Mohó, hatalomra törő, érdekcsoportok által támogatott politikum által vezetett, értékrendzavarral, magatartási problémákkal küszködő társadalmunkat meg kell változtatni.
Mohó, hatalomra törő, érdekcsoportok által támogatott politikum által vezetett, értékrendzavarral, magatartási problémákkal küszködő társadalmunkat meg kell változtatni. Erre a következtetésre jutott sok millió polgár mellett a Harvard Egyetem egyik gazdasági és politikai szakértője, a nemzetek bukásáról szóló 2012-es bestseller társszerzője, aki Románia és Anglia gazdasági teljesítményét veti össze felhozott példáiban. A történelmi örökséget teszi felelőssé, a török birodalom befolyását, illetve a kommunizmust, az állami intézményi struktúrát akkor, amikor Románia gyenge gazdasági fejlődésére keres magyarázatot. De nemcsak elemez, megoldásokat is javasol. Ezek lényege: a változást csakis a civil szféra kényszerítheti ki a politikumból.
Hogy változásra szükség van, nem vitás, a kérdés csupán: hogyan indítható el és vihető végig a változás. Hogyan érhető el, hogy az állam a közjó biztosításában legyen érdekelt, a közintézmények is e célt szolgálják, hogy felelős, korrupció lehetőségét minimálisra csökkentő jogszabályi keretet alkossanak, hogy az állam – adófizető polgár, vagy még nagyobb adófizető vállalkozó kapcsolatában a fair-play legalább megpróbáljon érvényesülni, és ami talán a legfontosabb: az igazságszolgáltatás miként függetleníthető a politikumtól?
A Harvard professzora szinte csodának tartja a Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) sikereit: a korrupciós ügyekben tavaly 875 (!) ítéletet hozott, amire nem volt példa más országokban. Még inkább meglepődne, ha tudná, hogy a 2005–2012 közötti 7 év során 1496 személyt ítéltek el véglegesen a DNA ügyészeinek vádiratai alapján, ezek közel fele fontos pozíciót töltött be: 11 magas rangú köztisztségviselő, 26 polgármester vagy alpolgármester, 6 helyi vagy megyei tanácsos, 50 államivállalat-vezető, és nem utolsósorban 24 magisztrátus (bíró, ügyész), 164 rendőrtiszt, 60 pénzügyi, munkaügyi felügyelő, 32 ügyvéd. Bíróság elé állítottak még közjegyzőket, csendőrtiszteket, vámtiszteket. Viccesnek tűnhet, és megmosolyogtató annak a bírónak az esete, akit a vád szerint tojással, tyúkkal és csokoládéval vesztegettek meg, de egyáltalán nem az, és e példából kiindulva nem lehet a teljes bírói társadalomra ráhúzni a vizes lepedőt. Ki kell azonban mondani: gondok vannak az igazságszolgáltatás háza táján. E fájó pontra tapintott rá az amerikai szakértő, ismételten hangoztatva: a civil szféra erősödése, a politikum számonkérése irányából jöhet a változás kikényszerítése.
A civil társadalom jövőkép hiányában külföldre távozó fiataljait azonban, úgy tűnik, nem érdekli a változás. Pontosabban: nincs idejük évtizedekig várni, szélmalomharcokat vívni a politikummal. Ők mennek. Oda, ahol értékelik munkájukat, tudásukat, ahol az állam biztonságot, kiszámíthatóságot, tervezhetőséget, jövőképet nyújt. Oda, ahol nem kell tyúkokkal házalni az igazságszolgáltatásért.
