Egymás társai a zenében

Az Eufónia pedagóguskórus ünnepi hangversenye

A közel nyolc éve működő marosvásárhelyi Eufónia pedagóguskórus a zenei élet kimagasló és elismert női énekkara. Rendszeres résztvevője hazai, illetve nemzetközi zenei fesztiváloknak, ugyanakkor már számos díjjal gazdagította a marosvásárhelyi zenei életet – és gazdagítja a továbbiakban is. A kórus december 15-én este 7 órától a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban ismét a kortárs zeneirodalom remekműveiből ad elő, műsorán lett, olasz és argentin zeneszerzők alkotásai szerepelnek. Mint minden évben, így az idén is, ünnepi hangversenyével arra törekszik, hogy közelebb hozza a kortárs egyházi és világi zenét a zenekedvelő közönséghez. Arról, hogy pontosan mi van ezúttal repertoáron, hogyan készülnek a koncertre, dr. Strausz Imre-István egyetemi adjunktust, karnagyot kérdeztük.

– Mit jelent Ön és a kórus számára ez az alkalom?

– Számomra minden hangverseny különleges és megismételhetetlen. S mint olyan, mindig bekerül egy képzeletbeli zárt palackba, melyet időnként előveszek és újra átélek. Bizton állíthatom, hogy a kórus mindig nagyfokú nyitottsággal és szakmai alázattal, hozzáállással készül minden alkalomra. Ez nem csupán egy előadás, több annál: egy összetett, többdimenziós élmény, amely magába foglalja a közös munka eredményeit, a közönséggel való találkozás örömét, a szív és lélek találkozását. A kapcsolatteremtés ünnepe ez, amely a zenén keresztül születik meg. És ez csodálatos. 

– Hogyan állítják össze a műsort, és miért éppen lett, olasz és argentin szerzők műveire esett a választás?

– A hangversenyprogramok összeállítása főként az én feladatom. Ez mindig izgalmas és ugyanakkor felelősségteljes döntés is, hiszen illeszkednie kell a kórus profiljához, tudásszintjéhez és sok más olyan összetevőhöz, amely a kórus munkáját meghatározza. Ez nem egyik napról a másikra történik. Folyamatos megfigyelést, gondolkodást és tervezést jelent. Ezalatt azt értem, hogy már most tervezzük a következő évad repertoárját, melyet majd az évad végén ismertetek, majd ezt közösen megvitatjuk. Hogy miért épp lett, olasz és argentin szerzők művei hangzanak majd el? Mindig is izgalommal töltött el a különböző etnikumok zenei világa, főként azoké, akik földrajzilag távolabb esnek tőlünk. A tavaly a norvég zene volt fókuszban, az idén arra gondoltam, hogy izgalmas lenne más tájegység felé fordulni. A lett zene az idei nemzetközi római fesztiválon keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis megismerkedtünk egy lett női kórussal. Így adódott a helyzet, hogy mélyebben elkezdjek kutakodni e nagyon izgalmas és sokrétű zenei világ iránt. Az argentin és olasz szerzők művei már rég „várólistásak” voltak. Az első egy nagyszabású vokálszimfonikus mű, az utóbbi pedig egy csodálatos hegedűverseny. Az idei hangversenyünk talán abban különleges, hogy egyenlő szerepet biztosít az énekhangnak, míg társként mutatja be a különböző hangszerek szólisztikus lehetőségeit. 

– A mai világban milyen kihívásokkal jár a kortárs egyházi és világi zene népszerűsítése?

– Bár a kortárs zene rendkívül gazdag és sokszínű, gyakran nehezen találja meg a helyét a szélesebb közönség körében. Ennek számos oka lehet: a nem hagyományos eszközhasználat, zenei forma, akusztikus és harmóniavilág stb. Ezek mind olyan komponensek, amelyek arra sarkallják a hallgatót, hogy egy másfajta minőségben vegyen részt. Elmélyült gondolkodást és nyitottságot igényel az új megismerésének fényében, amely kissé háttérbe helyezi a hagyományos formákhoz való erős kötődésünket, azt, ami már ismert számunkra. Egyfajta „kulturális konzervativizmus” jelenség hatja át időnként e területet, melyben a kíváncsiságunkat és az új iránti érdeklődésünket helyezzük háttérbe. Az Eufónia pedagóguskórusnak megalakulása óta szándéka, hogy a kortárs egyházzenét közelebb hozza a hallgatóhoz, s mint olyan, igyekszik felhívni a figyelmet, hogy létjogosultsággal bír e zene. 

– Miért fontos az, hogy a közönség megismerje ezeket a műveket?

– Talán pont a nyitottá válni a kulcsszó. Nyitottá tenni magunkat az új iránt. A megismerés vágyának a megteremtése, mely nemcsak kulturális és szellemi gazdagságot jelenthet, hanem új alternatívát kínál a hagyományos és az új egyensúlyában. A megújulás lehetőségét kínálja. Továbbá az sem nélkülözhető szempont, hogy e művek megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a világunkat, fejlődjünk, valamint fenntartsuk a művészet és kultúra folyamatosságát. Legfontosabb nóvumuk, hogy új nézőpontokat kínálnak. Intellektuális és érzelmi kihívások elé állítanak. A kortárs művészet a múlt örökségére épít, de új kontextusba helyezi azt. Ennek csodás példája csendül majd fel hangversenyünkön. 

– Hogyan illeszkednek a szólisták és a zenekar a hangverseny műsorához?

– Ezt elsősorban a felcsendülő zenei műalkotások műfaji kerete határozza meg (az adott zenei alkotást milyen formációra írta a zeneszerző). Másrészt pedig a hangverseny dramaturgiája (vagyis hogyan váltakoznak mindezek). Hangversenyünk arra törekszik, hogy minél színesebb aspektusban mutassa be a hangszeres és vokális zenét. Így a felcsendülő művek között találunk hegedűversenyt, a capella éneklést, valamint vokálszimfonikus zenét is. 

– Vannak-e olyan pillanatok a próbák vagy a fellépések során, amelyek különösen emlékezetesek?

– Minden próba vagy hangverseny valamiért emlékezetes marad: átélt érzelmek, közösségi élmény, váratlan pillanatok, amelyek mindig egyedivé teszik ezeket az alkalmakat. Erre egyénenként külön memoárt írhatnánk. Talán izgalmas is lenne ezt egyszer olvasni. Számomra minden alkalom egyfajta tanulási lehetőség, és ezért különösen emlékezetes. Tanítjuk és alakítgatjuk egymást. Nevetünk, szórakozunk, dolgozunk, kísérletezünk, keressük önmagunkat, és mindezek a dolgok egy nagy élménnyé alakulnak. 

– Karmesterként hogyan készül egy ilyen különleges eseményre?

– A karmesteri feladat mindig túlmutat az előadás pillanatán. Ez egy gondosan felépített folyamat, amely nagyon sok szegmensből tevődik össze a darabválasztástól a hangverseny levezényléséig: partitúrák elemzése és értelmezése, zenei szándékok meghatározása, zenedramaturgiai kérdések megválaszolása, próbák tervezése stb. Aztán jön maga a hangverseny. Hogyan készülök rá? Nincs egy általánosan elfogadott receptkönyvem, amelyet forgatókönyvként használok. Arra igyekszem koncentrálni, hogy mindazt, amit elképzeltem az adott művel kapcsolatban, a legmagasabb érzelmi faktoron tudjam közvetíteni és mindig a jelenbe helyezni. Ilyenkor izgalmas megtapasztalni azt, hogy hogyan tudunk egymásra hangolódni a kórussal és a zenekarral, hogy közösen valami emlékezeteset tudjunk alkotni. 

– Van-e kedvenc darabja az idei repertoárból, és miért?

– E kérdéssel sokszor találkozom, és sosem tudom a választ. Talán nem is akarom tudni, hiszen minden műalkotás külön-külön valamiért kedvenc. És talán ez így van jól. Miért kedvenc? Mert sikerült egymásra találnunk. Valamit megértettem belőle, ami talán bennem is jelen van.

– Miért érdemes részt venni az ünnepi hangversenyen?

– A kapcsolatteremtés ünnepe ez, amely a zenén keresztül születik meg. Legyünk kíváncsiak egymásra! Kellemes zenei utazást kívánok mindenkinek!