Bernády itt él közöttünk, legyünk méltók hozzá!

Újra megtelt a Bernády Ház, ami azért is örvendetes, mert ma is sokan fontosnak tartják Bernádyra, a városépítőre emlékezni, holott a városban pénteken estére több rendezvényt ütemeztek be – mondta házigazdaként Nagy Miklós Kund, lapunk volt főszerkesztője a legendás polgármester 150. születésnapjára szervezett tudományos rendezvényen. Bernády Györgyről, kettős minőségéről, a közéleti személyiségről és emberről esett szó. Pál-Antal Sándor akadémikus Bernádynak a marosvásárhelyi vízmű megépítéséhez való hozzájárulásáról, Sebestyén Mihály a világháború előtti főispánról, Fodor János a 70 éves Bernádyról, míg Józsa András a Szovátához való kötődéséről és az itt betöltött városfejlesztő szerepéről szólt. 

 

Borbély László, a Bernády György Alapítvány elnöke elmondta, hogy a 150 évvel ezelőtt, 1864. április 11-én született Bernádyt méltóképpen kell megünnepelni, hiszen, ha végigtekintünk az erdélyi városokon, tapasztalhatjuk, hogy abban a korban Marosvásárhelyen folyt a legerőteljesebb építkezés, ami az ő nevéhez fűződik. Bernády az épített örökség által itt él közöttünk, minden „sarkon” ott van, nem tudunk olyan helyre menni a városban, ahol ne találkoznánk a nyomával. Tavaly az általa épített Kultúrpalotát ünnepeltük, idén őt fogjuk ünnepelni, többször is. Mindennap újra és újra fedezzük fel Bernádyt, és tegyünk meg mindent, hogy méltók legyünk Bernády emlékéhez!

A legjelentősebb megvalósítás: a vízmű megépítése

Pál-Antal Sándor akadémikus ez alkalommal Marosvásárhely vízhálózatának kiépítését választotta témául, hiszen ez volt a kor talán legjelentősebb megvalósítása, nemcsak a vízellátás szempontjából, hanem közegészségügyi szempontból is. Az 1900-as évek elején a városnak nem volt csatornarendszere, a vizet a patakokból és a kutakból biztosították. Bernády 1902 májusától lett polgármester, s elsődleges feladatának tekintette a vízmű megépítését. Ehhez felhasználta befolyását, például Darányi Ignác földművelésügyi miniszternél, aki Marosvásárhelyre látogatott. Bernády megtudta, hogy Erdélyben hadapródiskolát akarnak létesíteni, Szebenbe utazott, s jóváhagyták, hogy ezt Marosvásárhelyen építsék meg (a mai orvosi és gyógyszerészeti egyetem), egy kikötéssel, ha vezetékes vízzel látják el. A 19.000 lakosú város vízüzemi tervei 1907-re készültek el, a megvalósítás 1.100.000 forintba került, de pénzforrás hiányában csak bankkölcsönösből sikerült elkezdeni az építkezést. Bernádyt mindenfelől támadást érte a költekezés miatt, a legtöbbet a vízműért kellett harcolnia. A számvevőszék is vizsgálódott ez ügyben, de megállapították, hogy Bernády egy koronát sem tulajdonított el. 

Bernády mint főispán a világháború előtt 

Sebestyén Mihály történész Bernády főispáni munkásságát és ebben a tisztségben betöltött szerepét emelte ki az első világháború előtti időszakban, amikor gazdasági recesszió állt be Marosvásárhelyen. A Transilvania étteremben főispáni vacsorákat szerveztek, ahol fehér asztal mellett beszélték meg a város ügyeit. 

– Bernády egy generáció alatt annyit tett, mint két generáció sem – mondta a történész, aki kiemelte, hogy az a személyiség volt, aki a közért és a köznek dolgozott. Nagyon sok volt a tennivaló, bővíteni kellett volna a vágóhidat, s ezzel meg kellett oldani a város zsírral és hússal való ellátását, alapélelmiszereket kellett szerezni a lakosságnak, be kellett fejezni a vízművet, korszerűsíteni kellett volna a vasútállomást, amely akkor esett át az utolsó főjavításon, amikor Rudolf herceg vadászni érkezett. Három kaszárnyát szeretett volna: a tüzérségnek, a gyalogságnak és a huszároknak – hiszen ez lendített volna a város gazdaságán –, de ezekből semmi sem lett. Eléri, hogy Budapestre egy képviselő helyett kettő kerüljön a parlamentbe. Miközben a város ügyeit próbálja intézni, a 19-55 év közötti kenyérkeresőket elviszik katonának. Bernády kéri a lakosságot, segítsenek a kenyérkereső nélkül maradt családoknak, hiszen elszabadultak az árak. A lakosságot mértékletességre inti, a „fényűzés elleni liga” vezető posztját is elvállalta.

Népünnepélyen köszöntötték a 70 éves Bernádyt 

A 70 éves Bernády címmel Fodor János tartott vetített képes előadást, felvázolva életpályájának főbb mozzanatait, majd külön kitért az 1934. évi 70. jeles születésnapra, amikor április 10-től György-napig ünnepelték. Az eseményekről részletesen beszámol az akkori helyi sajtó. 14-én például a reformátusok ünnepelték a kollégiumban, 21-én a város előkelőségei, 23-án „hatalmas rendezvényekről” ír a korabeli sajtó. Ekkorra készült el az egész alakos kép is róla. Az ünnepi vacsorán, banketten 400-an jelentek meg. Bár tisztelte a más kultúrájúakat és nemzetiségűeket, Emil Dandea akkori polgármester még sem ment el az ünnepségre.

Szováta neki köszönheti mai arculatát 

Szováta fejlődése elválaszthatatlan Bernády nevétől – mondta Józsa András helytörténész. Bár pihenni érkezett a fürdővárosba, ott is mindig talált magának elfoglaltságot. Két villa tulajdonosa volt, de egyiket sem ő építtette. Az első villát Sófalvy Illyés Lajostól vásárolta, amit később Bürger Albertnek adott el. A másodikat, az Etelka villát Kelemen Ilonától vette, ez lett Szováta legszebb villája. Bernády a villatulajdonosok egyesületének elnöki tisztségét is betöltötte, itt is közéleti szerepet vállalt, hozzájárult a víz- és csatornahálózat kiépítéséhez, lekövezték a fürdőtelep utcáit. Ő kezdeményezte például a szovátai református templom építését, aminek támogatására hússzoros egyházfenntartói járulékot ajánlott fel. Számos esemény színhelyévé válik a szovátai villa, ide látogat például Ady Endre és Csinszka, az irodalom az ittlétüknek köszönheti a költő Halottak élén című verseskötetét. 

Sajnos, a Bernády-villa ma romos állapotban áll, az új tulajdonos csak a homlokzatot „kénytelen” megőrizni, mögötte luxusszálló épül. 

A tartalmas előadások egy készülő kötetben is megjelennek, amelyben a történészek pontos tényeket, adatokat mentenek át az utókornak. Kár, hogy mindez 

„belterjesen” hangzik el. Mi, magyarok hallgatjuk, olvassuk, akik amúgy is tisztában vagyunk a városépítő nagyságával. Jó lenne, ha azok fülébe jutna el mindez, akik tudomásul sem akarják venni a történelmi tényeket, hogy kész városba költöztek, hogy a Bernády által épített iskolákban tanulnak, az általa megálmodott palotákban dolgoznak. Pedig nekik is fejet kellene hajtani nagysága előtt.