Elektromos vagy lélekhang?
2013-04-17 14:00:16
- Szer Pálosy Piroska
Egyetemistakorú lányokból álló kisebb csapat az autóbusz-megállóban. Egymás szavába vágva osztják meg hétvégi élményeiket.
Egyetemistakorú lányokból álló kisebb csapat az autóbusz-megállóban. Egymás szavába vágva osztják meg hétvégi élményeiket.
– Legalább láttuk, mi is ez a fehér őrület éjszakája…
– Szerencsére az olcsóbb jegyet vásároltam, mert ha nem, nagyon dühös lennék most magamra. A legdrágábbért a szüleim fél hónapot dolgoznának, én meg fél éjszaka eltáncolnám…? – így a szerényebb. Egyébként a hamis Iphone is lehet drága…
– De azért nem volt olyan rossz, na, buliztunk egyet, és nem volt nagy zsúfoltság. Meg az is kapóra jött, hogy felfedeztem, bizony rengeteg olyan fehér cuccom van, amiről teljesen megfeledkeztem. Vajon eddig miért is nem hordtam azokat? Miért részesítem előnyben a sötéteket…? – fűzi hozzá elmerengve a gesztenyeszín hajú, halk szavú szépség.
– Te, szerinted a szervezők számítása bejött? Legalább a villanyszámlát ki tudják fizetni? Miért is kellett a fővárosi műsorvezetőt elhívni, hisz helyben is vannak jó színészek, színisek, akik ennél sokkal érdekesebben is le tudnának vezetni egy jó bulit. Mennyit kérhetett azért a pár mondatért, amivel felkonferálta a dj-ket? Elvégre ő médiaszemélyiség…
– Szerintem azzal nem számoltak a szervezők, hogy Marosvásárhely nem a főváros. Itt csak ennyi gazdag ember él, esetleg még ennyi sem…
Időközben megérkezik a busz, sokan gyurakodnak fel, mindenki ülőhelyet szeretne. Bosszant a lányoktól elválasztó tömeg, érdekel, miről beszélnek, még néhány megálló erejéig szívesen hallgatnám őket, ezért – az utastársak álmosan mogorva pillantása közepette is – igyekszem közelebb férkőzni.
– A dj-lány tette fel a pontot az i-re. Mikor ő elkezdett kornyikálni, a terem félig kiürült. Ha valakinek nincs jó hangja, miért erőlteti? Vagy ez a pláne benne, te…, csak mi nem értünk hozzá?
– És még csujjogatott is az elektromos zenének. De miért…? Na, az volt mindennek a teteje. Akkor szépen felvettem a fehér zakóm, és eljöttünk.
– Pedig utána következett még egy fellépő. Lehet, az sokkal jobb volt, mégis a megapadt közönségnek kellett játszania. Sajnálom is szegényt. Vajon miről maradhattunk le?
– Én is végigtáncoltam volna, de felbosszantott az oda nem illő népi csujjogatóival. Láttad, hányan vetették a keresztet? Meglepetésnek szánták, háááát… az lett.
– Legalább nem kellett „lámpaoltással” elűzni a bulizó kedvű tömeget, a fellépése „hatásos” volt a magunkfajtára.
– Általában a jókat a végére hagyják, hogy feldobja a hangulatot… Vagy mégsem?
– Jó volt a fény- és hangeffektus. Profi erősítőik voltak.
– De böhöm hangos! Ettől Electric Sound! Egyeseknek főleg ez tetszik.
– Igen, azok bizonyára a legdrágább VIP-jegyet szerezhették be…
– Tudod mi volt a legjobb az egészben?
– Szerinted?
– Az, hogy újra együtt lehettünk, hogy a holdfényes, tavaszillatú éjszakában egymás karjába csimpaszkodva gyalogoltunk hazafele. A friss levegőn úgy éreztük, az őszinte barátság az igazi kincs, és a lelki tisztaságot mi szerényebb körülmények között, akár ingyen is, újra meg újra megszerezhetjük.
