Miután az Európai Unió évek óta elmarasztalja Romániát az igazságügy reformjának elmaradása, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés visszaszorítására irányuló intézkedések vérszegénysége miatt, az utóbbi időben látványos és egyre látványosabb korrupciós leleplezéseknek, őrizetbe vételeknek, letartóztatásoknak lehetünk szemtanúi.
Miután az Európai Unió évek óta elmarasztalja Romániát az igazságügy reformjának elmaradása, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés visszaszorítására irányuló intézkedések vérszegénysége miatt, az utóbbi időben látványos és egyre látványosabb korrupciós leleplezéseknek, őrizetbe vételeknek, letartóztatásoknak lehetünk szemtanúi.
Százával kerültek rács mögé vámosok, akikről éppen mostanában derült ki, hogy lefizethetők, holott tudtuk, évtizedek óta helyettesítheti egy kis „figyelmesség” az útlevelet akár. Az utóbbi hetekben, napokban azonban még nagyobb vehemenciával vetette bele magát a korrupció elleni harcba a korrupcióellenes igazgatóság. S csodák csodája, egyre gyakrabban veszik őrizetbe a nagyobbik kormánypárt képviselőit. Úgy is mondhatnánk, egyre ritkábban „foglalkoznak” az ellenzék képviselőinek valós vagy vélt korrupciós ügyeivel. Pedig eddig az volt a szokás, hogy amikor hatalomváltás történt, elkezdődött a boszorkányüldözés. Ezt tette egy ideig a narancssárga hatalom is. Most pedig egyszerre „színt váltott”, s piros helyett egyre több narancssárga korrupt akad a DNA horgára. Persze még mindig nem annyi, ahány valóban megérdemelné.
Elgondolkoztató, hogy miért éppen a narancssárga politikusok vagy magas rangú tisztségviselők „szúrják” a DNA szemét? Egyfajta magyarázat lehetne, hogy a kormánypártok valóban komolyan veszik a korrupció elleni harcot, s a takarítást – jó példát mutatva – a saját portájukon kezdik. Lépésről lépésre visszaszorítják a visszaszoríthatatlant, s hozzáfognak a demokratikus jogállam kiépítéséhez, amelyben nem lesznek hatalommal visszaélő politikusok, megyei és központi „bárók”, falusi kiskirályok, politikailag elkötelezett bírák, megszűnik mindenféle diszkrimináció, és olyan országgá válik Románia, hogy az egész világ a csodájára jár majd. Akárcsak a mesében.
A másik magyarázat sokkal hihetőbb az egyszerű ember számára: arról lehet szó csupán, hogy az ország ismét a szebbik arcát akarja mutatni Európa felé. Hadd lássák a brüsszeli bürokraták, mi történik minálunk. Olyan vehemenciával harcolunk a korrupció ellen, hogy lassan mindenkit gyanúba keverünk. Viszont a korrupcióellenes igazgatóság legényei – egy-két kivétellel – inkább a „kishalakat” szeretik megfelelő sajtónyilvánosság kíséretében bekasztlizni-kiengedni, újra bezárni. Az esetek túlnyomó többségében pedig a fogdaajtók hirtelen megnyílnak, és egyik ilyen kivizsgálásnak sincs finalitása. Ilyen körülmények között pedig – gondol(hat)ja a hatalom – mindegy, hogy milyen színű a hazai korrupció.
Ez aztán a duplacsavar!
