„…életre kel a vers”

Hellmut Seiler A szavakat felszippantja a csend című verseskönyvét dedikálta a fenti verssorral a költeményeket válogató és magyarra fordító Benő Eszter. 

Az Egy női olvasóm szemlélése közben (Beim Beobachten einer Leserin) és még másik 99 Seiler-vers az Exit Kiadó gondozásában megjelent, a marosvásárhelyi Gemma Book Caféban április 9-én bemutatott kötetben szerepel. Az 1988 óta Németországban élő sikeres szerző lírája sajátos módon kelt életre a Gemma meghitt hangulatú, családias estjén. A többszörösen díjazott lírikus, szatíraíró, műfordító hazatérő vendéget a kolozsvári tanár, műfordító, fordításkutató Benő Eszter mutatta be, valamint a tolmácsolt versekből is felolvasott néhányat magyarul, Hellmut Seiler németül, magyarul és románul is beszélt emlékeiről, vallott költészetéről, két versét felolvasta eredetiben, a társalgás tolmácsolását a költő felesége, a Vásárhelyen jól ismert fotós, Seiler-Iszlai Éva vállalta, akinek Halászhálók című felvétele ihlette az elegáns könyvborítót, a beszélgetést moderátorként Nagy Miklós Kund vezette. Seiler Kőhalomban született 1953-ban,  tanulmányait Brassóban és Nagyszebenben végezte ugyan, de több mint egy évtizeden át Marosvásárhelyen élt; Benő Eszter is marosvásárhelyi születésű, magától adódott a rendezvény vásárhelyisége. Ezt az is nyomatékosította, hogy a közönség nagy része régi barátokból, ismerősökből állt össze, akik szintén szívesen nosztalgiáztak.

Talán furcsa ezt hangsúlyozni, hiszen Hellmut Seiler a romániai diktatúra legkeményebb időszakában dolgozott tanárként az Unirea Líceumban Marosvásárhelyen, saját bőrén tapasztalhatta a kor kegyetlenségét, majd amikor beadta németországi áttelepedési kérését, kirúgták állásából, és három éven át színpadi kellékesként dolgozott, a szeku és a hatóságok durvaságait is megszenvedte, a publikálástól is eltiltották, de fiatal volt, a múlt mindig megszépül idővel, ezért is mondhatta élményeit felidézve, hogy városunkban boldog volt. Ezt verseiben is kifejtette, persze a korszak visszásságai, embertelenségei is visszatükröződnek iróniával, szatírával is telített költészetében, amely ebben a kötetben három nagy fejezetre osztva – „az érzelmek erényöve”, a „hétköznapi esztétika” és „a vérbükk ágairól lepereg a szín” – van jelen. Amint az Utószót író összegezte, „Hellmut Seiler lírájában és szójátékaiban a mindennapok banalitásai, a konvencionális társadalmi szűklátókörűség, valamint ideológiai, politikai kényszerűségek és korlátok érhetők tetten. Különösen érzékeny a társadalmi törésekre és feszültségekre, a kétes közerkölcsre és politikai propagandára… Hétköznapi képei olykor általános emberi szituációk és magatartásformák metaforáivá lesznek, szójátékai pedig közvetlenül nem szemlélhető eszmét, igazságot, okot szemlélhető képbe foglalva tükröznek…” 

„Mint aki nyelvben és a nyelv által él, hiszen művészetének anyaga a nyelv, Hellmut Seiler különös érzékenységgel, szomorúan észleli a nyelv „romlását” és „elszegényesedését”, a nyelvhasználók kifejezésbeli hanyagságát, igénytelenségét… A költői nyelv az egyetlen, amely nem akar áruba bocsátani semmit” – idézi a továbbiakban a szerző hitvallását a műfordító, aki ezekben az elvárásokban bizonyára azonosul vele, azt sem feledve, hogy így még nagyobbak lehetnek a tolmácsolóval szemben támasztott igények. Hogy ehhez Benő Eszter milyen poetikai érzékenységgel és empátiával igazodott, azt maga a költői kötetcím is jól érzékelteti. Nem csak a metaforikus csend jut meghatározó szerephez e magyar fülekhez igazodó, érzékeny átültetésben, az élet sokrétűségére is szervesen rákapcsolódik a fordítás. Az est egyik megszólaló résztvevője ilyen vonatkozásban azt a műfordítói bravúrt méltatta, amely a németül felolvasott Bazár Dzsaipurban magyar változatában is nagyszerűen visszaadja a hangzást, ütemezést fokozva halmozó helyzetképet. Hosszasan sorolhatnánk hasonló példákat, az igazi elismerés mégis az, ha kiemeljük, akárha az lehetne a benyomásunk, hogy Hellmut Seiler magyarul írta ezeket az ihletett verseket.

Hellmut Seiler

Mert ezen a helyen
( Weil es am Ort )

Mert ezen a helyen ahol egykor boldog voltam

újra itt lehetek minden

fenntartás megszorítás nélkül

ismét itt vagyok és úgy vélem

elveszítettem volna magam ha nem itt lennék most és

viszontlátom a diófát a régi

köveket és az arcok is ismerősnek tűnnek

sőt vissza is mosolyognak rám a Rózsák terén.

Csakhogy beléjük látok valamit veszem észre

hirtelen és nem is azok

akiket mintegy káprázatban látni vélek

önmagam keresem most azonban

már nem vagyok itt valaki más vagyok

önmagam keresem a diófa alatt

és a Rózsák terén és

meg nem találhatom

Fordította Benő Eszter