Az önmagát megíró regény

Ha fázik a lélek

„Két ember együttéléséhez szükség van a beszélgetésekre, közelségre, egymásra figyelésre. Ha ez nem történik meg, eluralkodik a »külön« élménye a kapcsolatban, a társtalanság és magányosság érzete. Ekkor kezd fázni a lélek. És ha nincs akit szeressen, vagy aki viszontszeresse, bele is tud pusztulni a nagy szeretetlenségbe” – erre int, figyelmeztet, és ebből az állapotból mutat kiutat a kézdivásárhelyi Székely Ildikó, írói álnevén Czernay Hajna Ha fázik a lélek. Egy nő házasságon kívüli boldog kapcsolatban című első regénye. Az alkotóval a Marosvásárhelyen is kapható könyv kapcsán a virtuális térben beszélgettünk. 

– Megkerülhetetlen a szokásos kérdés: hogyan született meg a regényírás gondolata?

– Nem gondoltam arra, hogy könyv lesz belőle. Egyszerűen csak elragadott egy esős reggel szépsége, hangtalansága, szürkesége, és azt papírra vetettem. Elolvasta pár barátom, akiknek átküldtem a kéziratot, és azt mondták, ez annyira gyönyörű, annyira lélekhez szóló, légy szíves, folytasd! És folytattam. Valójában történet sem volt. Semmi. Amíg írtam, addig alakult, íródott. Mintha önmagát írta volna meg. 

– Úgy tudom, ez az első műved. Kiforrott hangvételű, lírai szépségű történet. Aki elolvassa, biztosan érzi, hogy már korábban is szorosabb kapcsolatban kellett lenned az irodalommal.

– Kiskorom óta, amióta megtanultam olvasni, nagy könyvmoly vagyok. Imádtam kislányként olyan irodalmat böngészni, ami talán meg is haladta az értelmi képességeimet. Ezeket a könyveket – a világirodalom remekműveit – felnőtt fejjel vettem újra kézbe. Én magam azonban csak naplót és kis versikéket írtam.

– Felnőttként, a munkád során érintkeztél-e valamilyen módon az irodalom világával?

– A tanulmányaim befejezése után egy bankban helyezkedtem el különböző funkciókban. 23 évet dolgoztam ott, az utolsó években kapcsolattartó menedzserként. Három éve már, hogy a bank mellett belső indíttatásra elvégeztem egy masszázskurzust, és egy éve csak azzal foglalkozom. A hobbim a munkám is. Szeretek segíteni embereken, a belőlük feltörő hála nekem is erőt ad, feltölt, megerősít abban, hogy az utamon járok. A bankból való kilépésem következménye az elcsendesedés és egy belső, mély nyugalom megélése volt, ami a mai napig hozzásegít ahhoz, hogy masszőrként jelen legyek, hiszen sokszor lelki terápia jellegű a munkám, nemcsak a fizikai tevékenységre terjed ki. Ez az elcsendesedés, a rohanásból való kilépés egy másik életmódot tárt elém, egy olyan emberét, akinek van ideje rácsodálkozni a természet szépségére, a felhők játékára, olvasni, írni, túrázni, kerékpározni. Mivel két nagy fiam van, akik már a saját útjukat járják, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem teljes mértékben támogat mind az írással kapcsolatos törekvésemben, mind a házimunkában, bőven van időm alkotni.

Didergők ,,megkövezése” 

– A regényed egy kiégett házasságban élő nőről és házasságon kívüli szerelméről szól. Ki, mi ihlette a témát? 

– A sok beszélgetés a nőkkel, illetve a rengeteg lelki teher, amit viselnek, viselünk.

– A párbeszédek tapasztalatai, következtetései alapján meglátásod szerint mennyire elfogadó az erdélyi társadalom – a tágabb környezet mellett a rokonok, barátok, ismerősök szűkebb köre – azzal a nővel, aki a házasságából kitekintve próbál boldog lenni?

– A társadalom egyáltalán nem toleráns ilyen helyzetben. Napjainkban is tapasztaljuk, hogy amíg egy férfi részéről ez akár bocsánatos bűnnek számít, a nőt mind a férfiak, mind a nőtársak elítélik. Pedig ma is nagyon sok nő – és nem egy férfi – él olyan párkapcsolatban, amelyben nem teljesedik ki, hiányérzete van, szeretetre, törődésre, odafigyelésre vágyik. Ha a párja nem ismeri fel időben ezt, a kapcsolat kihűlése elkerülhetetlenné válik. Ilyenkor kezd fázni a lélek. Ha ebben a nagy szeretetlenségben a két fél elengedi egymás kezét, megtörténhet, hogy az egyikük életébe belép valaki, aki éppen azt pótolja, amit a társától nem kapott meg. Ha viszont a pár még mindig szereti egymást, talán megmenthető a kapcsolatuk.

– Talán ebben a könyved is segítségül jöhet, és nem kizárólag a női olvasóknak. Jól gondolom, hogy a férfiakhoz is szól?

– Így van. Ha a férfiak elolvassák, rádöbbennek arra, hogy a nő – mivel másfajta energetikát képvisel, érzékenyebb, finomabb a lelke – állandó biztonságot, szeretetet, törődést igényelne. A férfiak sokszor későn veszik észre, vagy észre sem veszik, hogy van valami probléma a kapcsolatukban. Mivel másfajta szeretetnyelvet beszélünk – hiszen hozzánk, nőkhöz, a lelkünkön keresztül vezet az út –, nagyon fontos lenne odafigyelni egymásra, és sort keríteni olyan beszélgetésekre, amikor csak egymásra szánjuk az időt. Mi, nők, szeretjük azt, ha a párunk kitalálja, vagy legalábbis megsejti a gondolatainkat, és azoknak megfelelően cselekszik. Ez megnehezíti a férfiak dolgát, mivel ők nem ennyire érzékenyek. Ezért fontos, hogy kimondjuk mindazt, ami örömet szerez, és azt is, ami fáj, ami bánt minket ott, legbelül. Ha szőnyeg alá söpörjük, a halom csak gyűlni fog, nagyobb és nagyobb lesz, amíg teljesen el nem választ egymástól.

– Néha azonban felcserélődnek a szerepek, léteznek domináns nők és érzékeny férfiak alkotta párok is. Nekik mit üzen a könyv?

– Az egymásra figyelést tanítja mindenekfelett. Hiszen nemhiába kerültek össze ők ketten, így egészítik ki egymást, együtt van megtapasztalnivalójuk. Számukra is ugyanúgy fontos, hogy ne engedjék el egymás kezét.

Mint gátat átszakító víztömeg…

– A regényed mindössze öt hét alatt íródott meg. Milyen volt ez alatt az intenzív alkotói folyamat alatt az életed? 

– A megszokott mederben zajlott. Folyamatosan fogadtam a frissülni, gyógyulni vágyó vendégeket, és minden szabadidőmben írtam. Nem tudtam nem írni, annyira erős volt az ez iránti vágy. Van amikor az írás terápia, a szavaknak felszínre kell törniük, mint egy gátat átszakító, hatalmas víztömegnek. Az én könyvem is így született. Amúgy nagyrészt mobiltelefonon jöttek világra a sorok. Mivel az mindig kéznél volt, az értékes gondolatok, sürgető ihletek rögtön lejegyződtek. Talán ezért is készült el a mű ilyen rövid idő alatt.

– Beszéljünk kicsit az írói álnevedről.

– A Czernay Hajna a régi magyar nevekre emlékeztet. Úgy éreztem, ez illik igazán a könyvhöz, ahhoz az idős lélekhez, aki Rékaként tapasztalja meg házasságon kívül a szerelmet.

– Szentírásból vett idézetek, illetve a lélekvándorlásra való utalások is átszövik a könyvet. Milyen spirituális talajban gyökerezik ez az írói világ?

– 2009-ben édesapám halála indított el a keresés, önkutatás útján. Rengeteg tanítónál, gyógyítónál jártam, ugyanakkor faltam az ezoterikus irodalmat, foglalkoztatott az agykontroll és sok egyéb. A szellemi táplálék szempontjából szinte ,,mindenevő” voltam. Aztán eljött az idő, amikor rájöttem, hogy mindaz, amit keresek, bennem van, rendelkezem már mindennel, amit szerettem volna megkapni, az életem részévé tenni. Ehhez a felismeréshez csak hagynom kellett az isteni gondviselést, hogy rendelkezzen, tegye a dolgát azon a személyiségen vagy inkább fizikai formán keresztül, aki által itt, a földön megnyilvánulok. Ezt a megtapasztalást próbálom az olvasóknak is átadni, hogy megértsék, mindenikünkben benne van az, amiért sóvárgunk.

Megszületendőben a következő 

– Úgy tudom, Marosvásárhelyen is kapható már a regény. 

– A Bookyard cég forgalmazza itt, illetve a szászrégeni, szovátai, parajdi üzleteiben. Először egyébként elektronikus formában került kiadásra, előtte egy szakkönyvből tanultam meg az ebook kiadásának fortélyait. Jelenleg több mint 30 webáruház honlapján található meg. Nyomtatott könyvként a budapesti Underground Kiadó vállalta a kiadását.

– A Ha fázik a lélek szeptemberben jött ki a nyomdából. Milyen volt a fogadtatása?

– Csodálatos visszajelzéseket kaptam és kapok – nem sokkal a megjelenése után még 200 példányt kellett rendelnem a könyvből –, és ez megerősít abban, hogy meg kellett írni egy ilyen témájú könyvet. Nincs az a nő, aki ne ismerne magára a főhős valamelyik szerepében. 

– Lesz folytatás?

– Már készül az új könyvem, melynek címe A visszhang. Mélylélektani mű ez is, és szintén egy nő sorsát tárja fel. Arra tanít, hogy a belső világunk mindig megteremti a kinti valóságot, valójában ez a visszhang. Makrokozmosz, mikrokozmosz – egyik sincs a másik nélkül. Ami fent, az lent.