Behavazott kedvvel zuhantunk ebbe a hétvégébe is. Kezd már tele lenni a hócipőnk. Még a tyúkok is letargiába estek. Nem tojnak. Eleget. Mármint tojást. Hiába az állatbarát szigorítás, az összkomfortos ketrec. Bezzeg, az anyám tyúkjai nem voltak ilyen fösvények. Egy kis ételmaradékkal dúsított kevertért cserébe bőségesen gyártottak házi tojást. Most némely elurasodott falusi portáról a szeméttelepre kerül a zöldségnyesedék.
Behavazott kedvvel zuhantunk ebbe a hétvégébe is. Kezd már tele lenni a hócipőnk. Még a tyúkok is letargiába estek. Nem tojnak. Eleget. Mármint tojást. Hiába az állatbarát szigorítás, az összkomfortos ketrec. Bezzeg, az anyám tyúkjai nem voltak ilyen fösvények. Egy kis ételmaradékkal dúsított kevertért cserébe bőségesen gyártottak házi tojást. Most némely elurasodott falusi portáról a szeméttelepre kerül a zöldségnyesedék. Hisz minek bajlódjanak azokkal a fránya állatokkal, mikor az üzletben olcsóbban megkapják – mondták egy Felső-Nyárád menti faluban a vasárnapi ebédhez import fagyasztott csirkét vásárló asszonyok. De arra nem számítunk, hogy a kereskedők valamilyen ürüggyel – nagy tél, vulkánkitörés és cunami – mily könnyen felverik az árakat.
Apropó árak. A közgazdászok tucatja magyarázza a napokban is, hogy mi miért fog majd drágulni. Jobb helyeken ezt nevezik beetetésnek, hogy fogyasztóként hangtalanul nyeljük le a békát. Két évtizede folyik ez az átverés. Azt ígérték, ha az állam kezéből kiveszik a termelést és privatizálás címszó alatt a húsosfazék körül tömörülőknek átjátsszák a vagyont, nekünk, egyszerű halandóknak jobb lesz. A versenyben csökkenni fognak az árak. Hát nem ezt tapasztaljuk. És sokkal jobbra se számítsunk. Mert ez úgy van kitalálva, hogy a lakosság jövedelmének növekedésével arányosan kúsznak fel az árak. És csak akkor szakad el a cérna, ha lecövekelnek, netán visszacsúsznak a bérek.
A minap érdekes statisztikát láttam arról, hogy a huszonhetek Európájában mennyibe kerül a villamos energia, a gáz és egyéb tüzelőanyagok. Meg fognak lepődni: nálunk a legolcsóbb, még kétharmada sem az átlagnak. Magyarország már rosszabbul áll, hát még Dánia, ahol háromszor drágább az energia, de Németországban is a kétszerese az itthoninak. Ne gondolják, hogy sokáig hagynak minket dőzsölni ebben a „jólétben”. Az energiaágazat további privatizálását erőltetik ránk. Talán mégsem volt olyan áldásos besétálni az unióba?! A bukott diákot elit iskolába járatni nem kifizetődő.
Sebaj, a tegnap zárult brüsszeli államfői értekezleten eldöntötték, hogy lehetőség szerint elsőbbséget kell adni a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek. Jól hangzik, csak van még egy kitétel a pénzügyi fegyelemre irányuló törekvések között. Tehát nehezen köszönt be a tavasz a román gazdaságba, és nemhogy aranytojásunk, de lassan egy rántottáravalónk sem lesz.
