Baricz Lajos: Átlépni a múltam

Átlépni a múltam sehogy sem tudom,

hisz mindig követ, mint egy titkos árnyék,

s mert nem állhatok meg a félúton,

ezért mindenkor verőfényben járnék.

Sok mindent cipelek, ami csak teher,

habár énem része, fájdalmas batyu,

reám nehezedik és a földre ver,

ilyenkor az élet por, korom, hamu.

A hamu alatt még izzik a parázs,

mely ha lángra kapna, lehetne varázs,

a múlt romjain szép, új világ lenne,

még a múltam is megférhetne benne,

a múltra építhet csakis a jelen,

a tegnapi énem már történelem.

2020. május 6.