Létezik egy megyei közszállítási program, amelyet elméletileg a lakosság javára dolgoztak ki a megyei önkormányzat illetékesei. De csak elméletileg.
Létezik egy megyei közszállítási program, amelyet elméletileg a lakosság javára dolgoztak ki a megyei önkormányzat illetékesei. De csak elméletileg.
Legyen itt egy példa: az igen ritkán utazó Pista bácsi többedmagával áll az egyik nagyernyei buszmegállóban, az itt közlekedő 5E-re várva, amely éppen ráérősen fordul a község felső részén. Sebaj, gondolja, talán nem kell kivárni az ernyei ötöst, hiszen maxitaxinak becézett fehér jármű tűnik fel a kanyarban, közelebb érve kiderül, Körtvélyfájáról Marosvásárhelyre tart. Üresen közlekedik, a sofőr ráérősen nézelődik. Látja az ernyeieket, de továbbhajt, itt nincs megállója.
Mindennapos jelenet az is, hogy a peremtelepülésekre kijáró buszok Marosvásárhely területén nem hajlandók felvenni az ingyenes bérlettel rendelkező nyugdíjast, vagy még menetjegy ellenében sem szállítják például a bégai végállomástól a főtérig a kedves utast, annak ellenére, hogy az 55 éven felüli nyugdíjasokat igazolványuk feljogosítja a közszállítási járművek használatára a város egész területén. Mondják a buszvezetők, nekik „le vannak osztva” a megállóhelyek, ha a programtól, menetrendtől eltérnek, a működési engedélyt visszavonhatják a szállítási cégtől.
Értjük mi, hogy a hangzatos közjó–hatékonyság–gazdaságosság–minőség csomagolásba bújtatott megyei közszállítási program valakiknek jó. Értjük azt is, hogy a nagy közszállítási tortát szépen felszeletelték, amiből mindenkinek, aki kellőképpen könyökölt, jutott egy szeletecske. Nehogy egyik „ellopja” a másik utasait alapon az ugyanazon útvonalon közlekedők a buszvárókat is szépen felosztották, így aztán nem számít, hogy az üres maxitaxi elhajt a buszváróban álló tömeg előtt. Hogy mitől hatékony, gazdaságos egy olyan program, amelyben az utasok félórákat várnak, miközben üres buszok hajtanak el orruk előtt (bevétel 0), és mitől jó az embereknek, ezt biztosan meg tudják magyarázni az illetékesek.
A megyei és megyeszékhelyi, közpénzből (is) támogatott közszállítás újragondolása, átszervezése bizonyára a magánszolgáltatók egy részének lemorzsolódását vonná maga után, gazdasági magánérdekeket sértene. Érzésünk szerint ez nem érdeke a döntéshozóknak, hiszen kormányhatározatok és egyéb jogszabályok értelmében tavaly novemberben a megyei közszállítási programok érvényességét 2013 áprilisáig hosszabbították meg, így aztán a jelenleg 163 „független” útvonalat tartalmazó megyei közszállítási programunk még jó ideig babrálhat ki az utasokkal. Egy biztos: manapság a közszállítás csak nagyon kicsit van a közért, és nagyon sokat a bizniszért.
