Az általános iskolát elvégző diákok évzárójának örömteli hangulatát tegnap Marius Paşcan demokrata párti szenátor bombasztikus kijelentései és annak következményei zavarták meg Marosvásárhelyen.
Az általános iskolát elvégző diákok évzárójának örömteli hangulatát tegnap Marius Paşcan demokrata párti szenátor bombasztikus kijelentései és annak következményei zavarták meg Marosvásárhelyen. Az ünneprontó „honatya”, aki egyébként a felsőház művelődési és sajtóbizottságának az elnöke, kitámadta a megyei tanfelügyelőséget amiatt, hogy az iskolákat a jó eredményt elért diákok teljesítményét értékelő kétnyelvű oklevelekkel látta el. Az RMDSZ megyei szervezete által nyomtatott kétnyelvű diplomákat, amelyeket a tanfelügyelőség osztott ki az iskolaigazgatóknak, „abszolút illegálisnak”, „felbujtó jellegűnek” nevezte, és a prefektus közbelépését kérte. Ugyanakkor megdicsérte azokat az igazgatókat, akik olyan címen, hogy csúfot űznek velük, visszautasították a szóban forgó oklevelek átvételét. A támadás nyomán visszavonulót fújt a tanfelügyelőség, s pénteki közleményében elhatárolódott a kétnyelvű oklevelektől, megtiltván azok további használatát. Így tegnap már „megnyugtatóan” egynyelvű oklevelet kaptak például a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum legjobb nyolcadikos diákjai.
A történtek azért felháborítóak, mert Paşcan szenátor úr ezúttal is szándékosan „téved”. A tanügyminiszter 2011. évi 5565-ös rendelete, amely az iskolai tanulmányokat igazoló okmányokra és az iskolai dokumentumokra vonatkozik, egy szót sem említ az első helyezéseket jutalmazó diplomáról, csak azt az érdemoklevelet említi, amelyet a középiskolát 9,50-es átlaggal végző és tízesre érettségiző végzősök kaphatnak. Egyébként az ellenőrző könyvet sem sorolja a kötelező módon román nyelvű iskolai dokumentumok közé, mivel azt a
szülőkkel való kapcsolattartás eszközének tekinti. Nos, azon túl, hogy egy szenátornak illene pontosan tájékozódnia a törvényes előírásokról, mielőtt riadót fújna, az is elvárható lenne, hogy olyan személy álljon a romániai szenátus művelődési bizottságának az élén, aki természetes európai uniós előírásnak és nem az „ördög művének” tekinti a kétnyelvűséget. Annál is inkább, mivel a romániai nemzetiségeknek törvényes joga van az anyanyelvükön tanulni, amiből természetes módon következik, hogy eredményeiket, helyezésüket anyanyelven is elismerjék. Azt bezzeg nem kifogásolta senki, amikor az iskoláknak önerőből – helyenként a szülői bizottság hozzájárulásával – kellett az okleveleket előállítani. Az eset kapcsán feltevődik az a kérdés is, hogy mit keres egy kétnyelvű iskola élén az olyan igazgató, aki csúfságnak tekinti a kétnyelvű diplomákat? Hasznos lenne, ha a történteket a Diszkriminációellenes Tanács is megvitatná. Ahogy azt is, hogy Paşcan szenátor úr milyen jogon nevezi felbujtásnak a kétnyelvűséget, ahelyett, hogy azt kifogásolná: mit keres egy marosvásárhelyi érettségiztető bizottság élén az olyan elnök, aki a román szóbelin azt kéri a magyar diáktól, hogy magyarázza meg, miért nyomják el a magyarok a románokat Erdélyben.
