Erdély csodálatosan meseszerű történelme

Épített örökségünk

Nagybánya, Máramaros megye székhelye, nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, előtagja a szomszédos Felsőbányától különbözteti meg. 1329-ben Asszonypatakának hívták, mivel a királyné tulajdona volt, utótagja a mellette folyó patakra utalt. A város az ország északnyugati részén, a Nagybányai-medencében, az 1307 méter magas Rozsály-hegy déli lábánál, a Zazar folyó partján fekszik. Északról a Gutin-hegység – és az annak részét képező Rozsály-tömb – határolja. A szomszédos községek délen Lénárdfalva és Tőkésbánya, keletre Felsőbánya, nyugatra pedig Alsótótfalu.

Egyes kutatások szerint a város első említése – Frauenbach, Asszonypataka néven – 1142-ből, II. Géza korából való, amikor a király szászokat telepített a környékre.

Mások szerint a tatárjárás után, IV. Béla uralkodása idején jött létre.

A legrégebbi fennmaradt oklevél 1327-ből való; ebben Károly Róbert király Zazarbánya néven említi a települést. Tőle származik egy 1329-es oklevél is, melyben Rivulus Dominarumnak, Asszonypatakának hívja, a szomszédos Felsőbányát pedig Mons Mediusként, vagyis Középhegy néven említi. A Rivulus Dominarum elnevezés arra a középkori apácazárdára vonatkozott, amely a mai Klastrom-réten állt.

Nagy Lajos király 1347-ben, majd 1376-ban állított ki kiváltságlevelet a városnak; a másodikban többek között a bányászatot is szabályozta.

A bányaváros védőszentje: Szent István király

Nagybánya akkori polgárai idetelepült német ajkú iparosok, bányászok és kereskedők voltak. A bányaváros védőszentje Szent István király. Nagybánya messze földön híres volt Szent Istvánról elnevezett gótikus stílusú templomáról, ami egyedi módon kéthajósnak épült, és 1387-ben fejezték be. A templom méretei impozánsak voltak, az épület ötven méter hosszú, tornya pedig negyven méter magas volt. Hatalmas tornya, a Szent István-torony a mai napig Nagybánya felett magaslik.

Visszalépve a történelemben

Az ősi bányaváros arany- és ezüstbányáit már a rómaiak is használták. Amint azt már korábban röviden említettük, a hagyomány szerint a II. Géza által 1142-ben ide telepített szászok alapították a várost. Erre azonban okleveles adatunk nincsen.

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a város Asszonypataka elnevezésével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Felsőbánya határában – amit a középkorban mindig együtt említenek Nagybányával – egy kis patak folyik, melyet a középkorban Királyasszony-forrásnak neveztek.

I. Lajos uralkodása elején a város régebbi kiváltságlevelei tűzvész áldozatául estek, ezért a király 1347-ben a települést megerősítette korábbi kiváltságaiban, és olyan szabadalmakban is részesítette, amilyenek a szabad királyi városokat illették meg.

Ekkor tették le a ma is álló Szent István-torony és a plébániatemplom alapjait, melynek plébánosává 1387-ben a Kaplyon nembeli Tibai Pétert választották meg, aki egy hitszónok és tizenegy káplán tartására kötelezte el magát.

A templom mellett iskola is állott, és ennek mesterét a város fizette.

A város iskolájáról 1380-ból maradt fenn írásos emlék. Ebben az időben a brassói származású Theodoricus volt az iskolamester.

Az 1408-as évben városi kórházról tesznek említést; pénzverde már 1411-ben működött.

A város 1411-ig királyi város volt, ekkor azonban Zsigmond király Lazarevits István szerb uralkodónak adományozta.

Később Hunyadi János kezére került, a bányászat ismét fellendült. Hunyadi János házat épített Nagybánya főterén, ami mai napig megtekinthető.

A várost palánkkal és sánccal veszik körül

Amikor I. Lajos király 1347-ben a várost további kiváltságokkal látta el, még azt is megengedte, hogy a várost palánkkal és sánccal vegyék körül.

A város polgárai részt vettek a falak és a bástyák felépítésében, a város védelmében, ahol mindenik céhnek megvolt a maga bástyája.

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában számol be arról, hogy miután a város Hunyadi János birtoka lett, különös gondot fordított a bányászat további fejlesztésére.

A város a Hunyadi család fennhatósága alatt vált igazán naggyá.

A korábban lerombolt erődítményeket újra felépítik

Írott dokumentumok tanúskodnak arról, hogy a város Hunyadi János halálakor már az ország legnagyobb bányavárosai közé számított.

Plébánosa, Vince ekkor már a váci püspöki székben ült, papja, Geréb László – Szilágyi Erzsébet unokaöccse – pedig későbbi erdélyi püspökké és kalocsai érsekké lett.

A bányászat élén Szapolyai Imre, a későbbi kincstartó és nádor állott. Egy 1459-ben kelt oklevél szerint a nagybányai várnagy sikeresen védte meg a várát az ellenség támadásai ellen.

A birtok Hunyadi Jánosról özvegyére, Szilágyi Erzsébetre, majd fiukra, Mátyásra szállt, aki 1468-ban a bányák művelését, sőt a pénzverést is bérbe adta a polgároknak 13 ezer aranyforintért.

Egy év múlva azt is megengedte, hogy a korábban lerombolt erődítményeit újra felépítsék, és a várost bástyákkal is megerősítsék.

II. Ulászló a korona elidegeníthetetlen tulajdonává nyilvánítja a várost

Mátyás halálakor a város kamaraispánja Zöld István volt, akit a király felesketett fia, Corvin János hűségére, de Nagybánya a királyválasztás során a lengyel János Albert pártjára állott, akinek hadai 1490-ben be is vonultak a városba.

Egy év múlva azonban a már törvényesen megválasztott II. Ulászló király előtt hódolt meg Nagybánya és vára, a Castrum in Rivulo dominarum.

Szintén a fent említett szerző, Kiss Gábor közléséből tudjuk meg még azt is, hogy a lengyelektől elszenvedett károk ellensúlyozására Ulászló 1492-ben megújította a város kocsmatartási jogát, melyet még I. Lajostól nyert, és megtiltotta a kamaraispánoknak az idegen bor behozatalát.

1496-ban megerősítette a várost 1347. évi kiváltságaiban, majd az 1514. évi törvényben a többi szabad királyi várossal együtt a korona elidegeníthetetlen tulajdonává nyilvánította.

A város közbiztonsága romlik. 
A bányászat hanyatlásnak indul...

A mohácsi vész után a most már véglegesen Nagybányának nevezett város János királyhoz csatlakozott, akitől 1527-ben vámmentességet nyert.

Ennek ellenére romlott a város közbiztonsága, hanyatlásnak indult bányászata, az egykor virágzó céhek feloszlottak, és a lakosság nagy része elmenekült. A helyzet csak akkor javult, amikor János király Martinuzzi Györgynek zálogosította el a várost és ennek bányáit.

Az elfoglalt várat a fejedelem földig romboltatja

Miután 1551. július 19-én Izabella királyné fia, János Zsigmond király nevében lemondott Erdélyről és magyar trónigényéről, Erdélyt Castaldo tábornok szállta meg csapataival.

I. Ferdinánd a kezére került várost a bányákkal együtt 1560-ban Balassa Menyhértnek adományozta, akitől 1564-ben János Zsigmond vezére, somlyai Báthori István szatmári kapitány foglalta vissza.

Az elfoglalt várat a fejedelem a földig romboltatta, és Bornemissza Benedek parancsnoksága alá rendelte, aki török katonáival a bányászat összes épületét és gépeit megsemmisítette, a bányákat pedig vízzel árasztatta el.

A város új bérlői

Rudolf király 1583-ban, a János Zsigmond halála után koronabirtokká lett Nagybányát elcserélte Szatmár váráért Báthori István lengyel királlyal és erdélyi fejedelemmel.

Később a Báthori Zsigmondé lett, aki 1588-ban 33160 birodalmi tallérért báró Herberstein Feliciannak adta bérbe, majd 1595-ben Lisibona Gellért lett az új bérlője.

Bethlen Gábor 1624-ben, I. Rákóczi György pedig 1645-ben szerezte meg a várost a bányákkal együtt.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Erdély földrajza legalább annyira csodálatosan meseszerű, mint ősi történelme. A Kárpátok vad havasai alkotta Vihorlát-Gutin nyúlványába belesimuló Avas két ága találkozása zárja össze a Kereszt-hegyet. 

Ez Nagybánya Vezúvja, ahol már megfordult a világ rendje. Itt, a nyugodt hegy előterében fekvő volt bányásztelepülés vált a mindig forrongó idők életterévé. Jöttek a német és lengyel bányászok, felváltva követték egymást a kirendelt királyi, fejedelmi és főúri, meg a helyi elöljáróságok. 

Ugyanígy váltakozott a város színességét bizonyító, középkor óta Szent Istvánnak szentelt első egyházi építkezésű temploma is, amely otthont adott a protestánsoknak, kálvinistáknak, ferenceseknek, jezsuitáknak. Századokon át volt zsúfolásig megtelt istenháza, üszkösen heverő romkupac, vált villámcsapás és fosztogatók többszöri áldozatává. Hajdanán a kassai dóm iker öccseként említették. 

Körítő bástyás városfalak árnyékából, a már nyoma sincs székesegyház nyugati oldalfalánál megmaradt kőtornya intő jelként emelkedik a város fölé, rátestálva az őshonosok nyugalmát, megbékélést a vándornépeknek. Az eperjesi óratorony mintájára kialakított négyoldalú óraszerkezetéről is híres volt egy időben, átmentve a város középkori magyar történelméből jellegzetes máramarosi faházak sátortetős tetőzáródását, ötvözve a fiatornyos belső-erdélyi kastélytornyok világával. 

Thurman Olivér, a város legsokoldalúbb, építkező polgármestere idején kapta meg a mai megmagasított árkádos, gúlaszerű tető zárodása alatti tűzoltósági őrgalériáját. Ezzel a Szent István-torony Nagybánya mindenkori jelképévé, a helyiek büszke identitástudatának eredőjévé vált.

Aztán ennek a városnak volt még mire felhívnia a világ figyelmét. A körben magasodó védhegyek mélyén rejlő gazdag érctelérek, pénzverdéik több évszázad óta gazdagították a kincstár jövedelmét. Híresek voltak a vízi- és érczúzó malmai, ércolvasztó kohói. Korabeli ritkaságnak számított a középkori négyszögletes városmagot alkotó központi tér sármentesítése, a „lapideo pavimento sternitur” kőlapos burkolatok elkészítése. Hunyadi halála után felesége, Szilágyi Erzsébet ide húzódott meg, a máig álló gótikus, főtéri kőpalotába. Hajdani, máig fennmaradt nevezetessége a városnak az 1547-ben, Erdélyben elsőként megalapított református főiskolája, amely egyenrangú volt a debreceni és sárospataki kollégiumokkal. Volt elemi, gimnáziumi és akadémiai, azaz főiskolai fokozata is. 

A kitűnő növendékeket a fejedelem és a városi elöljáróság saját költségén küldte külföldi tanulmányutakra, hogy végül hazatérve tovább erősítse Nagybánya jelenét és jövőbe vetett hitüket. A hitük, ha meg is maradt, a jövőjük más helyzetekkel kellett azonosuljon és alárendelődjön. Ez Erdély csodálatosan meseszerű történelme.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat a szakemberek hozzászólásával jövő heti lapszámunkban még kiegészítjük.