Elekes Ferenc
Tudományos értekezés egy családfa lehulló leveléről
Még mielőtt anyám betöltötte volna a száz esztendőt, egy napon megkérdeztem tőle, mama, miféle rokonságban vagyunk mi a költő Farkas Árpáddal? – Fiam, ezt már tisztáztuk egyszer. Most elmondom ismét, te pedig je-
gyezd le, hogy ne felejtsd el. Én pedig lejegyeztem. Még címet is adtam neki, hogy biztos legyen:
FARKAS ÁRPÁD EREDETE
Farkas Árpád nagyapja Deák Elek. A te nagyanyád Deák Ida. Ida és Elek testvérek voltak.
Mondom mamának, mama, ez tudományos értekezés egy családfa lehulló leveléről! – Az fiam, az! Ennyi maradt a mi tudományunkból, néhány sor emlékezés – felelte anyám, s ment, hogy valami zöldet aprítson a tyúkoknak. A minap olvasom a Káfé főnix című portálon, hogy Farkas Árpád Székelyudvarhelyen született ekkor s ekkor. Azonnal írtam egy röpke levelet Cseke Gábornak, hogy itt nem stimmel valami. Itt a levél:
Drága Gáborom,
A Káféban megjelent Magyari-vers végén ott az Antológia. Átolvastam néhány költő munkáit, s mit gondolsz, mit találtam Farkas Árpádról? Azt, hogy két helyen született! Először Udvarhelyen, aztán Siménfalván. Na erre varrjál gombot, ahogy mondani szokták! Nem vagyok biztos abban, hogy valamelyiket ki kellene javítani vagy az egyikre, vagy a másikra. Ha már két helyen is lehet születni, az a költő kiváltsága. Az pedig a Te kiváltságod, hogy ilyen szépen és nagy gonddal összehoztad ezt az egész Antológiát!
Ha most írnám azt a levelet, azzal toldanám meg, hogy Farkas Árpádnak újjászületni is annyiszor lehet, ahányszor megteheti és kedve van hozzá!
Utószó a tudományos értekezéshez: Farkas Árpád és én a rokoni kapcsolatainkat szorgalmasan ápoljuk. Legutóbb, úgy negyven évvel ezelőtt, mentünk ketten egy autóval valamerre, s amint elhagytuk Sepsiszentgyörgyöt, azt mondtam, te, Árpi, azt a cigarettát nem kellene elhagyni? Állítólag árt az egészségnek… Ő azt felelte, hogy de. El kellene hagyni.Nem tudom, azóta ő elhagyta-e, én ebben a pillanatban is szorgalmasan szívom. Megérdemlem, ma van a születésnapom. A nyolcvanegyedik!
Ez egy öt évvel ezelőtti történet. Most jött a hír, hogy meghalt Farkas Árpád. Lehullott a levél. Nincs már semmi, amit tisztázni kellene. Legyen könnyű neked a föld, Farkas Árpád!
(Forrás: ujkafe.website)
Gyászhír után
Részletek Éltető József búcsúgondolataiból
Hitetlenkedve hallgatom a hírt, hogy életének 77. (Arany János baljós megfogalmazása szerint kétkaszás) évében Sepsiszentgyörgyön meghalt Farkas Árpád. Töprenghetek annak különös okán, hogy miért nem jelenik meg idebent őrzött emlékképeim között a Másnapos ének dalnoka öregúrként vagy akárcsak korosodó férfiúként. Miért maradt ő számomra mindig Cinka, a kamaszkorból éppen kiférfiasodó ifjú költő? Miért tekintek, mint valami kuriózumokra, kései fényképeire? Farkas Árpád ugyanis kamaszkora óta költő volt, méghozzá kétségbevonhatatlanul. Nemcsak az volt – annak is látszott. Volt a lényében, habitusában, modorában és hanghordozásában valami, ami nem hagyott kétséget e tekintetben. Számtalan versíró embert ismerek, akik
évtizedhosszan bizonygatták-bizonygatják, hogy költők lennének: sokat írnak és igen költőien, s a dolog nem
működik. Előbb nézik őket gazdálkodónak vagy pedellusnak, mint költőnek. Farkas Árpádnak – aki számomra ma is Cinka – soha nem volt erre szüksége. Nyilvánvaló volt, hogy költő. A költő pedig egyrészt szép és fiatal, másrészt bátor és szabad. Ezt mindenki láthatta. Ezzel az érzelmes lírikussal egy testben és harmóniában élt az egyenes gerincű lázadó is, aki fiatalos természetességgel és indulattal nézett farkasszemet mindenféle kisebb-nagyobb potentátokkal, és vágott a szemükbe gyakran olyan igazságokat, melyek miatt azok legszívesebben egy kanál vízben megfojtották volna. De – és itt megint egy rejtélyesnek tűnő jelenség bukkan fel – megbosszulni igazán mégsem merték igazmondásait. Talán jó ösztönnel megérezték, hogy annak ellenében, amit ő képvisel, csak vesztesek lehetnek. Jól tudom, hogy életének jelentős részét az általam kevés-
bé ismert közéleti és szervezői munkája töltötte ki. Ebben is sikeres volt, hiszen ott is a költészetéből kiolvasható értékrendje szerint cselekedett. Költő volt ott is, a közéletben. Nagy kísértést érzek, hogy kimondjam: a mai fiatalok szemében valószínűleg a régi vágású költők egyike ment el most. Vagyis az igaziak közül egy – tenném hozzá én.
(Forrás: Helyőrség portál)
