Banánköztársasággá váltunk, nem csak átvitt értelemben. A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint szép hazánk tavaly háromszor annyi banánt exportált, mint klímaviszonyaink közt honos gyümölcsfajtákat.
Banánköztársasággá váltunk, nem csak átvitt értelemben. A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint szép hazánk tavaly háromszor annyi banánt exportált, mint klímaviszonyaink közt honos gyümölcsfajtákat. Mielőtt valaki keresni kezdené a regáti pálmaligeteket, tegyük hozzá, hogy a kimenő mennyiség túlnyomó része dél-amerikai tájakról jött olcsón, de úgy tűnik, már itt is próbálkoznak néhányan a termesztéssel is.
Nyilvánvaló, hogy a főállásban nyerészkedők állnak elsősorban eme exportsiker mögött, hiszen a valódi banánköztársaságokhoz illő adórendszer nem a tisztességes munkából megélni próbálókat támogatja.
Pláne az új adószabályokkal. A feldolgozással is foglalkozó állattenyésztőkön például háromszorosan is elverik a port, egyszer a takarmány után adóznak az azt megtermő földfelület függvényében, másodszor az állatlétszám után, harmadsorban pedig a késztermék után. De a teljes gazdatársadalomra nézve igazságtalan az új adórendszer, nemcsak az állattenyésztők sorsa lesz keserves. A mezőgazdasági, erdészeti és haltenyésztési jövedelemadók bevezetése, azzal a kisvállalkozói ágazat egészére érvényes új szabállyal körítve, miszerint az alacsony forgalmú kisvállalkozásokat nyereségtől függetlenül háromszázalékos forgalmi adóval sújtják, minden szóvirágnál ékesebben fejezi ki azt, hogy a kormány olvasatában a saját földjük megművelésével próbálkozó gazdák elvetemült bűnözők, akiket üldözni kell. Elődeik még simán elvették a gazdák földjét, de az ma már nem divat, szalonképesebb módja is van az ellehetetlenítésnek.
Nem csak az iparos és szolgáltató kisvállalkozásokat fogja már sújtani az új cégvész, ami a szakavatatlan
kormányosok kétbalkezes adószabályozása miatt fenyeget. Lehetne rá fogadni, hogy az előirányzott összegeket nem fogják begyűjteni a kicsiknek megszigorított adószabályok nyomán, viszont gyarapodni fognak a sorok a szociális intézmények fogadóablakainál. A hoppon maradók élelmesebbje megpróbálkozhat a kereskedéssel, hiszen a belföldi élelemszükséglet nem csökken, és a multik által gyarmatosított nagykereskedelmi hálózat árnyékában morzsák a kisebbeknek is pottyanhatnak.
A banánköztársaság vezetői meg tovább csodálkozhatnak azon, hogy vajon mitől importáljuk a belföldi élelemfogyasztás túlnyomó hányadát, amikor nem csak a belső szükségletek fedezésére, hanem kivitelre is lenne mezőgazdasági potenciál az országban. Ha volna ki ésszel gazdálkodjon a törvényekkel, de ahhoz először egy alapos gyomlálás kellene a politikai parcellán.
