Egyetemi nyári szakgyakorlat

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem több karán már évek óta kötelezővé tették a nyári szakmai gyakorlatokat. Ezzel nemcsak a diákok szakmai előmenetelét biztosítja az egyetem, de a diákok is hamarabb beleszokhatnak a munkájukba. Lehet, elsőre kellemetlennek hangzik több napot ezzel tölteni az amúgy is gyorsan eltelő vakációból, mégis rengeteg előnnyel jár számunkra. Erről a témáról Józsa Esztert, a BBTE Történelem Kara kulturális szakának másodéves diákját kérdeztük, aki a gernyeszegi Teleki-kastélyban végezte a szakmai gyakorlatát. 

– Hogyan éled meg a szakmai gyakorlatot? 

– Nagyon élvezem az egészet. Először azt hittem, hogy csak egyedül leszek itt, ugyanis az egyetemnek nem volt tudomása arról, hogy a kastély alkalmaz diákokat nyári munkára. Nagyon hamar sikerült könnyed, baráti hangulatot kialakítani velük, jól együtt tudunk dolgozni. Csak pozitív élménnyel gazdagodtam eddig. 

– Mennyi időt ölel fel a munka?

– Két hetet kell itt lennem, abból 90 órát kell ledolgoznom. A kastély mindennap, kedd kivételével, délelőtt 10-től este 6-ig van nyitva, így könnyen meg lehetett oldani az időbeosztást. 

– Tordán élsz, Kolozsváron tanulsz, hogyhogy mégis Gernyeszegre jöttél praktikázni?

– A szakmai gyakorlatot vezető tanárnőnk szólt nekem és csoporttársaimnak három választási lehetőségről. Képekről hihetetlenül megtetszett a kastély, biztos voltam benne, hogy ide szeretnék jönni, annak ellenére, hogy a társaim közül senki nem választotta ezt a helyet. Az is döntő szerepet játszott, hogy Gernyeszegen még soha nem voltam, így nagyon jó alkalomnak bizonyult a szakmai gyakorlat arra, hogy megismerhessem a falut, a kastélyt és ezeknek a történetét. 

– Hogyha nem ide, akkor hova mehettél volna, mennyire gátolt meg téged ebben a vírushelyzet?

– A gernyeszegi Teleki-kastélyon kívül még a marosvécsi Kemény-kastélyt vagy a szejkefürdői Mini Erdély Parkot választhattam volna. Mivel mind a két helyen már voltam a családommal vagy az egyetemmel, de ebben a kastélyban még nem, úgy gondoltam, talán előnyösebb lesz, hiszen új dolgokat tanulhatok. A vírusjárvány olyan szempontból gátolt, hogy az előző években egy helyre többen is mehettünk a csoportból, tavaly óta egyszerre csak ketten jöhettünk. 

– Mi az, ami a legkönnyebben és mi ment legnehezebben a munka elvégzése során?

– Kezdem azzal, hogy a legnehezebb talán az volt, hogy beleszokjak. Kaptunk egy előre megírt szöveget, azt kellett megtanulnom magyarul, románul és angolul. Emellett a rengeteg évszám az, ami nehézséget okozott, azoknak a pontos és helyes használata. Persze egy idő után ez az, ami a legkönnyebbé válik, viszont addig is bele kellett szoknom. Ami a legkönnyebben ment, az talán a saját anyanyelvemen való idegenvezetés, hiszen a jövőben is ezzel fogok foglalkozni. 

– Említetted, hogy kaptál egy előre megírt szöveget. Miről szól ez a szöveg? 

– Magába foglalja a család és a kastély múltját. Ismerteti a Teleki családot, a kastély építésének körülményeit. Ezenkívül szó esik a kastélypark csodáiról. Belépve az épületbe, minden szobának a maga történetéről szól a szöveg. 

– Nem gondolod úgy, hogy az itt töltött idő fölösleges, ami csak elrabolt két hetet a vakációdból?

– Egyáltalán nem. Nagyon sok mindent tanultam ez alatt az idő alatt. Az itt tanultakat a jövőben is tudom kamatoztatni, ha ezen a pályán maradok. Persze, mehettem volna én is fesztiválozni és szórakozni, mint más velem egykorúak, de úgy gondolom, hogy ez is ugyanolyan élmény volt, mint egy ifjúsági tábor, és még tanulhattam is belőle. 

– Mi volt az a tudás, amelyet ez alatt a két hét alatt elsajátítottál, és az egyetem nem tudott biztosítani? 

– Mindenképp a gyakorlati idegenvezetést mondanám. Természetesen az online oktatás alatt is megtanultuk az elméleti részét, viszont az hosszú távon sajnos nem elég. Most nyáron sikerült megtapasztalni, hogy milyen is csoportokat vezetni, információt átadni és kommunikálni az emberekkel. 

Forró-Bathó Eszter-Anna