Huszonegyedik századivá torzult népmesei motívumot fedezhetünk fel egy Vaslui megyei faluban mostanság játszódott történetben. Ne gondoljunk rögtön a „hetet egy csapásra” mozzanatra, igaz, hogy a családon belüli – úgynevezett „házi” – erőszak jelenségét illetően Románia ott díszeleg az uniós országok névsorának élén, ezúttal egészen másról van szó.
Huszonegyedik századivá torzult népmesei motívumot fedezhetünk fel egy Vaslui megyei faluban mostanság játszódott történetben. Ne gondoljunk rögtön a „hetet egy csapásra” mozzanatra, igaz, hogy a családon belüli – úgynevezett „házi” – erőszak jelenségét illetően Románia ott díszeleg az uniós országok névsorának élén, ezúttal egészen másról van szó. Hét hónapos próbaidő sem szerepel a sztoriban – amely után szélnek eresztődik a biztos munkahellyel kecsegtetett legkisebb fiú –, de azért mégiscsak a mágikus hetesre épül a hasonlat. Pontosan ennyi esztendeje járt le a „szolgálati ideje” annak a tejpornak, amelyet az említett megye egyik településének gyógyszertárában a fogyasztókat védelmezni hivatott hatóság megtalált. Persze, nem önszorgalomból, hanem vásárlói panasz kivizsgálása közben. Szinte hihetetlen, hogy gyógyításra fogadalmat tett személyek éveken keresztül táplálhatták szavatosságát vesztett termékkel a falubeli újszülötteket. Ha jelentkeztek is tünetek a tejporozott kisdedeken, bizonyára nem tulajdonítottak neki különösebb fontosságot a szülők, vagy egyszerűen meg sem fordult a fejükben, hogy a babaétekben lehet a hiba. Egy fiatal, vidéken rendelő családorvos mondta egyszer, hogy csak akkor fordulnak hozzá segítségért a lakosok, amikor már nagy a baj. Ezen a mentalitáson (is) kellene valahogy változtatniuk az uniós pénzekből egészségőrző kampányokat szervezőknek. Másrészt viszont az is elgondolkoztató, hogy hogyan kerülhette el a szóban forgó megye fogyasztóvédőinek figyelmét a régen lejárt termékeket forgalmazó patika. Talán bizony egyszer sem tették ott tiszteletüket az elmúlt hét esztendőben? Két évvel ezelőtt adott hírt a sajtó egy olyan jelentésről, amely szerint Románia verhetetlen az unióban a lejárt árucikkekről szóló fogyasztói panaszok számát illetően. Mi lenne, ha a be nem jelentett elégedetlenségeket vagy észre sem vett mulasztásokat is számba vennénk? Ha a tavalyi „cantacuzinós” cirkuszra gondolunk – amikor hónapokig kaptak lejárt oltóanyagot a csecsemők, és miután a szabálysértésre fény derült, bevonták, majd rövid időre újra „visszadobták” a piacra az illetékesek az ártó szert -, könnyen ráérezhetünk arra, hogy nagyon elromlott itt valami. Meglehet, hogy megéri kockáztatni a romlott minőségű áru forgalmazóinak, a lebukás utáni veszteség kisebb, mint a mások egészségének kárára szerzett haszon. Pláne, ha egy aprócska településen „működnek”, ahol még a madár sem igen jár, nemhogy a fogyasztóvédő.
