A Carit-San-ügy csapdájában

Nemrégiben új helyre költözött a marosvásárhelyi Carit-San járóbeteg-rendelő, amely a rendszerváltás után Marosvásárhely és a megye magyar közösségének megelégedésére jött létre, azzal a céllal, hogy a betegek anyanyelven történő szakorvosi ellátását biztosítsa. Hogy a magyar közösség érdekében jótékonysági céllal indult kezdeményezés hátterében perek folynak az épületért és a bérleti díjért, amelyben végül a tulajdonos Igiena Kisipari Szövetkezet lett a nyertes, erről évekig nem szűrődtek ki hírek.

Kilakoltatásáig itt működött a Carit-San (Fotó: Bodolai Gyöngyi)

Nemrégiben új helyre költözött a marosvásárhelyi Carit-San járóbeteg-rendelő, amely a rendszerváltás után Marosvásárhely és a megye magyar közösségének megelégedésére jött létre, azzal a céllal, hogy a betegek anyanyelven történő szakorvosi ellátását biztosítsa. Hogy a magyar közösség érdekében jótékonysági céllal indult kezdeményezés hátterében perek folynak az épületért és a bérleti díjért, amelyben végül a tulajdonos Igiena Kisipari Szövetkezet lett a nyertes, erről évekig nem szűrődtek ki hírek. Csak az új épületbe való költözés után derült ki, hogy az igazságügyi szervek az elmaradt bérleti díj egy részének kifizetésére a Marosi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalát kötelezték, amellyel eredetileg a haszonbérleti szerződést kötötte az Igiena Szövetkezet.

A kezdeményezést támogató magyar alapítványok ugyanis az egyházon keresztül juttatták el a támogatást, hogy a befejezetlen épületrészt egészségügyi szolgáltatás céljára alkalmassá tegyék. A fent említett kártérítés még nem a vég, a szövetkezet tovább perel, ha nem tudnak az egyházkerülettel egyezséget kötni. Másrészt a Carit-San Kft. is pereli a szövetkezetet, mivel véleménye szerint a befektetés értéke meghaladta a tízévi használatért járó bérleti díj összegét. De fellebbez az esperesség is, amelynek adott pillanatban zárolták a számláit, s kénytelen kölcsönhöz folyamodni, hogy a szövetkezetnek megítélt összeget kifizesse, ami az esperesség életére beláthatatlan következményekkel járhat.

Ki terhel a felelősség azért, hogy az adományok közvetítését vállaló egyházmegyének kell az erejét sokszorosan meghaladó pénzügyi terhekkel megküzdenie, egy emberbaráti gesztus hogyan fordulhat át az ellenkezőjébe, s az elmúlt 23 év alatt mi történt a színfalak mögött, kik hogyan és mit mulasztottak – gyakran tudatlanságból vagy hozzá nem értésből –, annak pontos kiderítésére és bizonyítására nincs lehetőségünk, ahogy bizonyos vádak tisztázására sem. Amit megtehettünk, az ügyben szereplő és a nyilvánosságot vállaló felek véleményének a lejegyzése és egymás mellé állítása, s a továbbiakban az olvasóra bízzuk, hogy a részletekből megpróbálja az összképet összerakni.

Hosszabb időre szóló szerződést kellett volna kötni

Dr. Benedek István egyetemi tanár, a Carit-San volt adminisztrátora:

– Dr. Szabó Pál, dr. Fülöp Ferenc és dr. Monoki István 1991–92-ben alapította a Carit-Sant. Kezdetben a volt Jókai (Eminescu) és Knöpfler Vilmos (Brăila) utcák sarkán levő emeletes házban működött. 1993-ban a magyar kormány egy olyan kórház, rendelőintézet létrehozására utalt ki egy bizonyos összeget, ahol a betegek anyanyelven szólhatnak az orvoshoz. A feltétel az volt, hogy fiatal szakorvosokat alkalmazzunk. Az összeg egy része sajnos nem ért el hozzánk, pedig valóban jó lett volna egy kórházat létrehozni, amelyben a rendelőintézet is működhetett volna. András Dezső, az Igiena Szövetkezet vezetője jelentkezett, hogy neki van egy elkezdett építkezése a városközpontban, de nincsen pénze a befejezésére, és meg kellene menteni. Addig is felajánlotta a Budai Nagy Antal utca sarkán levő épületet, amelyet a Carit-San Kft. Fülöp doktor vezetésével tataroztatott. Amíg ott működött a Carit-San, a pirosban levő ingatlan tartozásait az egyház törlesztette az Ancona építkezési vállalatnak, majd a rendelőintézet helyiségeit is kialakították. Az egyházat képviselő idős emberek sajnos csak egy tíz évre szóló szerződést írtak alá, holott a befektetett összegek alapján sokkal hosszabb időre szólót kellett volna kötni. Időközben dr. Fülöp Ferenc elhunyt, s ezt követően olyan anyagi helyzetbe került a kft., hogy vezetői a felszámolásról döntöttek. Végül az ott dolgozó orvosok hozzájárulásával tudtuk rendbe tenni az épületet annyira, hogy megkezdhessük a tevékenységet. Az egyházzal megkötött szerződésben többek között az állt, hogy az általuk küldött betegeket ingyen látjuk el. Ezt megtehettük, már csak azért is, mert a Carit-San eredeti alapító oklevele szerint az emberbarát jellegű orvosi betegellátás volt a kft. célja. A legalacsonyabb árak ma is nálunk vannak, s abban bíztunk, hogy az ingatlant tíz év után megvásárolhatjuk a szövetkezettől.

Perelt és nyert a szövetkezet

– 2006-tól, amikor lejárt a szerződésünk az egyházzal, állandó tárgyalást folytattunk az Igiena Szövetkezet vezetőjével. András Dezső először a Carit-Sant szólította fel, hogy fizessünk bérleti díjat, s kezdetben 45, majd 35, s végül 10 eurót kért egy négyzetméterért. Ezzel az összeggel egy fél év alatt kifizettük volna az ingatlant. Nem fogadhattuk el az ajánlatát, beperelte az esperességet, s a pert megnyerte.

Bár 2006-tól az egyházmegyével kötött szerződésünk lejárt, a filantróp jellegű orvosi ellátást, azaz bizonyos emberek ingyenes vizsgálatát továbbra is elvégeztük. Mivel bebizonyosodott, hogy az Igienával folytatott tárgyalások nem vezetnek eredményre, előkészítettük a lehetőséget egy másik épületbe való átköltözésre. Időközben hivatalosan is felmérettük azt az összeget, amit tevékenységünk kezdetén az orvosok adtak össze, hogy az épület megfeleljen a közegészségügyi előírásoknak. Mi osztottuk fel helyiségekre, s csak a villany bevezetésére 20.000 eurót költöttünk. Egy független felmérő szerint költségeink a három év alatt 120.000 eurót tettek ki, holott a szerződés szerint a szövetkezet feladata lett volna a víz és a gáz bevezetése, a helyiségek elválasztása. Amikor azt kértük, hogy a fűtési költség csökkentése érdekében saját hőközpontot szereltethessünk, ezt a szövetkezet elnöke visszautasította. Minden szempontból nyilvánvaló volt, hogy mennünk kell. Már öt éve átköltözhettünk volna az új székhelyre, de a magyar szomszéd több helyen feljelentett, hogy zavarja a rendelő, és nem egyezik bele, hogy megnyissuk. Mivel nem tudtunk kimenni az épületből, három évvel ezelőtt elkezdtünk havi 5-6.000 lej bérleti díjat fizetni egy éven keresztül, amivel az ügyvéd tanácsára leálltunk, és a költözésre összpontosítottunk.

Mindenkinek tudnia kell, hogy jelenleg is 30 magyar orvos dolgozik a rendelőben, 15 kisegítő személyt foglalkoztatunk. Az új épületnek, ahova az idén márciusban sikerült átköltözni, több tulajdonosa van, akik nem kérnek bérleti díjat, amíg a költségeket ki nem heveri a rendelőintézet.

A kiköltözés

– A szövetkezet elnöke szerint a Carit-San a befektetett pénzt követeli, holott – állítása szerint – teljesen tönkretéve adták át az épületet.

– Ez nem igaz, a független végrehajtó jelenlétében az elnök írta alá az átvételi jegyzőkönyvet, és akkor egy szót sem szólt, hogy valami össze lenne törve. Rá négy napra közölte a kifogását, amire azt mondtam, hogy vonja le a 120.000 euróból. Majd megkérdeztem tőle, hogy azokért a szövetkezeti helyiségekért, amelyek tönkrementek és nem lehet használni őket, a színház alatt például, milyen bért szed, amire azt válaszolta, hogy oda becsepeg a víz. Mi is újra kellett a tetőt szigeteljük, nem is egyszer, kétszer is, hogy ne ázzon be a plafon. Igaz, hogy nem festettük újra, de az átvételi jegyzőkönyvben semmilyen rongálás nem szerepelt. Miután eljöttünk, s látták, hogy üres, lehet, hogy valaki bement és tönkretette azt, amit lehetett. A Metalul szövetkezettel, ahol a laboratóriumunk működik, meg tudtunk egyezni, kifizettük, amit kértek, de András Dezső elnökkel nem sikerült.

Jelenleg Kiss Irma adminisztrálja a kft.-t, a vezetőtanácsban a tulajdonosok vannak.

Ami történt, tipikus példája annak, hogy egy jóindulattal létrehozott intézmény hogyan veszíti el működési helyét. Nagy hiba volt egy ilyen épületben egészségügyi intézményt berendezni. Az üveges fémszerkezet ma már nem ér semmit, a betegeknek lépcsőn kellett felmenni. Amióta a Carit-Sant vezetem, egyedül Sütő András révén kaptunk egyszer segítséget, s megtörtént, hogy a felhalmozódott adósság törlesztéséhez az orvosok kellett hozzájáruljanak, s azt a helyiséget, ahol a röntgen lett volna, vissza kellett adni. Bár nagyon ragaszkodtunk a központhoz, a költözés után derült ki, hogy nem a helyet, az orvosokat keresik. A járóbeteg-rendelőt megszüntetni óriási hiba lett volna. Becsületbeli kötelességem volt a helyiség gondját megoldani, s meg vagyok győződve, hogy az egyháznak végül semmi kára nem lesz.

A Carit-San jogi képviselője, Erdei Etel elmondta, hogy az Igiena Szövetkezet által a Carit-San kilakoltatására indított perben ellenkeresetet nyújtottak be, amelyben azt kérik, hogy az Igienát kötelezzék annak az ingatlanba fektetett összegnek a kifizetésére, ami meghaladja a szerződésben foglalt összeget. Amikor átvették az ingatlant, az Igiena tartozásai miatt már akkor több volt a költség, mint a tíz évre megszabott bér. A tartozások törlesztésére fordított és az ingatlanba befektetett 513.000 lejt kérik a szövetkezettől a táblabíróságon levő perben – tájékoztatott az ügyvéd.

András Dezső jogász, a Maros Igiena Szövetkezet elnöke beszélgetésünk kezdetén beszámolt a legelső próbálkozásról, amikor dr. Fülöp Ferenc, a Carit-San egyik alapítójának kérésére a szövetkezetnek a Budai Nagy Antal utca sarkán levő székhelyében indult el a járóbeteg-rendelő tevékenysége. Másfél esztendő után különböző kellemetlenségek és anyagi okok miatt a Carit-San elkötözött, majd amikor jelentős összegű segélyt kapott a református egyházon keresztül, a szövetkezet felajánlotta a volt Iskola, jelenleg Nicolae Filimon utca 12. szám alatti befejezetlen épületét. Ez szolgáltatási központnak készült egy tömbház földszintjén és első emeletén, s a fővezetékek gerince már benne volt, de az elágazások nem készültek el.

Tízévi használatra

–1992-ben a református egyházmegye egy haszonélvezeti adásvételi szerződést (contract de vânzare-cumpărare uzurfruct) kötött velem azzal a céllal, hogy befejezi az ingatlant, majd ennek fejében tíz évig használják azt, s utána átadják a szövetkezetnek, amelynek a vagyonát nem pazarolhatom ingyen senkinek. Végül 1996-tól kezdődött a tíz év, s ennek lejártával 2006-ben felszólítottam az esperességet, hogy kérem vissza az épületet. Ötvös József esperessel és Kali Ellák főgondnokkal jegyzőkönyvet írtunk, amelyben elismerték, hogy a Carit-Sannak ki kell költöznie. 1996-ban az esperesi hivatal a Carit-San Kft.-vel albérleti szerződést kötött arra vonatkozóan, hogy tíz évig használhatják az épületet, s ez alatt kötelesek elvégezni a rájuk vonatkozó javítási munkálatokat. Nem írták bele, hogy tíz év után a Carit-San átveszi mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket az esperesség velem szemben a szerződésben vállalt, és folytatja a szerződéses viszonyt, ami a természetes lett volna.

Amikor 2006-ban a szerződés lejárt, a Carit-San felajánlotta, hogy megvásárolja az épületet, de amikor az ingatlanok négyzetmétere 800-1.000 euró volt, ők 200 eurót kínáltak, amibe én nem mehettem bele, mivel a szövetkezet pénzéről volt szó. Amikor a bérlet meghosszabbítása érdekében négyzetméterenként egy euró bérleti díjat ajánlott, arra hivatkozva, hogy szociális intézményről van szó, ezt nem fogadhattam el. Hogy adhattam volna egy euróért egy központi fekvésű épületet, amikor tőlem a lakásgazdálkodási vállalat 7,5 euró plusz héát kért azokért a helyiségekért, ahol a szövetkezet egységei működtek?! Sőt, a Bolyai utcában levő helyiségekért, ahol fotóüzlet, gyermekfodrászat és kozmetika működött, a református püspökség négyzetméterenként 35 euró bérleti díjat kért, s mivel én 15-öt ajánlottam, a szövetkezeti egységeket fel kellett számolnom. Ezek után 2006-ban felszólítottam a református egyházkerületet, mivel velük voltam szerződéses viszonyban, hogy adja vissza az 529 négyzetméteres ingatlant, és fizessen havi 55. 545 lej házbért, a törvényesen megállapított kamattal együtt. A pert – hat fokozaton átmenve – négy esztendő után nyertem meg, s az esperességet a perköltséggel együtt 88.000 lej kifizetésére kötelezték. Ez csak egy próbaper volt, amit az elévülés megszakításának az érdekében kellett lefolytatnom, s attól kezdve tovább lehetett perelni. Időközben Benedek doktor 11 hónapon keresztül havi ötezer lej bérleti díjat fizetett, amire nyugtát is adtam, de mindenikre ráírtam, hogy részleges bérleti díj, nehogy azt gondolja, hogy az egyeurós házbérrel meg vagyok elégedve.

Megegyezés feltételekkel

Találkoztam Kató Béla református püspökkel, akinek elmondtam, hogy ha nem mozdul az esperesség, pert fogok nyerni. Elküldte Szegedi László generális direktort, majd az egyházkerület közgyűlése elé terjesztették a kérésemet. A Marosi Egyházkerület közgyűlésén, figyelembe véve a követelésemet, beleegyeztek abba, hogy kifizetnek egy bizonyos összeget, ha én lezárom az ellenük indított pert. Bár kérhettem volna sokkal többet, beleegyeztem a 200.000 euróba, de csak azzal a feltétellel, ha a Carit-San megszünteti az Igiena ellen indított pert.

Amikor végre kiköltöztek, a biztosítékok ki voltak tépve, a villanyvezetékek fityegtek, a vízvezetékek le voltak vágva, a fűtőelemek leszerelve, az ajtók kilincse, kulcsa, zára kiszerelve, a vízcsapok leszerelve. Ha azt állítják, hogy 500.000 lejt befektettek, és közben tönkretesznek mindet, akkor kérdem én, hogy megalapozott-e a kérésük?

– A Carit-San ügyvédje szerint a végrehajtási átadáson ön is részt vett, és nem emelt kifogást, amikor aláírta a jegyzőkönyvet.

– De igen, csakhogy a végrehajtó visszautasította annak a megállapítását, hogy mi van tönkretéve. Másrészt örültem, hogy végre átvehetem az épületet, ahonnan 32 zsák szemetet szedtünk össze. Még aznap 70 felvételt készítettünk. Ezelőtt két héttel jött az adminisztrátor, hogy szereljék vissza a csapokat, amelyeket tévedésből levettek, de visszautasítottam.

– Mi a szándéka az épülettel?

– Eladásra kerül, természetesen a mai árfolyamon.

(Folytatása holnapi lapszámunkban)