Az erdélyi színházi Hollywood

Vasárnap zárult a 29. Nagyszebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál

Nem lehet a teljesség igényével írni a Nagyszebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválról (FITS). Szakmabelinek és laikusnak sem. Mert lehetetlen összefoglalni néhány sorban mindazt, ami ilyenkor nyáron, immár huszonkilenc éve történik e fesztiválon, a szászok egykori székvárosában. Mindegyik ide elhozott előadás, performance, táncszínházi produkció – és sorolhatnánk a színházművészetek széles skáláját – megér egy külön misét, és összességében mindegyik kiadás is immár színháztörténeti momentummá vált.

Jövőre a FITS 30 éves. 

Az ember életében ez a legkreatívabb életkor, ami mögött már van tapasztalat és kellő lendület a felhalmozott tudás kamatoztatására. Valószínűleg így van ez e fesztivállal is, ahova nem csak a szakmabelieknek „kötelező” elmenniük, hanem a színházkedvelő, „mezítlábas” nézőknek is. A nagyszebeni fesztivál nemcsak az értők, értelmezők, átértékelők, kritizálók, megélők és túlélők, játszók, rendezők és a színház bűvkörében élők számára kínál élményt, feltöltődést, hanem bárkinek, aki ilyenkor végigsétál Hermannstadt központjában, a színházzá alakított tereken, vagy jegyet vált és belép az ilyenkor színházművészeti produkciók által belakott helyiségekbe. Egynapos látogatóként megpróbáltam önmagamnak megfejteni, hogy mi a titka ennek a kitartó – szervezés szempontjából kolosszus – vállalkozásnak, amelyet Constantin Chiriac, a szebeni Radu Stanca Állami Színház igazgatója 1993-ban indított útjára. Dokumentumfilm is készült már e jelenségről. A Moldvából Erdélybe került színész (1980-ban végezte Jászvásáron színművészeti tanulmányait) saját bevallása szerint csak ideglenesen választotta Nagyszebent. Aztán maradt, doktorált, és Nagy-Britanniában, majd az Amerikai Egyesült Államokban kulturális menedzsmentet tanult. És egy nagyot gondolt. Olyat talált ki és működtet, amely ma joggal nevezhető Kelet-Európa (ha nem Európa) legnagyobb színházi fesztiváljának. Természetesen e munkában a három évtized során több százan segítették. A statisztikák szerint 10 nap alatt mintegy 70 ország 3300 művésze fordul meg közel 600 eseményen. A 200 fős szervezőstáb mellett 600 önkéntes is jelen van, egyebek mellett a távoli Japánból és más, több tízezer kilométerre levő országokból. 

A város s ennek központja – az egykor ott lakó szászok által épített impozáns épületeivel – méltó díszletet kínál egy ilyen fesztiválhoz. Az 1990-es évek elején elhanyagolt külsejű történelmi városrész arculatának újjászületéséhez kétségtelenül hozzájárult az Európa kulturális fővárosa rangot 2007-ben elnyert pályázat is. De nem csak a külsőségek számítanak, hanem a politikai, önkormányzati akarat, a tapasztalat és a sok munka, amelynek gyümölcsét nem csak e cím jelentette, hanem az a mentalitásváltás, amelyet e siker generált. És amelyhez kétségtelenül hozzájárult a nemzetközi fesztivál is. A fesztivál a fővárosi rangot követően Nagyszeben (kulturális) védjegyévé vált. A minőségi kulturális kínálat, az egyediség, az ötletesség, a mindegyre megújuló kínálat mindig vonzó. Nem csak a kultúrafogyasztók, hanem a támogatók számára is. 

Nem túlzás Cannes, Hollywood és a filmszakma megannyi világszemléjének helyszínéhez hasonlítani ezt a várost. Még akkor is, ha Erdélyben nincs tétje a jelenlétnek. De bármelyik más rangos nemzetközi színházi fesztivál helyszínét is megemlíthetnénk. Nem véletlen a példa, hiszen a Los Angeles-ihez hasonlóan itt is van, és minden évben a világon elismert színházi szakemberek nevével bővül a hírességek sétánya. A névtáblák nyomot hagynak a jelenben a jövőnek. Olyan emberek emlékét örökítik meg, akik már ott vannak a kulturális galaxisban. És eljöttek Nagyszebenbe, mert rangot jelent számukra ott lenni, jelezni, emléket hagyni. A szakmai jelenléten, a kortárs színházművészetek fórumain, műhelytalálkozóin túl a fesztiválnak különleges hangulata van a laikusok számára is. Az utcai forgatagban nem számít, hogy milyen nemzetiségű, anyanyelvű és kulturális közegből való vagy. Észre sem vehetők az egykori szász patríciusok házán vagy a középületen elhelyezett – a román nemzeti kultúra ébredésének időszakát jelző – emléktáblák. 

Nem messze Gheorghe Lazăr, a román nacionalizmust fellendítő Erdélyi Iskola tagja egykori köztéri szobrától – amelyet az 1990-es évek utáni térrendezéskor eltávolítottak –, a múzeumalapító Samuel von Brukenthal szobra szemlélte némán a történteket, és ezúttal senkit sem zavart jelenléte. A színház egyetemességének olvasztótégelye magával ragadó. És ehhez hozzájárul az is, hogy a meghívott színházi produkciók által minden évben valami újat, mást próbálnak bevetni a szervezők. Az idén úgy tűnt, hogy a látványszínház, az utcai performance, a mozgásszínházi produkciók és a cirkuszi mutatványok uralták a tereket. Nem véletlenül, hiszen az idei rendezvény egyik újdonságaként az európai kortárs cirkuszi és utcaszínházi hálózat, az Artcen és a Circostrada nemzetközi fejlesztési osztály koordinátora, Stephane Segreto-Aguilar – aki június 30-án online bekapcsolódott a szebeni előadásbörze tanácskozásába – bejelentette, hogy a fesztivált befogadták a 127 tagot számláló hálózatba, így a Radu Stanca Nemzeti Színház is immár partnerként vállalta el a hálózat szakterületén több esemény szervezését. (A Circostrada 2003-ban jött létre az utcai, szabadtéri színház és a kortárs cirkuszművészeti forma népszerűsítéséért, támogatásáért.) 

A múlt vasárnap zárult rendezvény tíz napja alatt 80 helyszínen több mint 800 programot lehetett követni. A színházi előadások mellett koncertek, cirkuszi mutatványok, konferenciák, könyvbemutatók, névtáblaavató (a hírességek sétányán) és sok más esemény tarkította a kínálatot. 75 országból több mint 3500 résztvevője volt a fesztiválnak. Naponta 85.000-en vettek részt az eseményeken az előadótermekben és szabadtéren. És ami újdonság volt, online felületeken élőben lehetett követni az előadásokat. A TikTokon 150.000-en, a fesztivál mobilalkalmazásán 10.000-en, a honlapon keresztül 70 ezren kapcsolódtak be az eseményekbe. A FITS Talk csetvonalon az idén 20.000-en léptek be, az Instagramon 50.000-en rendszeresen üzentek és követték a videófelvételeket, a Facebookon pedig 600.000-en követték a fesztivált. Kell-e ennél meggyőzőbb érv arra, hogy az életben legalább egyszer el kell jutni a Nagyszebeni Nemzetközi Színházi fesztiválra? 

A harmincadikat 2023. június 23. és július 2. között szervezik, valószínűleg a jubileumnak köszönhetően még gazdagabb programkínálattal. Addig is: egy évig tartó vastaps!