Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter nyilatkozatai, amelyek a magánkórházak biztosítási alapokból történő finanszírozásának megvonását helyezik kilátásba március 1-től, órákon belül kiverték a biztosítékot egészségügyi és politikai körökben, olyannyira felkavarták a kedélyeket, hogy az sem lepne meg, ha hamarabb veszítené el bársonyszékét a liberális miniszter, mint ahogy érvénybe lép az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó keretszerződés.
Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter nyilatkozatai, amelyek a magánkórházak biztosítási alapokból történő finanszírozásának megvonását helyezik kilátásba március 1-től, órákon belül kiverték a biztosítékot egészségügyi és politikai körökben, olyannyira felkavarták a kedélyeket, hogy az sem lepne meg, ha hamarabb veszítené el bársonyszékét a liberális miniszter, mint ahogy érvénybe lép az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó keretszerződés.
A fentiekkel kapcsolatban Victor Ponta kormányfő szerint politikai döntés születik majd, Liviu Dragnea kormányfőhelyettes felrótta, hogy a szaktárcavezető nem konzultált a kérdéskörben a kormánnyal, Cseke Attila volt egészségügyi miniszter aggodalmát fejezte ki az intézkedés megalapozottságát, bevezetésének körülményeit illetően, a megyei tanácselnökök egy része pedig attól tart, hogy „visszaállamosítják” a kórházakat, amelyek fejlesztését a megyei vagy önkormányzatok jelentős mértékben támogatták az elmúlt két év során. És természetesen Nicolăescu ellen van a teljes magánkórházbiznisz, amely elesne az olajozottan működő dupla finanszírozástól, amely úgy néz ki legtöbbször, hogy a páciens a magánkórházi „hotelszolgáltatásokért”, azaz a komfortért fizet, a biztosító pedig megtéríti az egészségügyi szolgáltatások ellenértékét. Jó kis képlet, nemde?
Eugen Nicolăescu mellett érvel a köztekintélynek örvendő dr. Raed Arafat államtitkár, aki köztudottan elsősorban a sürgősségi ellátás szemszögéből vizsgálja a dolgokat, és aki az egészségbiztosítási járulékból összegyűlt pénzalapból a magánkórházaknak juttatott összeget 6-17 százalékra becsüli.
Kétségtelen, hogy nagy érvágás lenne a magánkórházaknak az állami finanszírozás megvonása. Az intézkedést bírálók arra hivatkoznak, hogy a beteg választási joga sérül, ám arról nem beszélnek, hogy a páciens (vagy a potenciális beteg) választási jogát egyenesen megfojtják azáltal, hogy nem nyújtanak lehetőséget számára választani állami vagy magán egészségbiztosítás között. Arról sem, hogy a beteg jogai folyamatosan sérülnek azáltal, hogy a törvény szerint befizetett egészségbiztosítási járulékért nincs leszögezve, mi jár cserébe (nincs alapcsomag!). A biztosítotti státus elméletileg minden egészségügyi szolgáltatásra feljogosítja, de ha „elfogy a keret”, semmit nem kap, esetleg átirányítják a magánszektorba, ahol zsebből fizet. Arról is sokatmondóan hallgatnak, hogy a dupla finanszírozást bezsebelő magánkórházak fejlesztési lehetőségei jobbak a csupán egészségbiztosítási, költségvetési alapokból részesülő állami kórházakénál (hol itt a korrekt konkurencia?), előbbiek pedig „lefölöznek”, a komplex és költséges eseteket átpasszolva az állami kórházaknak.
Ami a történetben zavaró: Eugen Nicolăescu nyilatkozataiban főként arról beszél, hogy rendet akar teremteni az egészségügy „zavarosában”, arról viszont nem, hogy hogyan állítja le a közpénz elfolyását az állami kórházaknál, a korrupciót. Enélkül ugyanis akárhány százalékkal növelheti az állami kórházak költségvetését, feneketlen marad a zsák, és nem számíthatunk minőségi változásra az egészségügyi szolgáltatások terén, nem számíthatunk átlátható, tervezhető és biztonságos egészségügyi ellátórendszerre, csakis érdekcsoportok támogatásáról beszélhetünk – továbbra is.
