Egyre kevesebb fiatal dönt az oltás mellett
Növekedő számok, csökkenő buzgóság
A már hónapok óta rebesgetett negyedik hulláma a koronavírusnak elérte Romániát is. Napok óta ível felfelé az esetek száma, újra ezer fölé tehető a betegek száma, és ez még csak a kezdet. A járványügyi hatóság már fontolóra vette az újabb szigorítások bevezetését. Sorin Cîmpeanu tanügyminiszter is lépett az ellen, hogy a vírus tovább terjedhessen: minden tanárnak és diáknak kötelező módon egészségügyi maszkot kell viselnie a tanórák ideje alatt.
Románia EU-s viszonylatban mindig az utolsók között volt, viszont a nyár eleji lazítások óta még inkább lecsökkent az oltakozási kedv. A legújabb adatok szerint ma már csak Bulgária áll mögöttünk az átoltottság tekintetében.
Míg az országban a felnőtt lakosság átoltottsága 33% alatt van, addig az EU-s átlag már meghaladta a 75%-ot. Az e heti előrejelzések szerint a napi fertőzöttek száma elérheti akár a 2700-at is.
Mindezek ellenére egyre kevesebb fiatal dönt az egyszerű és észszerű megoldás mellett, az oltásnál. A legfrissebb felmérések szerint a 12–15 éves korosztályból a diákok közel 5%-a élt a vakcina lehetőségével, míg a 16–19 évesek körében ez a százalékszám már meghaladta a 20-at. Ebben nem csak a szülői beleegyezés hiánya a hátráltató ok, de ott szerepel az interneten terjedő álhírek tömege is. Több internetes felületen jelenik meg az oltás kérdése és fontossága, néhol haszontalansága is. Ezeknél a tartalmaknál nagy részben találkozhatunk felnagyított, eltúlzott tényekkel, áltényekkel. Mindaz kétségkívül igaz, hogy mindenkire másképp hat az oltás, de ez nem csak a koronavírus elleni védőoltással van így, hanem minden más hasonló védőszerrel, akár orvossággal. Ámbár mindenkinek saját szíve joga eldönteni, hogy támogatja vagy ellenzi az oltást, mégis nagy felelősséggel jár az, hogy ezt kivel osztjuk meg, kivel nem. A mai fiatalság ugyanis sokszor betegesen követi az interneten látott „divatot”. Ha egy híresebb közéleti személy nem támogatja az oltást, akarva-akaratlanul képes magával vonzani a követői jó részét, beleértve az ifjúságot, hogy ők se legyenek amellett, hogy beoltassák magukat. Nem beszélve még az interneten terjedő „összeesküvés-elméletekről”, amelyek az ifjúság körében futótűzként terjednek, amolyan „egy bolond százat csinál” módra, így rettentve el a tenni akarók táborát. Mindemellett vannak fiatalok, akik úgy gondolják, ezzel tudnak szembemenni a rendszerrel, ettől lesznek „menők”, ha ellenzik, szükségtelennek titulálják azt, ami az ország jólétét is előrevihetné.
A fent említetteket összevetve nem kéne csodálkoznunk azon, ha többekben felmerül a kérdés, hogy miért is szükséges az oltás. Akárhányszor belebotlanánk ebbe és az ehhez hasonló kérdésekbe, csak jussanak eszünkbe a véget nem érő fesztiváli emlékek sokasága, a pár évvel ezelőtti nyári táborokban felcsengő kacagásaink, az osztálytermekben eltöltött tanórák percei: pontosan ezekért a pillanatokért is szükséges a koronavírus elleni oltás.
Forró-Bathó Eszter-Anna
