Románia a szövetségesi rendszert, az EU-t választotta, ellentétben Magyarországgal (Orbán Viktorral), aki a saját szabadságharcos pályáját kívánja megfutni. (Vélhetően bekalkulálta a megfutamodás egérútját is, lelke rajta.) Ami azonban a román választást illeti, Románia Németországra, Angela Merkelre vagy éppen Sárközy bácsira számít, még akkor is, ha az utóbbi rendszeresen hazavágja a bidonville-i cigányokat.
Románia a szövetségesi rendszert, az EU-t választotta, ellentétben Magyarországgal (Orbán Viktorral), aki a saját szabadságharcos pályáját kívánja megfutni. (Vélhetően bekalkulálta a megfutamodás egérútját is, lelke rajta.) Ami azonban a román választást illeti, Románia Németországra, Angela Merkelre vagy éppen Sárközy bácsira számít, még akkor is, ha az utóbbi rendszeresen hazavágja a bidonville-i cigányokat. Az újabb kori román történelem ismeretében valószínűleg előnyösebb lesz a román döntés, az EU és IMF felszigorított változatának preferálása, mint az, amit OV és Matolcsy választott. Nem tündöklő, nem csillogó, nem látványos, akár még az alkotmányváltoztatásba is belemenő vállalás lesz Bukarest részéről.
Nem a gazdaság oldaláról közelíteném meg a döntés lélektani gyökereit, sokkal inkább a politikum szokásrendje felől ásnék mélyebbre. Egyik ország a kétharmados többséggel rendelkező parlamentre hárítja a döntés felelősségét, ódiumát, a másik az elnöki kormányzat adta lehetőséggel élve maga döntötte el a (feltételekben gazdag) csatlakozást, amelyen a parlament két háza hosszasan el fog vitatkozni, egyeztetni, oda-vissza diplomáciázni, mialatt Románia az euróövezet megbízható külső szövetségesének fog tűnni. Emellett mind a hatalom, mind az ellenzék ismeri azt a román nézetet, amely szerint távolról sem olyan forrón tömik magukba az országlakosok (azaz a parlament) a puliszkát/polentát, mint amely magas hőfokon lehúzták a tűzhelyről a intézkedésüstöt. A hosszas tekli-meklizés, tökölés, csócsálás majd a puliszkát lényegesen lehűti, szóbőséggel adagolnak hozzá tejet, túrót, juhsajtot, amely bőven terem a Becali-ősök és utódok farmján. Lesz szemfényvesztés, vitaműsor, eurohóra, hókuszpókusz, nyelvelés, feleselőműsor, átejtő-vetélkedő, magyar-kártyázás filléres és idegalapon, mindent bele fiúk-lányok, kormányváltás, parlamenti választás és végül ismét bebizonyosodik, semmit sem kell elsietni, amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, mert holnapután lehet, hogy már nem is szükséges megcselekedned. Talán ez a leghelyesebb/legkevésbé fájdalmas módszer. És a szükséges kényszerintézkedések, amiket megtesznek az egymást követő kormányzatok, le lesz öntve sok édes szósszal, kapormártással, muzsdéjjal, mindenki be fogja kapni, az alkotmánymódosítás csak egy pörsenet lesz, de Románia büszkén kihúzhatja tizenkilenc-húszmillió mellkasát, mondván: miránk mindig lehet számítani. Mi vagyunk a kényelmes szövetséges. Ide nekünk a Nobel közhalogatási díjat vagy valami hasonlót.
