Marosvásárhely polgármesteri széke Erdély-szerte szinte a legfontosabb a magyar közösség számára, de ugyanúgy „frontvárosnak” tekintik a többséget képviselő jelöltek is.
A választási kampány végéhez értünk. A korábbi évekhez képest akár csendesnek volt mondható az idei, a „piszkosabb” része a Facebookon zajlott, ahol sokkal egyszerűbbek a dolgok: nem muszáj az arcot és nevet vállalni, ismeretlenség vagy álnév, sőt álarc mögé bújva lehet szitkozódni, álhíreket felröppenteni, rágalmazni, kitalációkkal besározni a politikai ellenfeleket.
Ami pedig a mindennapi életben történt, az a szokásos volt. Talán annyi lehet az újdonság, hogy a jelöltek és nem a politikai alakulatok voltak a „főszereplők”. Így a kampányban – kevés kivétellel – a polgármesterjelöltek, meg a megyei tanács elnöki tisztére áhítozók között folyt a nyilatkozatháború.
Marosvásárhely polgármesteri széke Erdély-szerte szinte a legfontosabb a magyar közösség számára, de ugyanúgy „frontvárosnak” tekintik a többséget képviselő jelöltek is. Bár öten szálltak versenybe, az igazi harc két esélyes jelölt, a jelenleg funkcióban levő városvezető és az RMDSZ jelöltje között dől el vasárnap. A legutóbbi felmérések eredményei szerint a két jelölt népszerűségi mutatója egyre jobban közeledik egymáshoz. Ami azt jelenti, hogy esélye van a vásárhelyi magyarságnak visszaszerezni a tizenkét éve elveszített városvezetői tisztséget. Az esély adott, nem kellene elszalasztani.
A megyei tanács elnöki funkciója is nagy lehetőségeket rejt a megye magyarsága számára. Itt négyen indulnak, azonban csupán egy van közöttük, aki nyugodt lelkiismerettel kérheti a választóktól a bizalmat, mert az elmúlt időszakban bizonyított: szavát betartotta, a múlt kampányban tett ígéreteit nem felejtette el a választások másnapján, úgy hogy nem kell lesütnie a szemét, amikor arra kéri az embereket, hogy ne habozzanak, ne lapozzanak, szavazzanak. Ám nem lehet eléggé hangsúlyozni a városi és a megyei tanács fontosságát, hiszen ezek a testületek döntenek a város és a megye sorsáról.
Az örökzöld jelszó, a magyarság egysége, újra égetően fontos tehát. A legesélyesebb jelölteket kell mandátumhoz juttatni. Élni kell az adott eséllyel.
Mózes Edith
