Diplomás munkanélküliek

Kedden a marosvásárhelyi Grand Szállodában találkoztak azon intézmények képviselői, amelyek 2009-ben egyezséget kötöttek, hogy csökkentsék a munkanélküliséget egy uniós támogatottságú program keretében.

Fotó: Vajda György

Kedden a marosvásárhelyi Grand Szállodában találkoztak azon intézmények képviselői, amelyek 2009-ben egyezséget kötöttek, hogy csökkentsék a munkanélküliséget egy uniós támogatottságú program keretében. A tanácskozáson résztvevők a záróértekezletet megelőzően először a 7-es központi régióban szerzett tapasztalatokat összesítették, és arról is szót ejtettek, hogy az augusztusi zárást követően hogyan folytassák a programot.

A kerekasztal-beszélgetést megelőzően a résztvevők sajtótájékoztatót tartottak, amelyen felvázolták a négyéves terv tapasztalatait. Ştef Tiberiu mérnök, a marosszentgyörgyi Agrom-Ro Alapítvány vezetője kifejtette, a partnerkapcsolatot az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokon kötötték a tárgyaló felek, ugyanis a kohéziós politika részeként előirányozták: az oktatási intézmények, a munkáltatók, a munkerő-elosztó központok össze kell fogjanak, hogy hatékonyabbá tegyék a humánerőforrás-gazdálkodást Romániában. Ennek alapján az Európai Unió Társadalmi Alapja és a regionális operatív terv humánerőforrás-fejlesztési programja támogatásával létrehozták a regionális társadalmi beilleszkedési és munkaerőforrás-gazdálkodási paktumot, amely megalakította az állandó titkárságot. Ennek az operatív szervezetnek az irányításával a nagyszebeni Román-Német Egyetem szakemberei bevonásával hét megyére vonatkozóan elkészültek azok a tanulmányok, amelyek részben felmérték a munkaerőpiac jelenlegi helyzetét. Vizsgálták a kereslet és kínálat viszonyát, illetve a középiskolai és egyetemi szakoktatás helyzetét, s kidolgozták regionális szinten azt a javaslati útmutatót, amelynek alapján csökkenthető a munkanélküliség. Ezek alapján konkrét, akár az unió által a következő pályázati kiírás alapján támogatható terveket lehet majd kidolgozni. Ez egyelőre bizonytalan – mondta Hortensia Gorski projektmenedzser, aki Brüsszelben érdeklődött arról, hogy lesz-e további támogatás a munkaerőpiac terén, azonban nem kapott meggyőző választ a bizottság illetékeseitől.

Teleşpan Constantin humánerőforrás-szakértő elmondta, a tanulmányok azt igazolják, hogy nagy az eltérés a munkerőpiacon a kereslet és kínálat között. Hiányzik a jól átgondolt humánerőforrás-politika. Eltűntek a szakiskolák, pedig nagy az igény az olyan szakmák iránt, mint az ács, kő- és fafaragó, szakács, kisiparos, de mérnököket is keresnek szép számmal az övezetünkben. Ezt a helyzetet az új tanügyi törvény jogilag némiképp rendezte, azonban mindaz a szakoktatási infrastruktúra, amelyet 22 év alatt leépítettek, legkevesebb 5 év alatt áll helyre, s akkor lehet, hogy megint változnak az igények. Egy másik gondot a középiskolások és az egyetemisták pályaválasztása jelenti. Hiányzik – elsősorban a líceumokból – a szaktanácsadás. A diákok sok esetben nem képességeiknek, rátermettségüknek megfelelő szakmát választanak, majd amikor kikerülnek az életbe, nincs mihez kezdjenek, mert nem tudják megállni a helyüket. Az is hibás koncepció volt, hogy mindenki le kell érettségizzen, egyetemet, mesterképzőt kell végezzen, mert a „sok diplomás” nincs ahova elhelyezkedjen. Ezen is változtatni kell, hiszen a legutóbbi érettségi eredmények is azt igazolják, hogy nem mindenki alkalmas értelmiségi pályára – szakmát viszont nincs ahol tanulni. Ezért az iskolák munkanélküli-gyártók lettek. Gorski asszony szerint nem állunk rosszabbul e téren, mint Spanyolország, vagy Portugália, ahol az iskolát végzettek 40%-a nem dolgozik. Nálunk ez az arány kb. 20%. Igaz, a jó példa Ausztria és Németország, ahol a fiataloknak mindössze 8%-a nem kap állást.

Miron T. Maior, a kis- és középvállalatok regionális szervezetének vezetője kifejtette, amikor a megyei munkaerő-elosztó ügynökségek munkahelyeket keresnek, akkor csak a nagyobb vállalatokhoz fordulnak, így nem alakul ki reális kereslet, hiszen csak a régiónkban számos 1-10 alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalat van. Ha mindenki csak két személyt alkalmazna – márpedig ezeknél a cégeknél van ilyen téren mozgás – akkor több mint 10.000 állásra keresnének munkaerőt. A cégügyekben jártas szakember kifejtette, eltűnt az inasképzés is. S a törvénykezés sem szabályozza azt, hogy a munkahelyen történő képzés után milyen viszony alakuljon ki munkaadó és -vállaló között. Gyakori az olyan eset, amikor szakmára tanítanak egy munkanélkülit, majd a tanfolyam végeztével otthagyja mesterét, sőt konkurense lesz az őt korábban kiképző cégnek. A munkatörvény is hibás – mondta –, ez a szakszervezetek kénye-kedve szerint alakult, ugyanis ahhoz, hogy valakit menesszenek állásából, több mint három hónapba telik, holott az lenne az ideális, hogyha valaki alkalmatlan az állásra, azonnal tudjanak egy alkalmas személyt felvenni.

Egy másik negatív aspektus, amelyre kitértek a beszélgetésben résztvevők, az a munkakultúrára vonatkozik. Az a tapasztalat, hogy külföldön nagyobb a munkafegyelem, az alkalmazottak jobban vigyáznak a munkaeszközökre, tiszteletben tartják a munkahelyet és a körülményeket – ezzel szemben nálunk bevett szokás a késés, a rongálás, a lopás, és nagyobb a munkahelyi fegyelmezetlenség.

Tiberiu Ştef, az Agrom Ro képviselője hozzátette: a vidéki munkaerőpiac terén katasztrofális a helyzet. Egyszerűen nincsenek szakemberek. Példaként a mezőgépészeket említette. Elmondta, olyan korszerű mezőgazdasági gépek üzemelnek más országokban, amelyeknek kezelésére, karbantartására nem elég a szerelői szakma, hanem számítógép- és más alapos ismeret is szükséges. Ilyen szakember nálunk nincs. Mi több, elmondott egy érdekes és tanulságos tapasztalatot. Felkínálták azt a lehetőséget, hogy egy 600-as létszámú megyénkbeli mezőgazdasági líceumból több diák az Agrom Ronál gyakorlatozzon. Az oktatási intézmény 90 diákot jelölt ki, ezek közül a gyakorlat elején 20-an mentek el az alapítvány marosszentgyörgyi székhelyére, végül pedig egy végezte el a gyakorlatot, ő is azért, mert ki akart menni Spanyolországba. Tiberiu Ştef azt is megjegyezte, hogy – leginkább vidéken – olyan szakképzést indítottak, amilyen tanárt találtak. Ha nem volt megfelelő szakoktató, akkor egyszerűen lemondtak az adott szakmai képzésről. Sajnos az unió sem támogatja megfelelően a vidéki munkaerőképzést – vonta le a következtetést a mérnök, végül hangsúlyozta: a 2013–2020-as pályázati kiírás leginkább a munkaerőpiac, a környezetvédelem és az innováció felé irányul, erre kell legyen felkészülve Románia is ahhoz, hogy minél több uniós pénzt tudjon felhasználni. Ehhez azonban a korábban jelzett gondokat is sürgősen rendezni kell.