Búcsú dr. Szabó Árpádtól
2024-11-07 15:00:00
- Dr. Ábrám Zoltán
(1928–2024)
Fájó szívvel és kegyelettel búcsúzunk dr. Szabó Árpád idegsebész főorvostól, a marosvásárhelyi orvosi iskola doyenjétől, aki életének 97., házasságának 62. évében távozott szerettei, egykori munkatársai, páciensei köréből. 1928 januárjában született Brassóban, iskoláit itt kezdte, majd Kolozsváron folytatta, mivel a bécsi döntés után a családapa szülővárosába költöztek. Cserkészet, barkácsolás, tájékozódási verseny – kedvenc gyermekkori szabadidős tevékenységeinek a szellemisége végigkísérte életét. De hamar megszakadtak a boldog gyermekévek, több osztálytársával a visszavonuló német csapatokhoz csatlakozva egészen Passauig jutott, ahol amerikai fogságba került. Közben édesapja orosz fogságba és kényszermunkatáborba kényszerült, s mire 1945-ben elkezdődött az új tanév Kolozsváron, árvasággal és a családfenntartás nehézségeivel kellett szembenéznie. A gimnázium elvégzése után sikeresen felvételizett a kezdetekkor még a kolozsvári egyetem tagozataként működő marosvásárhelyi orvosi karra, amely 1948-ban Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetként önállósult. Kiemelkedő tanulmányi eredményei okán már egyetemi évei alatt gyakornokként foglalkoztatták, kedvezőtlen származása miatt mégis a hatalmas és akkoriban kezdetlegesen felszerelt egészségügyi körzettel rendelkező Dédára helyezték. Háromévnyi körorvoskodás után végleg Marosvásárhelyen telepedett le: tanársegéd lett az Anatómiai Tanszéken (1955–1959), miközben 1957-től az idegsebészeten gyakornokoskodott.
A sors úgy hozta, hogy az 1962-ben pártutasításra kétnyelvűvé vált Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet kommunista elvhű hírhedt rektora, dr. Andrásofszky Tibor közvetlen munkatársa lett a keresztyén elveket valló dr. Szabó Árpád. Munkásságához köthető, hogy Romániában elsőként végzett koponyaműtétet csecsemőkön. Több száz közúti balesetet szenvedett egyén neki köszönheti az életét. A nyolcvanas években, 1984-től ő lett az idegsebészet osztályvezetője. Az idegsebészeti klinika éppen az azt megelőző évben költözött el az orvosi egyetem udvarán levő épületben helyet kapó részlegről az új megyei kórházba. Akkoriban az orvostanhallgatók számára oktatói tevékenység nem folyt, az idegsebészet csak a kilencvenes években lett választható tantárgy. Annál inkább kiteljesedett gyógyító énje, hiszen dr. Szabó Árpád 1995-ben bekövetkező nyugdíjazása után egészen 85 éves koráig a Carit-San járóbeteg-rendelőben fogadta betegeit.
Dr. Szabó Árpád a rendszerváltás után aktív tagja lett a református egyháznak, hétről hétre rendszeresen eljárt a Vártemplom istentiszteleteire. Hosszú éveken át kedves mozzanata volt a vasárnap délelőttöknek, amikor öltönyben és nyakkendősen, szemnek és léleknek egyaránt tetszetősen, időskori sikkességgel hallgatták az igét városunk díszpolgára, Keresztes Gyula társaságában. Talán üzenetértékű, hogy tartalmas földi élete éppen a reformáció emléknapján ért véget.
Az emberi agyat kutatók és gyógyítók kiváltságos mélységeit és magasságait érzékelhetik a létnek. A magyar agykutatók világszerte elismertek, aminek bizonyítéka az is, hogy dr. Vizi E. Szilveszter után az elmúlt két évtizedben újabb agykutató a Magyar Tudományos Akadémia elnöke dr. Freund Tamás személyében. Az MTA-elnök gondolataival adózom az agyat gyógyító, műtő dr. Szabó Árpád emlékének: „Én azok közé tartozom, akik hisznek abban, hogy van célja, küldetése a teremtett világnak. (…) Az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és – ami fontosabb – a többi lélek számára.”
