Bizonytalan helyzetben a Bekecs

A világjárvány felborította a mindennapjaikat

Nem fejezhették be előadás-sorozatukat, nem mehettek európai turnékra, közel három hónapja kényszerszabadságon vannak a táncosok, miközben felélték a tartalékaikat – így jellemezhető az a helyzet, amelybe a nyárádszeredai Bekecs néptáncszínházat (is) sodorta a koronavírus-járvány. Ha már holnaptól megnyílnának a színpadok, akkor sem oldódna meg a helyzetük az idénre – vélik a vezetők.

Március 9-én Sepsiszentgyörgyön tartotta utolsó előadását a Bekecs néptáncszínház. A tavaly elindított trianoni emlékturné száz állomásából tizennégy maradt idén tavaszra, ezeken már nem tudtak fellépni. Június 3-án a budapesti József Attila Színházban tartották volna a Kárpát-medencei turné záróelőadását, két nap múlva a Margit-szigeten léptek volna fel a Duna művészegyüttes és más csoportok társaságában. Ezekről is le kellett mondani, és vékony vigasz, hogy az utóbbi előadást augusztusra újra műsorra tűzték a szervezők. A hivatásos szeredai társulatnak elmaradt egy felvidéki, egy délvidéki (szlovéniai, horvátországi) és ausztriai (őrségi) körútja is, és egy megszervezett svédországi és hollandiai út, amelybe néhány németországi fellépés is belefért volna.

Keserves időszak

Keserves időszak volt az együttes számára, és még mindig tart – így összegezte a helyzetet az intézmény vezetője. Nem tudnak tervezni, hiszen semmi biztosat nem közölnek a hatóságok, még azt sem, hogy az esetleg megszervezhető szabadtéri rendezvényekre milyen biztonsági elírások vonatkoznak majd. Sőt az is kérdés, hogy van-e még olyan intézmény, amelynek az idei költségvetése megengedi, hogy fesztivált, szabadtéri rendezvényt szervezzen, és van-e kerete nemcsak a fellépőkre, hanem a járványügyi feltételek megteremtésére is – boncolgatta a kérdést Benő Barna Zsolt.

Mint minden intézmény, a Bekecs is leállította a fellépéseket, hiszen ha tarthatnának is az idén előadásokat, gazdaságilag nem kifizetődő elvinni egy műsort valahová, amikor a potenciális közönségnek alig több mint egytizede lesz a nézőtéren. Jelenleg az intézmény tizenhét munkatársa, a táncosok és a műszaki személyzet kényszerszabadságon van, az ennek megfelelő állami juttatást kapják. A Bekecsnek egyesületi úton és szerződések alapján van egy oktatási programja is nyárádmenti néptánccsoportok számára, ez az egyetlen tevékenység, ami folytatódott a járvány idején. Egy kis leleményességgel és a rendelkezésükre álló eszközökkel március végére áttértek az online oktatásra, kisfilmeket készítettek és töltöttek fel az internetre napi, heti feladatokkal. Ez több-kevesebb sikerrel működik ma is, aki tanulni akart, annak a rendelkezésére állt ez a lehetőség. 

A legnehezebb a bizonytalanság

A kultúra és a sport az, amiről a leghamarabb lemondanak a hatóságok kényszerhelyzetben, ez történt Romániában is, ahol minden pályázati kiírást töröltek, a támogatási forrásokat áttervezték, átcsoportosították a járvány kezelésére. Ez részben elfogadható is, ám ezzel számos intézmény működését bénították meg, hiszen azok az amúgy is szűkös anyagi támogatástól is elestek. Nem kivétel a Bekecs sem. A Maros Megyei Tanáccsal sikerült partnerséget kötni egy új néptáncműsor létrehozására és idei bemutatására, végül ezt a támogatási lehetőséget is elveszítették, annak ellenére, hogy a műsor már nagyrészt kész volt; vállalták, hogy filmfelvételt készítenek róla, és a virtuális térben bemutatják. Az egyesület legbiztosabb támogatója a magyar kormány, amely az elmúlt években kiemelt intézményként kezelte a Bekecs néptáncszínházat, és ilyenként támogatta. Idén még van remény, hogy onnan kapnak némi segítséget, bár az anyaországban is volt forrásvisszavágás. 

Egy komolyabb intézmény fél évvel előre tervez és szervez meg előadásokat, nálunk is a legrosszabb esetben egy-két hónappal azelőtt már ismerni kellene a fellépések helyszínét és feltételeit. Ha a hatóságok hirtelen a kulturális rendezvények engedélyezéséről döntenének is, akkor sem tudnának azonnal kezdeni az együttesek, hiszen nincsenek újratervezett vagy megszervezett előadásaik a második fél évre – mutatja a félig üres műsornaptárt az igazgató.

Továbbra is megoldatlan a helyzetük

A Bekecs néptáncszínház helyzete továbbra is megoldatlan, hiszen hivatalosan elismert előadótársulat ugyan, hivatásos táncosokkal, de nem kap hazai állami finanszírozást, a teljes költségvetését magának kell biztosítania. Eddig is félmegoldásokkal létezett az együttes, többnyire a magyar kormány adományaiból és pályázati pénzből működött, az elmúlt években magyar kormánytámogatás tevékenységre, azaz előadásokra és működési költségekre is érkezett. A román államtól eddig szinte semmire nem számíthattak, a megyei tanácstól kapott segítség mindig a programokra vonatkozott. Az együttes közel húsz éve bizonyítja létjogosultságát, de még mindig nem tudott megütni olyan hangot, amelyre a mindenkori román politikum, kormány, valamely minisztérium vagy hatóság felfigyelt volna, senki nem érzi olyan fontosnak, hogy támogatást adjon neki. Márpedig anélkül a kényszerszabadság után sem tudnak talpra állni. Az eddigi, normálisnak mondható, turnékkal, előadásokkal teletűzdelt időszakban is egyhavi működési költség százezer lejre rúgott, amelyből 40 ezret a fellépések bevételeiből kellett biztosítaniuk, a többit az egymást érő pályázatokból kellett előteremteniük. Ha az idén újraindulna a művelődési élet, és ismét „dübörögve” működhetne az együttes, nagyon sok munkával is csupán az előző évek költségvetésének egyötödét tudnák előkeríteni – véli Benő.

Szó sincs megszűnésről

A kilátástalan helyzet ellenére nincs szó az intézmény megszűnéséről, hiszen a sorsa eddig is csak ideiglenesen volt rendezve, költségvetése legtöbbször csak hónapokra, fél évre volt. Jelenleg működik az online néptáncoktatási program egyesületi vonalon, szerződéssel dolgoznak az oktatók, akiknek a személye leggyakrabban elválik a hivatásos táncosokétól (akik most kényszerszabadságon vannak), így ha majd meglesz rá az anyagi fedezet, megkaphatják juttatásukat. Amikor a járványhelyzet megengedi, elkezdik a próbát a táncosok is, és felújítják azokat a darabokat, amelyekkel leghamarabb meghívást kaphatnak. Minden tartalékukat fel-élték, mert a forgótőkéjüket az idei évre tervezett előadásokba fektették, de sikerült találni néhány Maros megyei céget, amely hajlandó volt az új törvények szerint a nyereségadójának egy bizonyos hányadát a Bekecsnek átutalni – ez is segített, betömtek vele néhány „lyukat”.

Együttműködési szerződést terveznek a nyárádszeredai önkormányzattal, ami révén a néptáncoktatás mellett két további projektet valósítanának meg az idén. Az intézmény Farkas Tamás rendező-koreográfus kollégájuk segítségével egy tantervjavaslatot dolgoz ki filmmellékletekkel a néptánc hazai általános iskolai (0–8. osztály) oktatására, ami kapcsolódik az erdélyi gyerekek mozgásvilágához. Továbbá elkészítenék egy könyv mesterpéldányát, amely a nyárádmenti néptánchagyományból indul ki, és a Bekecs két évtizedes múltját mutatja be a műkedvelő együttestől a hivatásos intézményig, illetve a néptánc szakmaiságáról szól, természetesen ez is filmmellékletekkel.