Szerda este Băsescu „találkozott a néppel”. Persze nem úgy, mint ezelőtt hat-hét évvel, amikor egyik „népfürdőből” a másikba esett, parolázott, poharazgatott, heherészett boldog-boldogtalannal. Nem mert kimenni az utcára, ahol a hóvihar ellenére tömegek követelték a lemondását, hanem a Cotroceni-i palota bársonyszőnyegéről mondott sok semmit. Szövegének a lényege az volt, hogy ő maga tökéletes, és tudja, mit kell tennie.
Szerda este Băsescu „találkozott a néppel”. Persze nem úgy, mint ezelőtt hat-hét évvel, amikor egyik „népfürdőből” a másikba esett, parolázott, poharazgatott, heherészett boldog-boldogtalannal. Nem mert kimenni az utcára, ahol a hóvihar ellenére tömegek követelték a lemondását, hanem a Cotroceni-i palota bársonyszőnyegéről mondott sok semmit. Szövegének a lényege az volt, hogy ő maga tökéletes, és tudja, mit kell tennie.
Arról nem beszélt, hogy amikor egy újabb mandátumra készült, nem átallta akár télben-hóban kimenni az Egyetem térre, sőt azt ígérte a felfüggesztése idején mellette tüntetőknek, hogy háromhavonként „alászáll” közéjük. Sikerült is annyira elbolondítania az embereket, – igaz, az azóta szélnek eresztett Baconschi hathatós segítségével –, hogy még azok után is rászavaztak egyesek, miután ország-világ szeme láttára megütött egy gyereket.
Csak azért, hogy ne nézhessenek teljesen hülyének bennünket, egy-két passzust idéznék a 2004-es beszédéből, amikor a parlamentben „Isten engem úgy segéljen!” esküvel tejjel-mézzel folyó Kánaánt, harmonikus és zökkenőmentesen működő államapparátust ígért.
„Biztosíthatom önöket, hogy a mandátumom öt éve alatt Románia funkcionális, törvénytisztelő, versenyképes országgá válik”. „A román népnek olyan elnökre van szüksége, aki méltósággal képviseli, aki az állami intézményekkel karöltve dolgozik azért, hogy kiemelje az országot a szegénységből és legyőzze a korrupciót. Mert a magas szintű korrupció a szegénység kiváltó oka… túl sok a szegény ebben az országban, nagyon sok nyugdíjasnak a nyugdíja a fűtésszámlákra sem elég”. „Nagyon sok fiatal hiszi, hogy Romániában nincs jövője. Ezen változtatni kell”.
Ezek mellett a parlamenttel is szoros és jó kapcsolatot ígért, sőt a sajtószabadság zászlóvivőjének kiáltotta ki magát, mert „sajtószabadság nélkül nincs állampolgári szabadság sem. Jól fogunk élni egy európai Romániában. Isten engem úgy segéljen!”.
Azóta fordult a kocka, az ígéretekből semmi sem lett, csak nyomorúság, valamikori imádói mára sátánnak, Drakulának nevezik, s rövid úton megszabadulnának tőle. Ennek ellenére szerdán azt mondta, nem kell és nem is akar változtatni eddigi viselkedésén, egyetlen „hibája”, hogy néha betelefonál a tévéműsorokba. „Felvállalja a válságot s kivezeti abból a népét”, vagyis esze ágában sincs lemondani, mert „tudom, mit kell tennem”. Jó, hogy szólt, már-már azt hittük, nem tudja, s azért lapított az utóbbi hetekben.
Mindent egybevetve, azonkívül, hogy ez volt talán eddigi legarrogánsabb diskurzusa, nem mondott semmit. Az sem tűnt ki belőle, hogy érti-e egyáltalán, miért van az utcán a fél ország.
De ha tudja…, ő tudja.
