Csillagösvény felé

Megnyílt Szakács M. Endre első marosvásárhelyi tárlata

Különleges, szép tárlatot láthatnak mindazok, akik ellátogatnak a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termébe. Kedd délután itt nyílt meg Szakács M. Endre első marosvásárhelyi kiállítása. Az elsősorban grafikákból álló tárlattal sokáig várt a művész, akinek két köztéri alkotása is áll különböző településeken, Marosvásárhelyen azonban – alkotóként – eddig nem mutatkozott be. A szóban forgó kiállítást a Dersi János terem falain tekinthetik meg az érdeklődők, a tárlatnyitóra azonban szokatlan, ám szép helyen, a terem kertjében került sor, ahol szépszámú közönség tette tiszteletét, a vírus okozta helyzet ellenére is.

A résztvevőket Nagy László, az egyházközség lelkésze fogadta: – Üdvözlök mindenkit ennek a nagyon szép tárlatnak a megnyitóján. Szakács Endrével nagyon régóta ismerjük egymást, tudom, hogy Vadad ott volt és ott van az életében, ez a munkáin is visszatükröződik. Amikor feltette ezt a kiállítást, én is rájöttem, hogy jó mesterei voltak annak idején. Ami számomra megkapó a munkáiban, az a kerék motívuma, nagyon sok képén rajta van az emberiségnek ez a hatalmas felfedezése. Továbbá a haranglábak jelenléte, amelyek Vadad szimbólumává váltak – ennek a dolgos népű, kedves hívekkel és ragaszkodó emberekkel teli, szép kicsi falunak akár a jelképei is lehetnek – mondta a vendéglátó, majd a Cantuale énekegyüttes lépett fel. Előadásukban többek között Szakács M. Endre egyik kedvenc dala, a Wass Albert Erdélyi fák között című versére írt szerzemény is elhangzott. 

A tárlatot Baróthi Ádám képzőművész méltatta. – Szakács Endre első marosvásárhelyi kiállításán vagyunk. Évekig várt erre a pillanatra, anyagának kis részét elhozta ide. De nem ez az első tárlata, több kiállításon is részt vett, többek között szobrászkodott is: Csíkfalván és Vadadban is van egy-egy köztéri emlékműve. Ismertem több munkáját, őt pedig körülbelül húsz éve ismerem egy bucsini kirándulásról. Szerénységére jellemző, hogy egyáltalán nem szólt ott arról nekünk, hogy ő is képzőművész. Pedig az: művészeti középiskolát végzett, a tanárai között volt Barabás István és Datu Victor, művészetének erőssége a grafika. Hogy miért várt eddig ezzel a kiállítással, magam sem tudom. De hogy nem várt hiába, az is biztos. Ez szerénységének másik bizonyítéka. Tárlatának címe: Csillagösvény felé, és a kiállításon központi helyen áll az a linómetszet, amelyen ott van az állandóan megjelenő kerékmotívum, a málló élet, a végtelenbe vivő kerék. Ezen a metszeten a falusi kerítésre rá van akasztva egy kalap, és az ösvény egyre kisebbedő kerekekből áll, úgy vezet el a végtelenbe. Nagyon szép megfogalmazása annak, hogy megjárjuk az utat, ami után el kell hagyjuk ezt a földi világot. Tele van ez az ember hittel, a népe iránti szeretettel. Témái a földi világ tárgyai, emberei, sok mindent akar egyszerre mondani. Ráadásul Szakács Endre a Seprődi kórustalálkozók egyesületének alelnöke, e találkozók egyik szervezője. Valóban lélekemelő a muzsika, a képzőművészet, és Szakács Endre tele van keresztényi hittel, jó szándékkal, és kreatív típus: itt három műfajban állított ki. Olajképeivel dekoratívan dolgozik, merészen használja az ecsetet, áthatásokra épít. De fő erőssége a grafika. Gyönyörű jelképeket használ, és most a tettek mezejére lépett azáltal, hogy ki merte teríteni a lelkivilágát az emberek elé – mondta a méltató. 

A zene a tárlatnyitónak is szerves része volt, hiszen annak egyik mozzanataként Lőrinczi György lantművész, hangszerkészítő lanton olasz reneszánsz muzsikát adott elő, gitáron napjaink zenéjét játszotta.

Végül az alkotó, Szakács M. Endre szólalt fel: – Meglepetés számomra, hogy ennyien eljöttetek. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a barátoknak, a családnak, a médiának. Ha Kiss Levente szobrászművész nem biztat, ez a kiállítás nem jön létre. Lökött előre, mint egy rossz szekeret. Köszönöm a Jóistennek, hogy itt lehetünk!