Életképes stratégiát kell kidolgozni

Szeptember végétől Fodor Sándor József az oktatási minisztérium nemzeti kisebbségi államtitkárságán a magyar nyelvű  oktatásért felelő tanácsosként  tevékenykedik. Az új típusú feladatköréről, a tankönyvek magyar nyelvű fordításának hiányosságairól, az életképes stratégia kidolgozásának szükségszerűségéről beszélgettünk.

 A dicsőszentmártoni Traian Általános Iskola aligazgatóját eddig a Kökényes Néptáncegyüttes alapítója  és vezetőjeként, illetve a helyi tanács képviselőjeként ismerték. Dicsőszentmárton egyetlen magyar személyiségről –Ligeti György zeneszerzőről – elnevezett utcája is az ő kezdeményezése nyomán valósult meg, emellett sok olyan civil, illetve önkormányzati kezdeményezés kapcsolódik az ő nevéhez, melyek a helybéli magyar közösséget szolgálták. A több mint tizenöt éve aligazgatói tisztséget betöltő pedagógus kifejtette, hogy mindenekelőtt azért fogadta el a minisztériumi állást, mert ezáltal felülről is betekintést nyerhet a tanügy helyzetébe és tehetsége, illetve a lehetőségek mértékében megpróbál tenni a magyar nyelvű oktatás  érdekében. Megkeresésünkre elmondta, hogy az Oktatási Minisztérium nemzeti kisebbségi osztályára szakembereket kerestek, így  adódott ez a lehetőség, amelyre nem volt egyszerű igent mondania. Annak ellenére, hogy számára egyben kihívás, tudatában van annak a hatalmas felelősségnek is, amely ezzel az  egyelőre hat hónapra szóló áthelyezéssel jár. – Eddig láttam, megéltem belülről a tanügyi rendszerben adódó gondokat, az új feladattal országra kiterjedő szemszögből is megtapasztalhatom a hiányosságok forrását. Természetesen nem lehet rálátásom mindenre, de a tizenöt évnyi aligazgatói tapasztalattal remélhetőleg tudok valamit tenni a magyar oktatásért – mondta. 

Érdeklődésünkre kifejtette, hogy feladatköre az V-XII. osztályosok számára szervezett, magyarul zajló országos versenyek, valamint a VI. osztályosok magyar nyelvű képességfelmérésének országos megszervezése és irányítása. Ezenkívül a magyar tankönyvek, segédanyagok és eszközök felülvizsgálásán dolgozó munkacsoportok irányítása is érintené a hatáskörét. 

 

A tankönyvfordítás „mostohagyerek”

– Hány tankönyvkiadó és melyek vállalják a román tankönyvek lefordíttatását magyar nyelvre? – kérdeztük az oktatási  tanácsadót.

– Egyelőre ez a kérdés nem tisztázott. A létező tankönyvek a kiadók tulajdonjogába tartoznak, ők határoznak arról, hogy fordítják vagy sem a tankönyveiket. A legtöbb kiadó nem szívesen vállalja a könyvnyomtatás mellett a pluszköltségekkel járó fordításokat, illetve a tankönyvekhez tartozó CD-k elkészítését. A fordítás is teljesen az őket illető hatáskörbe tartozik. A fent említettek mellett, mivel ezres csomagokban számolnak, számukra nem mindegy, hogy öt- vagy ötvenezer darab kiadását vállalják fel. Az is gátat szab a lehetőségeknek, hogy egy kiadónak sem teljes a jóváhagyott tankönyvcsomagja, ezért több kiadó munkája kell ahhoz, hogy a magyar (illetve a más kisebbségi) diákok teljes tankönyvcsomaghoz juthassanak. 

– Hány magyar nyelvű V. osztályos tankönyvre lenne szükség jelenleg?

– Jelenleg kb. tízezer ötödik osztályos magyar tankönyvre lenne szükség mindenik tantárgyból. Kivételt képeznek azok a tankönyvek, melyek már az ötödikesek tulajdonában vannak a tanév megkezdésétől.

– Egy hónap állt még csak rendelkezésére, ennyi idő alatt milyen következtetéseket vont le az anyanyelvi tankönyvkiadás hiányosságait illetően?

– A legnagyobb hiányosságnak azt tartom, hogy nem készültek kisebbségi nyelven írt specifikus tankönyvek. Azt, hogy miért nem fektettek erre nagyobb hangsúlyt, egyelőre nem sikerült megfejteni, annyi bizonyos, hogy az évek során nem dolgoztak ki egy életképes stratégiát a tankönyvkiadás ezen hiányosságainak orvoslására. A legnagyobb akadály, hogy a módszertan szerint a kisebbségi nyelven megírt tankönyveket román fordításban kell leadni a pályázatra, nem csak nyomtatott, de digitális formában is. Ez a kiadóknak dupla költséget jelent. Elkészültek ugyan a román nyelvű tankönyvek, de a magyar, német, ukrán stb. fordításokat elhanyagolták, pont a fent említett bonyodalmas eljárásoknak köszönhetően. Ahhoz, hogy évente ne ismétlődjön a magyar anyanyelvű tankönyvek hiánya, a kiadók az országból olyan szakembereket kellett volna az évek során toborozzanak és megfelelően motiváljanak is, akik tökéletesen el tudnák látni a fordítói feladatokat.

– Meg lehet-e oldani azt, amit huszonvalahány éve elhanyagoltak?

– Összefogással és komoly akarattal mindent meg lehetne oldani. Az egykori országos tankönyvkiadó állítólag leválna az oktatási minisztériumtól és önálló entitásként felvállalná a tankönyvek lefordítását és kiadását. Kovács Irénke államtitkár  asszony prioritásként kezeli az ügyet és megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy mind a jogi, mind az anyagi háttér biztosítva legyen a tankönyvprobléma megoldása érdekében. Másfelől rendkívül fontos a politikum segítsége ahhoz,  hogy a megfelelő kapuk megnyíljanak, mert a szakmai akarat önmagában, sajnos, nem elegendő. Bízom benne, hogy az elkövetkezendőkben ez így lesz –hangsúlyozta Fodor Sándor József oktatási tanácsos.