megoldást jelenthetne valamelyest a lakáshelyzetre az, ha az önkormányzat többletadót vetne ki azokra, akik több ingatlannal rendelkeznek. Bizonyos szinten szélsőséges megoldás, de ez hozzásegítene ahhoz, hogy dinamikusabb legyen a piac, gyorsabban tudjanak gazdát cserélni az ingatlanok, méghozzá alacsonyabb áron, tette hozzá Farkas András. 

A már évek óta a nagyvárosokban tapasztalható rendkívül magas ár eredményeképpen jöttek létre az úgynevezett szatellit-települések. Azokról a peremtelepülésekről van szó, amelyek lényegében össze vannak nőve a nagyvárossal, és mindössze alvóhelyként szolgálnak. Erre Romániában talán a leglátványosabb példa a Kolozsvár melletti Szászfenes, ahol az autópálya közelsége miatt valamelyest átalakulni látszik a helyzet, mivel számos lehetőség nyílt meg a községben is, ennek eredményeképpen pedig sok kolozsvári jár ki dolgozni Szászfenesre. Természetesen ettől még az ott lakók nagy része reggelente bemegy Kolozsvárra, ami nagy forgalmi dugókat eredményez, mondta a Pont Egyesület vezetője. Nem elhanyagolható, hogy (átlagéletkor szempontjából) Szászfenes jelenleg az ország legfiatalabb és legintellektuálisabb települése, ahol mintegy 60.000 ember él, ez a legutóbbi népszámlálás adataiból is kiderült. Viszont, annak ellenére, hogy – Marosvásárhelyt leszámítva – minden székelyföldi városnál nagyobb, még mindig csak községként van számontartva, azonban Farkas András szerint ennek változnia kell, mert már nem fenntartható ez az állapot.

Összességében nézve mind a másod- és harmadfokú, mind pedig a szatellittelepüléseknek fejlődnie kell, főként óvodákra, iskolákra és terekre van szükség ahhoz, hogy legyen esélyük egy valós alternatívát kínálni a nagyvárosok mellett.

Csakhogy ehhez politikai akarat is kell, a politikusok pedig négyéves mandátumokban gondolkodnak, ami nem elég a városfejlesztéshez, mutatott rá dr. Rácz Béla Gergely közgazdász, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának dékánhelyettese, aki azt is kifejtette, hogy az állami és szociális lakások építése drága, és nem hoz elég szavazatot, ezért a politikum inkább olyan fejlesztésekre költi el a pénzt, amelyek révén szavazatokat tud szerezni.

A júniusi önkormányzati választások alkalmával sem volt az megfigyelhető Kolozsváron, hogy a jelöltek tematizálták volna a lakhatás problémáját, legfeljebb néhány olyan jelölt, aki az esélytelenek nyugalmával indult, mondta a dékánhelyettes. Viszont országszerte egyre nagyobb gond a lakáskérdés, egyre többen élnek egy háztartásban, mivel például 10 évvel ezelőtt könnyebb volt lakást vásárolni, mint most, de 20 évvel ezelőtt még könnyebb, mint 10 évvel ezelőtt, és így tovább. Amennyiben folytatódni fog a jelenleg is tapasztalható trend, akkor egy évtized múlva még nehezebb lesz a lakásvásárlás, mint most, ez pedig könnyen elvezethet a társadalmi feszültséghez, ami már most kezd kibontakozni, nyomatékosította dr. Rácz Béla Gergely.

Románia a politikai tűzoltás országa, viszont már látszik a tűz, az egyetemi városok elveszíthetik a diákok egy részét, mert az egyetemisták vagy a szüleik nem lesznek képesek fizetni a lakbért, vagy lakást vásárolni, ez pedig elvezet a feszültséghez. Szükség van a hosszú távú startégiára és valamilyen válaszlépésre, mert már nagyon kezd ebben a tekintetben a központi politika körmére égni a gyertya, emelte ki a közgazdász.

Mindezek fényében kijelenthető, hogy probléma a fiatalok számára a lakhatás, viszont mégsem ezt nevezik meg elsődleges gondnak, hanem a kilátástalanságot, a céltalanságot, az anyagi gondokat vagy éppen a baráti társaságok hiányát, mindössze a fiatalok 2%-a mondja azt, hogy a lakhatás jelenti a legnagyobb gondot, mutatott rá dr. Székely Levente, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Ifjúságkutató Intézetének vezetője, aki arról is beszélt lapunknak, hogy részben a szocializmus öröksége az, hogy mind Romániában, mind Magyarországon magas a saját lakásban élők aránya. Továbbá ez a jelenség azzal is magyarázható, hogy ez jelent egyfajta biztonságot, nem növekszik a bér, vagy ha valaki munkahely nélkül marad, akkor sem veszíti el a tetőt a feje fölül. Ezt a biztonságérzetet pedig a fiatalok is szeretnék, akiknek közel 90%-a szeretne saját ingatlant, illetve mintegy 25%-uk már abban is él.

Továbbmenve viszont látni kell azt, hogy bár valós probléma a lakhatás, ez nemcsak Kelet-Közép-Európát érinti. Székely Levente kiemelte Írország és Olaszország példáját. Előbbi esetében drágulnak mind a lakások, mind a bérleti díjak, és hiába emelkednek a bevételek is, ezek nem tudják felvenni a versenyt az árakkal, a prosperáló gazdaság ellenére sem. Olaszországban nem nőnek a fizetések, de a lakásárak sem, viszont emelkednek az energiaköltségek, amelyeket a fiatalok már nehezen tudnak kifizetni. Ezért az említett két országban is jelen van az trend, hogy a fiatalok visszaköltöznek a családi házba, ismét kialakulnak a többgenerációs háztartások. Ez Kelet-Közép-Európában is megfigyelhető. Viszont ezek a többgeneráció háztartások nem életképesek egy tömbházban. A legtöbb fiatal hallott olyan történeteket, hogy egy szobában élt több generáció, így volt ez a nagyszülők idejében, viszont ez nem egy vonzó alternatíva napjainkban, amikor megváltozott az életvitel, fogalmazott az MCC Ifjúságkutató Intézetének vezetője.

Ha a túlzsúfolt háztartásokat nézzük, akkor az EU-ban a 15-29 év közötti fiatalok 25%-a él ilyenben, míg Magyarországon ez az arány 30%, Romániában 60%. Ez az utóbbi arány is mutatja, hogy valamit haladéktalanul tenni kell annak érdekében, hogy – ha lassan is, de – elkezdjen helyreállni az ingatlanhelyzet az országban.