Koldusbottal üthetjük az óév nyomát, az elkövetkező időszakban ugyanis még a megszokottnál is nagyobb nincstelenség „ígérkezik”. Drágulás, létszámcsökkentés, illetve a tavalyinál is rongyosabb állami „gazdálkodj okosan”, melynek eljátszásához állítólag hatalmas összegek hozzák majd meg a parlamentiek kedvét – csupán néhány az új esztendő ismertetőjegyeiből.
Koldusbottal üthetjük az óév nyomát, az elkövetkező időszakban ugyanis még a megszokottnál is nagyobb nincstelenség „ígérkezik”. Drágulás, létszámcsökkentés, illetve a tavalyinál is rongyosabb állami „gazdálkodj okosan”, melynek eljátszásához állítólag hatalmas összegek hozzák majd meg a parlamentiek kedvét – csupán néhány az új esztendő ismertetőjegyeiből. Ilyen kilátások mellett éjjel-nappal azon kellene morfondírozniuk a honatyáknak, hogy hogyan lehetne kihúzni valahogy a létminimum alatt vergődő polgárkákat a gazdasági kátyúból. Ehelyett azon töprengenek, miképpen lehetne egy kicsivel több pénzt kifacsarni a „méjdinkongó védjegyű” – azaz jó ideje kongó – családi perselyekből. Újabban a jó tettükért jót váró, vagy egyszerűen csak szociálisan (túl)érzékeny emberkékre vetette tekintetét egy túlbuzgó törvénytervezgető. A szóban forgó, kormánypárti nagyokos több száz lejjel büntetné mindazokat, akik pénzt adnak a bolti lépcsőkön üldögélő, járókelőtől járókelőig ténfergő – igazi vagy álruhás – szerencsétleneknek, meggyőződése szerint ezzel – illetve az utca főszereplőinek bezárásával – visszaszorítható lenne a koldulás jelensége. Kétségtelen, hogy a kéregetést az adakozó szellem élteti, de azt feltételezni, hogy az aprópénzüktől „szabadulók” megfegyelmezése jelentősebb pozitív változást idézhet elő, enyhén szólva infantilis gondolkodásmódra utal. Egyrészt a törvény alkalmazásával adódnának gondok, elvégre kivitelezhetetlen, hogy mindenkit, aki pénzt hullajt egy koldusnak, „tetten érjenek” a rend őrei, márpedig az nem lenne igazságos, hogy csak a pechesebbek fizessenek a felelőtlen jótékonykodásért. Másrészt köztudott, hogy a legtöbb kéregető nem magának „dolgozik”, sokszor egész csapat áll mögötte. Ha az alamizsnáért rimánkodót letartóztatják, csupán „hasznos” időn belül pótolható munkaeszközétől fosztják meg azt, aki igazán rács mögé való. De a lakat alá került koldus sem járna túl rosszul, ingyenkosztot, kvártélyt kapna szabadulásáig, hogy majd újult erővel térhessen vissza a járdaszéli pénzlesre. Az újonnan érvénybe lépett büntető törvénykönyv szelídebben bánik a kéregetőkkel, mint a korábbi, börtön- vagy pénzbüntetéssel csak azokat sújtja, akik kiskorúakat vagy fogyatékosokat kényszerítenek koldulásra. A törvénytervezet szerint viszont minden utcai segítségkérőt lecsuknának. Lenne is olyan szaporulat a börtönökben, hogy talán fel sem tűnne, ha az igazi társadalmi veszélyt jelentő személyek egymás után elslisszolnának.
