Az újgrammatika kora
2024-03-25 15:00:00
- Kuszálik Péter
Emlékeztetőül egy mondat a múlt heti cikkem végéről: „El nem tudom képzelni, hogy ki és mikor döntötte el: itt az ideje új nyelvtantanítási rendszert alkotni és bevezetni.” – Hitem szerint még további száz évig kibírta volna a régi, de valakik hozzámatattak.
A magyar nyelv valóban romlik, mert a lustaság, a divatozás és a modernizáció féktelen sebességgel rongálja, de maga a nyelvtan nem változott. Majdnem olyan, mint ahogy azt Madách Imre megírta: „A gép forog, az alkotó pihen. / Évmilliókig eljár tengelyén, / Mig egy kerékfogát ujítni kell.” Van egy kis különbség: a Világot az Úr alkotta meg, a magyar nyelvtan pedig ’csak úgy’ lett; születési helye és ideje ismeretlen (a hét vezér vérszerződéséhez sincs köze). A nyelvújítók próbáltak valamiket megigazítani – pl. zsiráf helyett jobbnak vélték a foltos nyakorjánt –, nem sok sikerrel, de a nyelvtanba nem másztak bele. Az igeragozásból nem Göre Gábor kérésére maradt ki a folyamatos múlt és a régmúlt, hanem ’csak úgy’, mert a nyelvtan egy szuverén entitás, amelyik nem miniszterelnöki akaratból él és virul. Az elbeszélő múlt már csak Károli Gáspár bibliájában és néhány népdalban fordul elő (pl.: „elment a két lány virágot szedni, / elindulának, s kezdének menni”).
A nyelvtan már csak ilyen: eljár a tengelyén, a kerékfogak újítását pedig nem a kormányválságokhoz kell igazítani. Az 1968-ban megjelent A magyar nyelvtan tanításának módszertana még érvényes, mert a két szerző – Kuszálik Piroska és Szabó Hajnal – nem vonta vissza az alapelveket. Biztosan tudom.
Tíz évvel ezelőtt kezdett erjedni valami, egy kiadói ismerősöm akkortól számítja a romlás virágainak illatozását. Példát mondok az újgrammatika huncutságaira (forrás: Magyar nyelv és irodalom, Tankönyv a III. osztály számára, EDP, 2021). A 76. oldalon ezt olvashatjuk: „Figyeld meg a következő szavak helyesírását! Mit vettél észre? Most Csiribí rendez, töpreng; figyel, javasol. Ezelőtt Csiribí rendezett, töprengett; figyelt, javasolt.” – Ismerős a dolog, az igék múlt idejéről szól(na) a lecke. A múlt idő jele mássalhangzó után: ’-t’, magánhangzó után: ’-tt’. (Szükség szerint egy-egy kötőhangot is beiktatunk, pl.: folytatott, szidott.)
Jön a bukfenc! „Most Csiribí: lefekszik, alszik, felébred, marad, halad, eltéved. Ezelőtt Csiribí lefeküdt, aludt, felébredt, maradt, haladt, eltévedt.” A szerző – a múlt idejű igék táblázatában – úgy emeli ki a ’-dt’ toldalékot, mintha az a múlt időnek valamely különös jele lenne.
Négy igének a szótöve ’d’-re végződik (ébred, marad, halad, téved), természetes, hogy a múlt ideje kap egy ’-t’, és annyi. A lefekszik és alszik igék múlt idejű alakját rendhagyó módon képezzük (ezért tévedt oda ’-d’ betű), de ha már besuttyant, az is megkapja a maga ’-t’ jelét. A hat darab múlt idejű ige megkapta a ’-t’ toldalékot (jelet), a furcsaság csak annyi, hogy a ’-dt’ kiolvasva ’-tt’-nek hangzik. Ez a részleges hasonulás példája, de mi az ördögöt keres ez a múlt időnél? Válaszom a szerzők által föltett „Mit vettél észre?” kérdésre: kaotikus a könyv rendszere!
A részleges és a teljes hasonulás meg az összeolvadás a hangtanhoz tartozik, az ige múlt ideje pedig a szótanhoz. Az évszázados logikai rend szerint a nyelvtantanítás a hangtannal kezdődik és a szótannal folytatódik. Amikor a tanmenet elérkezik a szófajokhoz – azon belül pedig az igékhez –, akkor az ott előforduló hangtani módosulásokat már ismerősként üdvözölhetik a csemeték. Ám ha a hasonulás, összeolvadás, zöngésülés fogalmakat nem a maga helyén és idejében tanulta meg, hanem csak az ige múlt idejénél hall először ezekről a dolgokról, akkor következik be a ’Bálám szamara’-effektus.
Nyilvánvaló, hogy a nyelvtani alapfogalmakat nem az akadémiai nyelvtankönyvből fogja megtanulni a pocolista, hanem az ő tudásszintjéhez igazított könyvből. A ’palatális’ szó értelmét nem kell ismernie, de a rövid (a, e, i…) és hosszú (á, é, í…), valamint a magas (e, é, i, í, ö, ő, ü, ű) és mély (a, á, o, ó, u, ú) hangrendű magánhangzókat röptében kell felismernie. A mássalhangzóknál nem kell ismernie az ajak-, fog-, íny- és gégehang fogalmát, de a zöngés és zöngétlen közötti különbség megállapítását élvezni fogják, mert – ujjaikat a gégéjükre téve – ők maguk állapíthatják meg, hogy melyik micsoda.
Ahogy elnézem: a tankönyv szerzői új (ezoterikus?) elvek szerint dolgoztak. A harmadik osztályos könyvben nem szerepelnek a magyar nyelvtan elemi fogalmai: főnév, ige, igeidők (múlt és jelen). Ennek megfelelően az igeidőket is csak diszkréten körülírják: Csiribí ezelőtt azt csinálta, most mást. Mikor fogják megtanulni az alapfogalmakat? A 121. oldalon azt kérik a tanulóktól: „Alakítsd át a felsorolt szavakat a példa alapján!” – ahelyett, hogy azt írnák: „Tedd múlt időbe a következő igéket!” Azt a nemjóját, méghogy „szavakat átalakítani”? Az ’anyanyelvi kommunikációban’ még az is megtörténhet, hogy forgácsolással vagy kovácsolással alakítják a szavakat, a magyar nyelvtan eszköztárában pontosan meghatározott fogalmak állnak a nyelv tudatos használóinak a rendelkezésére. A szavakat képzővel / jellel / raggal látjuk el, annak érdekében, hogy épkézláb mondatokká formáljuk a mondandónkat.
A 123. oldalon a melléknevek fokozásának példáival találkozunk, de ezt csak az öregek tudják, mert a tankönyvben nincs meghatározva sem a melléknév, sem a fokozás (középfok, felsőfok, túlzófok), de az sem, hogy melyik miről ismerhető fel. A könyv szerzői ne ösztönökre és sejtésekre bazírozzanak, hanem határozzák meg a fogalmakat („a középfok jele: -bb, a felsőfok jele: leg-…-bb”)!
Az oldal tetején ez a parancs olvasható: „Egészítsd ki a mondatokat tulajdonságot jelölő szavakkal!” Ha egyszer megtanítják annak a csemetének, hogy a tulajdonságot jelölő szavakat melléknévnek nevezzük, akkor attól a perctől kezdve nem a háromszavas körülírást fogják használni, hanem az erre szánt – őseink által alkotott / kölcsönzött – fogalmat. Miért nem bíznak a gyermekek memóriájában? A tankönyv szerzői mit kérnek otthon, a terített asztalnál: ’fehér színű, porított ásványi fűszert’ vagy sót? A nyelvtan nem sejtésekre és ösztönökre épít, hanem pontos / szabványos fogalmakat használ.
