Még az esküdt ellenségeinek is érdemes venniük egy kalapot, megemelés céljából, az államelnök játékmesteri tudása előtt. A kapitány vasárnap ismét előkapott egy ászt a kézelőjéből, felfedve, hogy a kormányváltáskor felajánlotta a miniszterelnöki széket a szociáldemokraták pártvezérének.
Még az esküdt ellenségeinek is érdemes venniük egy kalapot, megemelés céljából, az államelnök játékmesteri tudása előtt. A kapitány vasárnap ismét előkapott egy ászt a kézelőjéből, felfedve, hogy a kormányváltáskor felajánlotta a miniszterelnöki széket a szociáldemokraták pártvezérének. Kétségtelenül tőle származik a kedvenc pártját vezető leköszönt kormányfő ama tegnapi ötlete is, hogy a helyhatósági választásokkal egy időben szervezzenek népszavazást az alkotmány módosításáról, azzal a céllal, hogy az ősszel már egykamarás parlamentre voksolhasson a választó. Két olyan kampánycsali került gyorsan elő a demokrata varázscilinderből, amiknek egyértelműen csak az a céljuk, hogy vitát gerjesszenek az ellenzéki szövetségben, és megrendítsék ennek népszerűségi indexét.
A kormányfői jelölés dolga akár még komoly vitatémának is bevált volna, ha az ügy a maga idejében kerül elő, vagyis a pártokkal folytatott konzultációk után beszélt volna erről az elnök az adott időben. Akkor lehetett volna érveket fenni afelett, hogy a heteken át előrehozott választásokat követelő ellenzéknek kell-e vagy sem a kormányrúd. Ám ha eddig lehetett róla hallgatni, akkor tényleg nem gondolta komolyan az elnök, hanem csomagban tálalta az alkotmánymódosító népszavazás ötletével. Utóbbi tényleg egy vicc, hiszen a kapitány második megválasztásakor kampányolt az egykamarás parlament bevezetésének javaslatával, amivel a választók is egyetértettek. Ám ha az ehhez szükséges törvényi változtatásokon azóta sem dolgoztak az illetékesek, akkor a helyhatósági választásokig maradt néhány hét alatt még ők sem hihetik el, hogy elkészülhetnek a munkával.
Ilyen témákkal hangos vitákat lehet gerjeszteni, az a lényeg a dologban, hogy a politikai színpadon az elnöki palotában írt forgatókönyv szerint folyjon a játék. Ez csapdahelyzet az ellenzéknek, mert ők vannak folyamatosan lépéskényszerben, bár még jó is nekik valahol, ha nem olyan nacionalista szólamokkal járatják le magukat önszántukból, mint amilyenek a huszonkét évvel ezelőtti fekete március időszakát jellemezték.
Valódi csapdában azonban a választók vannak, és nem csak azért, mert választások előtt arról kéne szóljon a közbeszéd, hogy a hatalom mire használta a legutóbb ráruházott mandátumot, az ellenzék pedig mihez kérné a választói bizalmat. Mert lesz választás, de nincs választék az idők kihívásaihoz felnőni képes jelöltekből. Akár újabban a bolhapiacon, ahol a kispénzű vevőnek mindenki ugyanazt a keleti bóvlit kínálja.
