Megint választásokra készülnek, újra szavazatokra lesz szükségük, így hát újra mélyen belenyúlnak majd az ígéretek tarsolyába. Nem kerül semmibe. Vajon ismét „bejön” nekik?
A felfüggesztett elnök a múlt hét végi székelyföldi kiruccanásán, amelyet egyúttal kampánykörútnak is felhasznált, nem szalasztotta el az alkalmat, hogy megköszönje a magyaroknak, amiért hallgattak úgymond, Orbán Viktor utasítására, „nagyon jól megértették, hogy az államvezetést illegálisan fejezték le” és – ragyogó intelligenciájuknak köszönhetően – nem vettek részt az „államcsínyben”.
Băsescu, nem tudom, mennyi hasznát veszi ennek a nyilatkozatnak. Viszont ismerve a természetét, az is meglehet, hogy „csak” heccelni akarta politikai ellenfeleit, de az sem kizárt, hogy egy kis infúziót akart adni a nacionalisták táborának. Ha ezt akarta, elérte. Azonnal „ráharaptak”, s azóta is rágják a gumicsontot. Például azt hangoztatják, az utóbbi időben, politikai nyereség érdekében, egyre gyakrabban „kokettál a magyar radikálisokkal”, az sem először történik meg, hogy nem reagál a szerintük egyre inkább felerősödő magyar „ultra-nacionalista” megnyilvánulásokra, sőt „hallgat, mint a csuka” akkor is, amikor egy magyar politikus állítólag arról beszélt, hogy Magyarország újrarajzolná a határait Romániával vagy akkor is, amikor Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint „a magyarok által óhajtott autonómia meg fog valósulni”. A nacionalista érzelmek fokozása érdekében „bevetik” az ilyenkor szokásos nagyágyút, a magyar veszélyt, amely fenyegeti az ország szuverenitását, miközben az elnök vígan parolázik a székelyekkel.
Nos, ha egy kis viszályt akart csupán elhinteni az egyre inkább nacionalista érzelmeket közvetítő politikai ellenfelei és a felfüggesztése mellett kampányoló RMDSZ között, sikerült neki. Mindkét oldalról egyre radikálisabb nyilatkozatok hangzanak el, amelyek a decemberi választások közeledtével, bizonyára még radikálisabbá, még dühödtebbé válnak.
Egy dologban azonban tévedett Traian Băsescu. Székelyföld magyarsága nem Orbán Viktor biztatására, netán az iránta érzett szimpátia hatására maradt távol az urnáktól. Nem. Egyszerűen arról volt szó, hogy az emberek nagy részének elege lett a politikusokból, a politikából, abból, hogy a négyévenként megújuló kampányígéretek – választásról választásra – hazugságnak bizonyulnak. Hazudott az elnök, amikor jó életet ígérve megnyerte az első választást, hazudtak a politikusok, nemzetiségi és ideológiai hovatartozás nélkül, akik gazdasági fejlődést, modern egészségügyet, hatékony oktatási rendszert, autópályát, kisebbségi törvényt stb. lebegtettek a választók előtt addig, amíg megkapták a szavazataikat.
Megint választásokra készülnek, újra szavazatokra lesz szükségük, így hát újra mélyen belenyúlnak majd az ígéretek tarsolyába. Nem kerül semmibe. Vajon ismét „bejön” nekik?
