Az összefogás fontosságát hangsúlyozták

Magas magyar állami kitüntetés dr. Tamási Zsoltnak

Erkölcsösen, fáradhatatlanul kell készülni az életre. Bármilyen is a korszellem, a felelősségteljes szolgálatot, az összefogást, az örök igazság tanítását vállalni kell – hangzott el a biztatás a szentmisén, amelyet Tuzson Attila iskolalelkész és Msgr. Marton József nagyprépost mutatott be. 

A továbbiakban Percze László konzul köszöntötte dr. Tamási Zsolt Józsefet és családját, az RMDSZ megyei és városi vezetőit, Soós Zoltán polgármestert, Vincze Loránt európai parlamenti képviselőt és a szentmise minden résztvevőjét, majd átadta a szót Tóth László főkonzulnak. 

Miben rejlik a hajdani és a mai iskolának nevet adó II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választásának jelentősége, akit 317 évvel ezelőtt a Maros szomszédságában lévő egykori Dinnyeföldön, a mai Cuza Vodă utca környékén iktattak be? Mit üzen a mai kor emberének, mi a tanulsága számunkra? – tette fel a kérdést beszédében a főkonzul. 

Rákóczi szabadságharcának az esszenciája az egység megteremtése volt. A kuruc sereg azért duzzadhatott a többszörösére, mert zászlajára az „Istennel a hazáért és a szabadságért” célt tűzte. A szabadságharcban a fejedelem egységet tudott teremteni a kibékíthetetlennek tűnő ellentétek feloldásában, aminek üzenete az volt, az ma is, hogy „az igaz ügyért félre kell tenni minden, a közösséget megosztó ellentétet, személyes ambíciót, és az így létrejött összefogással pedig sikert lehet elérni”. Bár a Rákóczi vezette szabadságharc katonai értelemben elbukott, mégsem volt hiábavaló, mivel a harcot lezáró szatmári béke lehetőséget teremtett a magyar nemzetnek a fejlődésre, Magyarország és Erdély szabadságjogainak a megőrzésére. II. Rákóczi Ferenc példamutatása pedig, aki az elnyomók kegyét visszautasítva a száműzetést választotta, jelképévé vált annak a szellemiségnek, amely egy magasabb célért, egy közös nemzeti ügyért a legnagyobb áldozat vállalására is képes volt. 

A továbbiakban a főkonzul Bolyai János ismert mondását idézte: „Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőségei közül a legnehezebbet választja”. 

Majd szólt arról, hogy „a katolikus iskola ügyét a legnagyobb elkötelezettséggel és áldozatkészséggel felkaroló Tamási Zsolt igazgató ebben a szellemben cselekszik: az út, amelyet ő maga és az intézmény bejárt és bejár, a legnehezebb – erről sajnos mindegyre megbizonyosodhatunk: elég, ha az elmúlt hónapok negatív és jogszűkítő döntéseire gondolunk”. De bármennyire is nehéz lehet az út, Bolyai intelme és ez az alkalom is azt bizonyítja, hogy senkinek sem kell egyedül mennie azon, hiszen a diákok és családjuk, a római katolikus egyház, a politikai érdekképviselet és az anyaország képviselete is támaszt jelent. 

 „Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud” – kívánta beszédének végén egy Kodály – idézettel a rákóczis közösségnek és a marosvásárhelyi magyarságnak, hogy kölcsönös tisztelet és együttműködés legyen tagjai között.

Végül elhangzott, hogy a kitüntetés az iskola minden pedagógusának, a szülőknek és diákoknak, valamint a város, Székelyföld és Erdély összefogásának elismerése is egyben, mindazoké, akik kitartottak a marosvásárhelyi magyar közösség iskola iránti jogos igénye és küzdelme mellett. 

A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett dr. Tamási Zsolt-József laudációját Percze László konzul olvasta fel. Ebből idézünk: Tamási Zsolt 1975-ben született Szászrégenben, a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Líceumban érettségizett, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán végezte az alapképzést, majd mesteri és doktori tanulmányait. A doktori fokozatot 2005-ben szerezte meg. Pedagógusi tevékenységét a marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola történelem- és katolikus vallástanári katedráján kezdte, majd 2015-től a Római Katolikus Teológiai Líceumban folytatta. Iskolai munkásságával párhuzamosan az egyetemi oktatásban is aktív szerepet vállalt. 2001-23 között a Sapientia EMTE kultúrtörténeti tanára. Tanított egyháztörténetet, történelmet, a történelemtanítás módszertanát. Pécsett és Szegeden posztdoktori kutatóként dolgozott, 2007-től a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagjává választották, 2007-től az MTA – Kolozsvári Akadémiai Bizottság, történettudományi és teológiatudományok szakbizottságának, 2014-től az Erdélyi Katolikus Státus Alapítvány kuratóriumi tagja, 2013 októberétől a Sapientia Alapítvány kurátora. Szakmai konferenciák rendszeres meghívottja, neve alatt 120 szakmai közlemény jelent meg, zömében az 1848/49-es forradalom időszakának erdélyi katolikus vonatkozásairól. 2009-ben létrehozta az Erdélyi Római Katolikus Főegyházmegye kreativitásvetélkedőjét, amelynek főszervezője. A vetélkedőn 12 versenykategóriában átlagosan évente 1000 diák vesz részt, így ez a legnagyobb diáklétszámot megmozgató, a minisztérium versenynaptárában is szereplő magyar nyelvű iskolai vetélkedő. 

Szakmai és nevelői munkájának az elismerését tükröző díjainak hosszú a sora: az MTA Kutatói Pályadíja, a Keresztény Szó folyóirat szerzői nívódíja, az RMDSZ Ezüstfenyő, valamint Könyv és Gyertya díja, az RMPSZ Emlékplakettje, a Külhoni Magyarságért díj, az MTA Domus emléklapja, amelyet az elmúlt 25 év legsikeresebb Domus-ösztöndíjasaként vehetett át.

2002-től a marosvásárhelyi önkormányzat iskolákért felelős tanácsosa, 2023-tól a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke. 

„Tamási Zsolt alkotó és alakító ember. Igazgatóként figyelemmel kíséri és segíti a diákok fejlődését, inspirálja és ösztönzi környezetét. Az önálló katolikus oktatás elindításáért vívott harc során a meg nem alkuvás és a kitartás szimbóluma, ezzel pedig a marosvásárhelyi magyar közösség számára méltó példakép. A sokat emlegetett szakmai, közéleti feladatkörei mellett a római katolikus egyház aktív tagja, aki mind egyházmegyei, mind helyi szinten sok feladatot vállal. Közösségi áldozatvállalása mellett… példás családfő, szerető férj és három gyönyörű gyermek édesapja.

…Az erdélyi magyarság keresztény szellemben történő nevelését szolgáló és az egyháztörténet oktatása terén is kiemelkedő munkája, valamint odaadó intézményvezetői, tehetséggondozói és közösségszervezői tevékenysége elismeréseként Sulyok Tamás köztársasági elnök úr Tamási Zsolt részére a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozza” – hallottuk a méltatásban, majd a főkonzul átadta a díjat, amit szűnni nem akaró taps követett. 

Tamási Zsolt köszönetet mondott a megtisztelő kitüntetésért, majd háláját fejezte ki a Jóistennek, hogy egyengette és egyengeti a személyes útját és az iskola útját is, amely sokszor került nehézségek elé, de ezek a nehézségek csak új erőt adó kihívások mindannyiuk számára. Háláját fejezte ki azért is, hogy a göröngyös úton társak veszik körül, és családja megértése és támogatása nélkül nehéz lenne felvállalni ezt az utat. Hálás továbbá azért is, hogy a vállalt úton munkatársaival együtt folyamatosan tapasztalja a nagyobb közösség, a magyar kormány, a hazai politikai közösség, a bizalmat szavazó szülők, alig ismert vagy ismeretlen emberek bátorító támogatását, és Siklódi Burus Botondnak, a pedagógusszövetség elnökének azért, hogy erre a kitüntetésre javasolta. 

Köszönetében Tamási Zsolt Reményik Sándor ismert verssorát idézte: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát”. Hiszen a templom falai jelentik az egyetlen biztos menedéket, amikor valakik úgy döntenek, hogy hivatalosan nem lehet római katolikus iskola – tette hozzá.

Végül Kovács Mihály Levente, a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet elnöke, a megyei tanács alelnöke szólalt fel, és nevezte beszédében a meg nem alkuvás és kitartás szimbólumának Tamási Zsoltot, akinek „szakmai tudása mellé őszinte elhivatottság, állandó tettrekészség, alázat és jó adag szerénység társul. Olyan tulajdonságok ezek, amelyekkel nemcsak pillére, de erkölcsi iránytűje lett a szövetség marosvásárhelyi szervezetének. Büszke vagyok arra, hogy vele dolgozhatom” – köszönte meg a kitartást és elszántságot. 

A szentmisét követően a jelenlévők a Vár sétányra vonultak, ahol lerótták kegyeletüket II. Rákóczi Ferenc szobra előtt.