Szélcsengő nem volt válogatós. Bárki megérinthette, a legkisebb fuvallatra is válaszolt, csengett-bongott, vidáman táncolta körbe önmagát. Piros és halványkék szívecskéket lövellt szét maga körül, közben mintha tavaszi illatok áradtak volna szerte a sörszagú lakásban, egy csapásra megfiatalodtak a füstös bútorok. Régebb, röpködés-képtelen Szidónia-korában, mikor még számítógép sem volt a másfél szobás albérletben, sohasem történt ilyesmi vele.
Szélcsengő nem volt válogatós. Bárki megérinthette, a legkisebb fuvallatra is válaszolt, csengett-bongott, vidáman táncolta körbe önmagát. Piros és halványkék szívecskéket lövellt szét maga körül, közben mintha tavaszi illatok áradtak volna szerte a sörszagú lakásban, egy csapásra megfiatalodtak a füstös bútorok. Régebb, röpködés-képtelen Szidónia-korában, mikor még számítógép sem volt a másfél szobás albérletben, sohasem történt ilyesmi vele. Mostanában viszont szürkülettől napkeltéig folyamatosan izzott körülötte a levegő. Egy este Tornádó is rátalált. Kedves volt és félénk, mintha semmi köze sem lenne a nevéhez. Szélcsengőt megbabonázta a simogató hang, a távoli, apró, hódoló mozdulatok. Egy hónap telt el így, ebben a furcsa, egyetlen korábbi mozdulathoz sem hasonlítható lebegésben, és Szélcsengő egyre csendesebb lett. Ha szólították, alig moccant, aztán láthatatlanná vált a képernyőn. Teljes virtuális valójában egyedül Tornádónak létezett.
– Gyere velem Szlovákiába – suttogta egyszer a férfi, pár órával villanyoltás után. Szélcsengő megrázkódott. A sötét csíkos kanapéra nézett, úgy érezte, mintha közeledne feléje a zsírfoltos bútordarab, rajta a fal felé fordult, láthatatlan léggömböket fújó testtel.
– Anya, holnap Bálint-napi buli – térítette magához egy pillanatra a sovány, szőke kislány hangja. A hannah montanás pizsama illatától mintha megszédült volna egy kicsit.
– Elengedlek – suttogta, aztán visszavezette a parányi gyerekszobába a tini lányt. Innentől kezdve hangtalanul intézkedett. Sonkás szendvics, sósperec- és bulipénz a konyhaasztalra, tiszta fehérnemű az alvó ágya mellé, a székre. A számítógépet úgy hagyta. Talán elővigyázatosságból, nehogy felébressze a férfit a hirtelen támadt csend, vagy inkább azért, hogy a képernyőn világító sorok reggel majd őt is ráébresszék a virtuálisból lett valóságra. Csak egy válltáskát vitt magával, benne némi pénzt és fél doboz cigarettát. Tornádó taxival érkezett. Ültek egymás mellett a félhomályban, szótlanul. Odakint egymás után suhantak el az éjszakai fények, mintha egy bársonybőrű, százszemű óriás felejtette volna rajtuk a tekintetét.
