Áprily Lajos: Nyár

Marosszentimre, 1921

Mi már a tengert nem látjuk soha.

Nekünk a tenger látomás marad,

melyre olasz-kék menny ont sugarat,

elérhetetlen part, hullám-csoda.

Itt nem fogadnak bókos pálmafák,

pártázatos, fehér kastély helyett

mogorva templom vár a víz felett,

falusi fűz, falusi árvaság.

De ez a nagy folyó, látod, tied,

sugaras Lidód; zúgó tengered,

s ez a hömpölygő dallam, lásd, enyém –

És este kinyitom az ablakom

és a históriáit hallgatom:

egyetlen transsylvan hősköltemény.

1967. augusztus 6-án, 53 éve hunyt el a József Attila-díjas költő, műfordító, Jékely Zoltán édesapja, az erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója.