Valami nagyon komoly dologról kellene elmélkedni egy új hét kezdetén. Arról például, hogy a fullasztó kánikulában hogyan ferdül el a józan közbeszéd.
Valami nagyon komoly dologról kellene elmélkedni egy új hét kezdetén. Arról például, hogy a fullasztó kánikulában hogyan ferdül el a józan közbeszéd. Különösen így augusztus közepén, amikor valóban meg kellene állni, hogy a bennünk lerakódott fáradtságot, feszültséget, türelmetlenséget, stresszt kiszellőztessük egy kicsit. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez nem mindenkinek adatik meg. De aki szabadságon van, és üdülni indul, az is elgondolkozhat. Először is azon, hogy érdemes-e az államfő által is szemetesnek, gondozatlannak, zsúfoltnak tartott román tengerpartra utazni, ahol a hosszú közlekedési dugók nehezítik az autósok haladását. És valljuk be, nem is divat már arról beszámolni, hogy valaki a román tengerparton nyaralt. Egy ideje a sokat reklámozott és sokat dicsért, a románnál gondozottabbnak, vendégmarasztalóbbnak tartott bolgár tengerpart varázsa vonzza a hazai turistákat is. Ez a jó hír a napokban történt események után megtörni látszik. Ki kívánkozna odautazni azoknak a képeknek, beszámolóknak az alapján, amelyek arról szólnak, hogy a romániai üdülők gépkocsiját a luxusszállodák őrbódéja mellől is ellopták. Bár újdonságnak hat, emlékeim szerint nem az első esetről van szó. Ha visszagondolok, 2010-ben is gyanús kocsilopásokkal riogattak. Akkoriban a bolgár hatóságok azzal védekeztek, hogy román turisták lopták el egymás autóját, majd felvették a biztosítási összeget érte. Az is elhangzott, hogy romániai illetőségű autótolvajok működnek a bolgár tengerparton, s a híresztelések célja a szomszédos országba áramló turizmus gyengítése. Amit később megcáfolni látszottak azok a hírek, amelyek szerint bolgár rendőröket értek tetten a márkás gépkocsik eltulajdonításával. Ez számunkra el is hihető, ha arra gondolunk, hogy a Görögországba vagy Horvátországba tartó román turistákat ilyen-olyan kifogásokkal hogyan vámolták meg éveken át a bolgár rendőrök. Nos, aki a horvát tengerpartot választja, s gépkocsival tart az adriai üdülőhelyek felé, ne reménykedjen, hogy a horvát rendőrök kesztyűs kézzel bánnak majd vele, különösen, ha törvénysértésen érik. Sajnos, a török rendőrök is allergiások a román rendszámú autókra, bár kocsilopásokról nem szól a krónika. De minek nekünk a tenger, amikor jobbnál jobb sós fürdők szomszédságában élünk, ahol a jó hegyi levegőt is ingyen kapjuk. Csak a belépődíj egyre magasabb, amit egy sokgyermekes család nehezen tud megfizetni. Számukra marad a Víkend, ahol a gyermekmedencében melegítik a vizet, s a nyár annyira kegyes, hogy már a mediterrán meleget sem kell kölcsönkérni. Annyit ad belőle, hogy csak győzzük elviselni ebben a nacionalista indulatkavalkádban.
