A kidobott állatok megmentői

Marosvásárhelyen három éve alakult meg a Save&Smile Állatmentő Egyesület, önkéntesei azóta is fáradhatatlanul próbálják szebbé tenni a gazdátlanná vált állatok életét. Komolyságukat és szakértelmüket mi sem bizonyítja jobban, hogy a helyi állatrendőrség is őket kéri fel a beavatkozásoknál, és a megmentett állatok sorsát is rájuk bízza. Végzik ezt a munkát ingyen, saját pénzforrásaikból, de meddig lehet bizonytalanul érkező adományokból fennmaradni? 

Annak ellenére, hogy fontos szerepet töltenek be a sérült, beteg, elhagyott kutyák és cicák életének a megmentésében, az állatvédelmi törvények alkalmazásának ismertetésében, eddig sem helyi, sem megyei szintű finanszírozásban nem részesültek. Pedig nélkülük talán még több volna az erdők mellett, bokrok között, útszélen vagy lakótelepeken gazdájára váró kóbor állat, illetve a járművek okozta baleset. Facebook közösségi oldalukon sokszor fordulnak kétségbeesetten az állatbarátokhoz anyagi támogatásért, esetenként a kétszázhoz közelítő mentett állatnak még a mindennapi eledel beszerzése is anyagi nehézséget jelent. Mivel nincs saját menhelyük, ideiglenes befogadókat keresnek az eldobott vagy rossz körülmények között élő állatoknak mindaddig, míg megfelelő örökbefogadó gazdát nem találnak számukra. A különböző területeken dolgozó tizenegy önkéntes közös jellemzője az állatok szeretete, az empátia, a segítőkészség és a lemondás. Annak ellenére, hogy évente többször is szerveznek sterilizálási akciókat vidéken, még mindig rendkívül sok az eldobott állat. Legutóbbi bejegyzésükben Szászrégen mellett magára hagyott tizennégy kiskutya fotóját osztották meg. 

Yvonne kutyus csontsoványan és rendkívül rossz egészségi állapotban a dedrádszéplaki erdő mellett, az úttesten várta a végzetét, amikor megmentették, és az egyesület gondjaira bízták. Már több mint egy éve gondozzák, az eltelt időben szép és hálás állattá vált. A hasonló történetek sorát folytatni lehetne. Érthetetlen, hogy azok a gazdák, akik képesek sorsukra hagyni az alig megszületett apróságokat, miért nem viszik el állataikat az egyesület által évente többször kezdeményezett ingyenes sterilizálási akciókra. Valóságos pszichikai terrornak teszik ki az egyesület önkénteseit, akik nem tudnak közömbösek maradni, a magatehetetlen apróságok mellett elmenni.

A szeptemberi ennivalóra gyűjtenek

Roşca Ancuţa Noela, az egyesület elnöke kérdésünkre elmondta, hogy a körülményektől, az évszaktól, a sürgősségi esetektől függetlenül az elmúlt három év alatt a gondozásukban lévő kutyák száma 160-170 körüli. Bár nagyon különböző területeken dolgoznak, ebben a Maros megyei nonprofit szervezetben egyesítették erőiket és szakmai tapasztalataikat. Küldetésük a kétségbeejtő helyzetbe került állatok megmentése, ingyenes ivartalanítási kampányok szervezése, kutyák és macskák örökbefogadásának elősegítése, tájékoztatás és nevelés az állatvédelmi törvények és a sterilizálási kötelezettség helyes alkalmazására. Fontos volna egy saját menhely, ahol a sérült állatokat kezeljék és gondozhassák, míg szerető gazdát nem találnak számukra. Az örökbeadás során szerződésben szögezik le a feltételeket. Sikerült adományokból egy mentőautót beszerezni, azt a terepen való sterilizálásnál használják. 

A folyamatos elhagyások miatt jelenleg 221 kutya van a gondozásukban, sajnos az örökbefogadások száma csökkent, és az adományok szórványosak. Így hónapról hónapra a gondozásukban lévő állatoknak naponta legalább egyszer enniük kell. Egy egyszerű számítással illusztrálták a havi költségeiket: 200 kutya x 0,5 kg száraztáp x 30 nap = 3000 kg száraztáp. Bármennyire is próbálnak takarékoskodni, az új áremelésekkel egy 20 kg-os zsák 110 lejbe kerül, így 150 zsák ára 16.500 lej. A tápot pedig minden hónap elején meg kell szerezniük, emellett vannak az állatorvosi kezelésekkel, szállítással és elszállásolással járó kiadások. Szeretnének egy olyan menhelyet létesíteni, ahol idős és fogyatékkal élő kutyák lelnének otthonra, vagy olyanok számára biztosítanának szállást és ellátást, amelyeket valamilyen okból nem fogadhatnak örökbe.