Rendszerint úgy búcsúzom kiszálláskor az ismeretlen taxistól: tessék meggazdagodni!
Rendszerint úgy búcsúzom kiszálláskor az ismeretlen taxistól: tessék meggazdagodni! Egyszerű, közérthető jókívánság, bár nem nagyon szokványos. Egy régi barátomtól hallottam, aki pedig egy még öregebb bukaresti nagyúrtól, ki természetesen franciául kívánt így boldog új évet a városnak. Urbi et orbi.
Erről vagy nem illik, vagy nem érdemes beszélni. Nagy szégyenlősség övezi a meggazdagodás fogalmát, művészetét, mikéntjét. A gazdag emberek nem beszélnek rendszerint a gazdagsághoz vezető útról, sem arról a módról, gyötrelemről, ahogyan garast garasra fektetve, dollárt dollárra rakosgatva, mosatlant mosottá varázsolva eljutnak az irigyelt státusba, a vágyak netovábbjához, a megépült tündérpalotába. Akinek pedig nem sikerült megszednie magát, megtollasodni, gyarapodni napról napra, évről évre, adó be nem vallástól adóeltitkolásig, az szerencsétlennek érzi magát vagy hallgat, igazából fel nem foghatja ésszel, nem is sejti, mi a siker és bővülés titka, mechanizmusa.
Nincsenek tehát szavatolt receptek, jól begyakorolt, bejáratott utak-módok, módszertani csodák. Minden gazdagodás egyéni, személyre szabott, tulajdonképpen megismételhetetlen. Csak a jókívánság – hidd el, oh kegyes olvasó – őszinte. Az óhaj mondható el azonos hanghordozással valahány bérautóból való kiszálláskor.
A kilencvenes évek elején számos puha fedelű könyv került forgalomba a verbális-mentális gazdagodástól a virtuális feltörésig, az egyedül üdvözítő eljárásoktól a híres emberek és gya(ko)rló Dáriuszok életrajzáig. Nagy titokfeltáró vallomások, érzékletes leírások, ellesett életelixír-gyártási titkok, gazdasági hókuszpókuszok, össznépi átverések áldozatai voltak azok, akik megvásárolták és azt remélték, hogy szorgalom, kitartás, egyéni szerencse, óvatos becslés, pontos helyzetfelismerés, gyors cselekvés és természetesen kezdőlökés (tőkécske) nélkül is kőgazdagok lesznek rövid idő alatt. Aztán kiderült, a könyv pont olyan hazug, mint más talmi tanítások, ködfejlesztő trükkök. Az ökör nem repül, a hal nem szónokol.
A gazda(g)ság a gazdaság törvényeinek engedelmeskedik. A törvények tudása kötelező. A törvények megkerülése már-már kötelező, de könnyen rajtaveszel. Légy óvatos. Ne siess. Ne légy türelmetlen, mondogatták a kezdőnek. A kedvező széljárás felismerése, kifogása, az egyéni ökonómia egy jó és kivitelezhető ötlet nélkül mit sem ér. Ismerni kell néhány fontos embert. Birtokában kell lenned több alapinformációnak: mikor, hogyan, miért, kivel, kik ellenében, milyen eszközökkel, mettől meddig, mennyiért. Ahogyan mostanában a művéres krimikben szokták mondani bölcs rendőrök, zseniális nyomozók és szerencsés túlélők: a siker titka jó időben jó helyen lenni.
Megidézhető múzsaként Marx Károly közgazdász-filozófus, aki a 19. században még azt állította saját vagy társadalmi tapasztalat alapján, hogy minden tőkés vállalkozáshoz, gazdagsághoz vér és mocsok, kizsákmányolás, éhezés, rabszolgamunka stb., azaz számos negatív előjelű előzmény és belőlük következő erkölcstelen erkölcsi folyomány, jelző tapad. A fényűzés azonban mindenkit elvakít. Gyakran kritikátlanná tesz.
Lehet, de manapság a helyzet nem ennyire tragikus. A negatív, csúnya jelzőkről jóformán senki nem beszél. Gyakorló demagógok szokták felemlegetni időnként, főleg választási kampány idején, taxisofőrök, ha elhaladnak egy-egy takarosabb bolt, városnegyed, ház vagy cégautó mellett. S bár nem mondják ki, ők is ugyanarra gondolnak, amire minden lecsúszott, akiket a változások szele kisodort a társadalom perifériájára. Irigyen és igazságtalanul. Haragszik és felháborodott. Forradalmár és anarchista.
Ezért is lepődik meg, amikor kiszállva a gépkocsiból azt kívánom, legyen gazdag ember. Van, aki szégyenlősen elhárítja magától még a lehetőséget is. Van, aki felsóhajt és azt kérdi szemrehányóan a kormányra, rozzant/újdon kocsijára mutatva: ezzel, uram?!! De találkoztam másféle vélekedéssel is, igaz ők harminc és negyven között vannak, s már csak mesékből ismerik az egyenlőség szegényszagú szocializmusát, rám tekintenek, először az utazás alatt, s azt mondják bizakodóan: azon vagyok, uram!
