Sokak jogos kételyét fogalmazom meg, úgy hiszem, midőn felteszem a kérdést: ha tényleg kitölti a Pásztorok királya hároméves jogerős börtönbüntetését?
Sokak jogos kételyét fogalmazom meg, úgy hiszem, midőn felteszem a kérdést: ha tényleg kitölti a Pásztorok királya hároméves jogerős börtönbüntetését?
A bírák máris eltekintettek a halmazati büntetéstől, csupán a legutóbbi felfüggesztettet vették figyelembe ez ügyben (és nem „doszárban”, ahogyan manapság minden bírósági esetet megneveznek sajtónkban). Hiszen befolyása, pénze, hírhedettsége, nagy pofája, szenteskedő szemforgatása, a Szent Sírhoz való járogatása, csapata és annak szurkolótábora, nacionalizmusa, faragatlansága és/vagy modortalan viselkedése, parlamenti mandátuma, amikor a csatornatöltelékek és kóbor hegyirablovicsok szószólója volt, rengeteg hívet, rajongót, csudálót, koldust, hűbéres jobbágyi lelket szereztek számára. És akkor még nem beszéltem udvarnépéről, a megkenegetett közszereplőkről, üzleti partnereiről, jószágáról, egykori és mai juhairól.
Egészen bizonyos, bevonulva a luxusdutyiba, részvényei a hazai áru- és pénzpiacon, valamint a nemzetközi juhtőzsdén erősen esni fognak. (Juh are my destiny.) Ámbátor nem sokáig, hiszen bírái bizonyára titkos záradékban megengedték neki a korlátlan internethasználatot, a kapcába rejthető telefont és látogathatóságot, a csomagküldést és fogadást, banki műveleteket, kenőpénz-átutalásokat offshore és putrishor címekre. Emellett játszhat a lottón és más szerencsejátékokon, filkózhat erre betanított lúzerekkel, megbízottjai Monte-Carlóban kaszinózhatnak, fogadhat bárkit és bármibe.
Attól nem kell tartani, miként az egyik kommentátor megjegyezte az écesz-megosztóban, hogy könyvet ír, miközben a rabság keserű marcipánját majszolja, ugyanis nem aljasodik odáig, hogy bárminő intellektualitással rokonságot tartó tevékenységet folytasson brankován-majdanéz stílusú 120x125-ös cellájában. (A méreteket méterben adtuk meg.) Legfeljebb magához hív egy tucat tollnokot, akiknek laptopba mondja kiáltványait, taktikai utasításait, kinek-kinek hogyan fizet meg, ha majd kiszabadul. Ja persze lesz saját különájtatosságú papja, gyóntatója, akinek az lészen a feladata, hogy hetente újabb átkokat eszeljen ki és szórjon ellenségei fejére.
Az előbb olyan kifejezésre ragadtattam magam, miszerint nálunk léteznének „luxusdutyik”. Ez merő tévedés. A román börtönügy a múltban is szigorúságáról és embertelenségéről volt nevezetes. Midőn az elvtársak egymást dugdosták a fogházakba, lerbe, dutyiba, akkor is azt énekelték „és aki ellenünk tá-há-mad, annak nem kegyelmezünk.”
Ha tehát Anti (Anton) Korrupciusz bácsi így folytatja, előbb-utóbb szükség lesz egy hétcsillagos kultúr- és osztályon felüli fogházra festői környezetben, ahol a bevonuló párt- és bankvezérek, mentelmi jogukat függőben hagyott honszülők, üzleti nagymogulok búfelejtve tölthessenek pár nyugodt hónapot.
A tervezőket emlékeztetném, hogy a mai börtönkultúrához elengedhetetlenül hozzátartozik a testőrgárda, a jakuzzik, és ne feledkezzenek meg a formaegyes pályákról és a hetente cserélhető háremről sem. Egyesek számára papír- és írószerekről is gondoskodjanak. A politikai emlékiratok száma nőni fog elektronikus formában is.
Letölthető – mint a jogerős ítélet.
