Marosvásárhely demokrata-liberális szenátora azt nehezményezte egy sajtótájékoztatón, hogy a megyei tanács liberális elnöke kéz a kézben az ugyancsak liberális alprefektussal, valamint Görgényszentimre polgármesterével, illetve a szociáldemokrata vezetésű megyei erdészeti hivatallal azon fáradoznak, hogy valamiképpen rátegyék a kezüket egy több mint 350 hektáros, nagyobbrészt erdősített földterületre.
Marosvásárhely demokrata-liberális szenátora azt nehezményezte egy sajtótájékoztatón, hogy a megyei tanács liberális elnöke kéz a kézben az ugyancsak liberális alprefektussal, valamint Görgényszentimre polgármesterével, aki szintén a liberálisok családjához tartozik, illetve a szociáldemokrata vezetésű megyei erdészeti hivatallal azon fáradoznak, hogy valamiképpen rátegyék a kezüket egy több mint 350 hektáros, nagyobbrészt erdősített földterületre, amely jelenleg az ortodox, illetve a görög katolikus egyház tulajdonát képezi. A szenátor szerint az a céljuk, hogy a területet átjátsszák a görgényszentimrei közbirtokosságnak, hogy aztán a politikai klientúra érdekeit szolgálja. A megyei erdészeti hivatal pert indított a területért. Perbe hívta a két egyház jó pár fíliája mellett a helyi földosztó bizottságot, és a megyei területtulajdon megállapító bizottságot is.
A politikus furcsának találta, hogy a hatalom jelenlegi birtokosai tíz év után „jöttek rá”, hogy az egyházak úgymond illegálisan jutottak a területhez, s felemlegette, hogy a visszaszolgáltatás idején éppen szociáldemokrata prefektusa volt a megyének, aki tisztségéből adódóan köztudottan a megyei földosztó bizottság elnöke, és azt is, hogy az erdészeti hivatal tulajdonképpen saját magát is pereli, hiszen az erdészet akkori igazgatója pecsétes aláírásának is rajta kellett lennie a visszaszolgáltatást igazoló okiraton. Felháborítónak nevezte a tanácselnök és társainak kulisszajátékait, felemlegetve, hogy bezzeg nem ezt ígérték a kampányban, nem felejtve el hozzátenni, hogy sokan bánják már, hogy a szociálliberálisokra adták a voksukat, és nem őrá.
A kommentárokat hallgatva, amelyek akár reálisak is lehetnek, és szép dolog, hogy védeni próbálja az ortodox és a görög katolikus egyház érdekeit a hatalom állítólagos visszaéléseivel szemben, az jutott eszembe, hogy ugyanezen szenátor úr nemrég azzal dicsekedett, hogy sikerült megakadályoznia valahol a Maros mentén, hogy a „magyar grófok” leszármazottjainak visszaszolgáltassák az erdeiket. Sőt, korábban, amikor a kormány megyei helytartója volt, a törvényesség őreként (!), az életét arra tette fel, hogy a
„magyar grófoknak” egyetlen parcellát se adjanak vissza a kommunizmus idején elkobzott földjeikből, erdeikből.
Hogy is állunk tehát? A tulajdonjog egyszer szent, máskor megtagadtatik? Amit meg kell adni az ortodox egyháznak, azt meg kell vonni a magyar grófoktól?
A politikus, ha nem zsigerből beszélne, hanem átgondolná politikai kommentárjait, illetve nem felejtené el, hogy mit nyilatkozott korábban, belátná, hogy valami nem stimmel. Nem lenne szabad kettős mércét használni ugyanarra, vagy hasonló ügyekre. Ebből a kommentárból az a konklúzió, hogy elfogult, és csak a saját érzelmein keresztül ítéli meg a dolgokat.
